Elvándorlási hajlandóság a vajdasági magyarok körében

Annak a ténynek, hogy a Vajdaságban élő magyar népesség létszáma csökken, több oka is van. Demográfiai ok például, hogy az újszülöttek száma messze elmarad az elhunytak számától. Jelen írásban a népességcsökkenés szociológiai okával foglalkozunk, az elvándorlással. Vajdaságban a II. világháború óta több elvándorlási hullámot különíthetünk el. Ezen időszakokban olyan társadalmi események következtek be, amelyek felgyorsították és tömegessé tették az elvándorlást. Már a titói Jugoszláviában sokan mentek ideiglenesen vendégmunkásnak, vagy végleg ott maradtak Németországba, ezt követte a 90-es évek háborús, gazdasági embargós időszakának elvándorlása. A 2000-es évek elején a kettős állampolgárság elterjedése is lendített egyet térségünk kiüresedésén, elnéptelenedésén.

Jelen írás a National Endowment for Democracy alapítvány támogatásával készült kutatás elvándorlásra vonatkozó eredményeit igyekszik összefoglalni. Az adatok hiánya miatt statisztikailag és adminisztratív eszközökkel nem lehet objektíven követni és kutatni a tényleges elvándorlást, azonban a migrációs potenciált fel tudjuk mérni egy más módszerrel, közvélemény-kutatások révén. Ezen társadalmi folyamatok követése azért okoz problémát, mert több szakaszra osztható az az időszak, amikor valaki elhatározza, hogy elhagyja a szülőföldjét: informálódás külföldi munkalehetőségekről, külföldi próbaidőszak, időszakos hazatérés, ingázás, család kiköltöztetése, gyerekek beilleszkedése az új társadalomba, végleges kiköltözés. Mindegyik szakaszban az elvándorlás folyamata adott esetben vissza is fordulhat, ha valami nem úgy alakul, ahogy eltervezték. Ezen fentebbi szakaszok nem mindegyike jelenik meg a hivatalos szerbiai statisztikai adatokban.

Kutatásunk szerint a vajdasági magyar családok 30,6 százalékában (szűkebb rokonságot figyelembe véve) van külföldön élő családtag. Legtöbbeknek Magyarországon, Németországban és Ausztriában él közeli rokonuk.

A családok 17,9 százalékában egy vagy több tag ideiglenesen külföldön dolgozik, a legtöbben Magyarországon, Ausztriában és Németországban.

Külföldön tanuló családtag a magyar családok 21,9 százalékában fordul elő, legtöbben természetesen Magyarországon.

Vajdaságon belüli régiónként vizsgálva elmondhatjuk, hogy Észak- és Közép-Bácskában, illetve Bánátban van legtöbb olyan család, amelynek külföldön él vagy külföldön tanul a családtagja. Ideiglenes külföldi munkavégzésen lévő családtag legnagyobb arányban Nyugat-Bácskában található. A dél-bácskai régióban élő magyar családok arányaiban kevésbé érintettek a fenti kérdésekben.

A végzettséget tekintve minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkeztek a megkérdezettek, annál kisebb arányban voltak külföldön élő és dolgozó családtagjaik, azonban magasabb az esetükben a külföldön tanuló családtagok aránya.

A vajdasági magyarok jövőbeli létszámának alakulása szempontjából talán érdekesebb és fontosabb kérdés, hogy a (még) Vajdaságban élő magyarok közül hányan tervezik a hosszabb-rövidebb ideig tartó külföldi munkavállalást, illetve hogy külföldön éljenek. A vajdasági magyarok 17,6 százaléka tervezi, hogy pár hétre, hónapra külföldi munkát vállaljon, 13,6 százalékuk pedig többéves munkavállaláson gondolkodik. 17,9 százalék azok aránya, akik azt tervezik, hogy külföldön fognak élni. Ezen arányok között természetesen van átfedés, hiszen például a többéves külföldi munkát tervezők 70 százaléka azt is tervezi, hogy külföldön fog élni. A megkérdezett férfiak körében nagyobb a külföldi munkavállalást tervezők aránya, viszont a külföldön élni vágyók a nők körében vannak többen. Regionálisan vizsgálva elmondható, hogy a legkevésbé a Tisza mentén élő magyarok terveznek külföldi munkavállalást vagy letelepedést, leginkább pedig az Észak- és Közép-Bácskában, illetve Nyugat-Bácskában lakók.

Szintén nagyon fontos kérdés volt a kutatásunkban, hogy felmerült-e már a mintába kerülőkben, hogy kivándorolnak Szerbiából. A vajdasági magyarok 53 százaléka egyáltalán nem foglalkozik a kivándorlás gondolatával, míg 23 százalékuk gondolkodik rajta, 11,3 százalékuk már eldöntötte, hogy kivándorol, és 7,7 százalék szívesen elhagyná Szerbiát, de nincs rá lehetősége. Ezen adatok szerint a vajdasági magyarok közel fele potenciális elvándorló, hiszen vagy tervezik, hezitálnak, vagy a lehetőségre várnak, vagy már meg is hozták a döntést. A fiatalabb korosztályok esetében magasabb a külföldre vágyók aránya: a 18–35 közöttiek körülbelül negyede már eldöntötte, hogy külföldre költözik. Szintén elgondolkodtató, hogy a 65 felettieknek is több mint 10 százaléka potenciális elvándorló. Regionálisan, iskolai végzettség szerint nincs jelentős különbség az migrációs potenciált tekintve, viszont minél inkább kötődik valaki érzelmileg Szerbiához, annál kevésbé gondolkodik azon, hogy elköltözzön innen.

Az elvándorlás döntése mögötti motiváció megértése ugyanolyan fontos tényező, mint maga az elvándorlás mértéke. Miért döntenek az emberek úgy, hogy elhagyják a szülőföldjüket, és egy új társadalomban, hátrahagyva rokonokat, barátokat, sokszor nulláról indulva kezdenek új életet? Van-e különbség fiatalok és idősebbek elvándorlási motivációi között?

Az elvándorlást fontolgató vajdasági magyarok 74,2 százaléka a jobb megélhetés, 11,9 százaléka a hátrányos kisebbségi helyzet, és további 10,1 százalék családegyesítés miatt hagyná el Szerbiát. A maradék 3,8 százalék egyéb okokat jelölt meg potenciális elvándorlásának okaként: gyermekek iskoláztatása, jobb egészségügyi ellátás, anyagi és politikai biztonság, nyugdíjas nyugalom megtalálása, illetve szakmai okok. Nem meglepő, hogy a 18–35 év közöti korosztályban a legmagasabb a jobb megélhetés miatt elvándorlók aránya, azonban érdekes, hogy a középkorosztály és a legidősebbek esetében a legmagasabb azok aránya, akik a hátrányos kisebbségi helyzetet választották.

Azon kérdésre, hogy miért hagyják el az emberek Szerbiát, zömével gazdasági okokat soroltak fel az megkérdezettek: jobb megélhetés, több munkalehetőség, több fizetés, nagyobb megbecsülés, korrupció, politikai okok, nyugodtabb élet. Az emberek töredéke mondta csak, hogy nagyravágyásból, divatból, a nagyobb igények vagy a karrier miatt mennének el.

Azt is megkérdeztük a fenti kérdés párjaként, hogy minek kellene történnie, hogy az elvándoroltak visszajöjjenek Szerbiába. Az előző kérdéssel szorosan összefüggenek a válaszok: erősebb gazdaság, jobb oktatás, magasabb fizetések, jobb munkalehetőségek, magasabb életszínvonal, biztonság, normális életkörülmények. Ezenkívül voltak, akik a politikai környezet változásában látnák a hazatérés lehetőségét: más elnök, a vezetőség leváltása, tényleges demokrácia, Vajdaságnak ne kelljen fizetnie Belgrádnak. Ezenkívül akadt cinikus válasz is, például, hogy csodára lenne szükség az elvándoroltak hazatéréséhez.

A kutatásnak egyik kérdése volt, hogy ha a megkérdezett a költözés által javíthatna élet- és munkakörülményein, mennyire lenne hajlandó elköltözni jelenlegi helyéről. Érdekes és elgondolkodtató eredmények érkeztek: legszívesebben Magyarországra költöznének az emberek, amennyiben így javulnának az életkörülményeik, legkevésbé pedig Szerbia Vajdaságon kívüli vidékeire. Még más kontinensre vagy más kelet-európai országba is szívesebben költöznének, mint Szerbia délebbi régióiba. Korosztályonként vizsgálva elmondható, hogy a fiatalok mobilisebbek, mint az idősebbek.

Összefoglalóként elmondható, hogy továbbra is magas az elvándorlási hajlandóság a vajdasági magyarok körében. A fiatalok mintegy negyede már el is döntötte, hogy elhagyja a szülőföldjét. Legnépszerűbb célországok Magyarország, Ausztria és Németország. 15 százalék körüli azok aránya a vajdasági magyarok körében, akik ideiglenes munkavállalást terveznek külföldön. Leginkább a jobb megélhetés miatt hagynák el a magyarok a szülőföldjüket. Munkacélú mobilitás esetén elmondható, hogy a vajdasági magyarok leginkább Magyarországra, közeli településre, esetleg közeli községbe költöznének, viszont Szerbia Vajdaságon kívüli részére nagyon nem szívesen.

Felmerül a kérdés, hogy visszafordíthatók-e a fentebb ismertetett társadalmi folyamatok. A magyarországi társadalmat vizsgálva (ahol jelentős gazdasági előrelépés történt az elmúlt időszakban, viszont a politikai légkör továbbra is megosztó) megindult némi visszaáramlás a kivándoroltak részéről, azonban az elvándorlást nem sikerült megszüntetni. Tehát a gazdasági fellendülés nem feltétlenül állítja le az elvándorlás folyamatát, mivel egy sokkal több tényező által meghatározott társadalmi folyamatról van szó, amelyre kihat többek között a politikai környezet is, a társadalmi alrendszerek működése, a közhangulat, a jövőkép, a szabadságérzet és még számtalan objektív és szubjektív tényező.

BADIS Róbert