Nagyon hülye voltam, amikor azt gondoltam pár nappal ezelőtt, hogy ennél mélyebbre már nem süllyedhet egy magát európainak, demokratikusnak valló ország. Most várom a csalással, fondorlatos mutyizással véghezvitt választásokon hatalomra került haladók következő lépéseit.

A vörösingesek

Nekünk, álmodozóknak, akik azt gondolták, hogy itt van már a demokrácia kánaánja, minden választás egy csalódás, de nem is az eredmény, hanem a demokrácia szintje miatt.

Újvidéken a rend őrei ismét elverték a másképpen gondolkodókat, Belgrádban pedig összetörtek egy tévékamerát az eseményt némán szemlélő rendőrség szeme láttára – ez a mélypont. De attól tartok, lehet ez még ennél is rosszabb.

Újvidék, a valamikori tartományi székváros a területileg is egyre fogyó ország egyik jellemző vidékének közigazgatási központja volt, amely mára csak a központosított hatalmi rendszer egyik kihelyezett végrehajtó szerve lett. Ennek a kihelyezett központnak a székháza, a báni palota előtt vertek a rendőrök békésen tiltakozó polgárokat. Miért éppen itt? Mert ez lenne a vajdasági kihelyezett központ legfontosabb hatalmi épülete. (A báni palota, a tartományi kormány és képviselőház mai épületegyüttese az 1939–1941. évi időszakban a Dunai Bánság közigazgatásának és bánjának a székhelye volt.) Ide lettek kivezényelve azok a verekedő kedvükben lévő rendőrök, akik – maró gúnnyal fogalmazva – rendet tettek. Azok a közalkalmazottak, akikre a rend felügyelete van bízva, visszaéltek ezzel a bizalommal, és bevetési pajzzsal fejbe verték azt a fiatalembert, aki arra vetemedett, hogy tiltakozzon amiatt, hogy a hatalom gúnyt űz belőlünk, megvetéssel, csúfolódással viszonyul hozzánk, nevetségessé akar tenni bennünket, és megaláz. Erre szolgál a hatalmat kiszolgáló sajtó is.

Nemecsek

A fiatalembert Vukašin Đinovićnak hivják. Érdemes megjegyezni a nevét, mert eddig már számtalan nemzetközi matematikai meg fizikai verseny díjazottja. Ő az, akire pajzzsal sújtott le egy rendőr, aminek következtében eleredt az orra vére. A pajzs is fegyver, mert a bevetési rendőrpajzs támadások elhárítására és támadásra is szolgáló eszköz. Miközben a rendőrök kezében pajzs van, a tiltakozók felemelt kézzel szokták jelezni, hogy nincs szándékukban erőszakot alkalmazni. Ők a fejükben lévő tudással harcolnak – azzal a fejjel, amelyben a matematika meg a fizika ismerete is lakozik.

Ki hallott ma már Molnár Ferencről meg az ő Pál utcai fiúiról? A fiatalabb nemzedék aligha. Pedig most is a grundot kell védeni, ahogy ők tették több mint száz éve. A Pál utcai fiúkat, Molnár Ferenc ifjúsági regényét először 1906-ban, a Tanulók Lapja című ifjúsági folyóiratban folytatásokban közölték, könyv alakban 1907-ben jelent meg. Molnár Ferenc Nemecsek Ernője, az egyedüli közlegény belehalt a grund védelmébe, de élve maradt Boka, Geréb, Csele, Csónakos, Kolnay, Barabás, Weisz, Richter, Leszik meg a többi gittegyleti tag. Élve maradtak a vörösingesek is: Áts Feri, Szebernics, Wendauer meg a Pásztor fivérek, de rájuk csak, mint erős, komor, napbarnított fiúkra emlékezünk mi, akik még olvastuk a Pál utcai fiúk történetét.

Grund

Nos, a grundot ezúttal több irányból is támadják. Szerbia keleten meg nyugaton is vérzik: keleten most is az orosz testvér, nyugaton pedig ezúttal az Egyesült Államok miatt. Mondotta is a napokban Marta Kos, az Európai Unió bővítési biztosa, hogy Belgrád nem ülhet egy időben két széken. Belgrád Brüsszelre a várható pénz miatt néz szerelmesen, keletre viszont az orosz gáz meg a közelgő választások miatt tekintget.

Mindez nem változtat azon a tényen, hogy a hatalom a sajtó ellen most már fizikai leszámolások útján is fellép – az ellen a sajtó ellen, amely próbál tényszerűen tájékoztatni. Bár nehéz elvárni valakitől, hogy folyamatos pofozás után odanyújtsa a kezét, hogy ezt meg tessék levágni!

Tehát olyan helyzetbe jutottunk, hogy nagyon hülyének kell lennie annak, aki azt gondolja: ennél mélyebbre már nem süllyedhet egy magát demokratikusnak tartó ország.

De a grundot azért csak védeni kell. A Pál utcai fiúknak sikerült. Talán ezek a szerbiai lányok és fiúk is kiharcolják a maguk jövőjét. Bár a regény hősei a győzelem után szomorúan vették tudomásul, hogy a grund építkezési hellyé vált, mégis érdemes volt harcolniuk érte az akkori Nemecsekeknek.

ÖREG Dezső