Nem tudom, az olvasók közül kinek volt alkalma látni azt a felvételt, amely szombaton, február elsején készült az autópályán az újvidéki leágazásnál kamerás drónnal: kilométeres sorok arra várakozva, hogy bejussanak Újvidékre, miután vagy amíg a belgrádi egyetemisták gyalog érkeztek a tartományi székvárosba a vasútállomás előtetejének leszakadása alkalmából rendezett megemlékezésére. Igen, már három hónapja történt.
A hatalom részéről nemigen történt semmi. Illetve igen. Hazudozás. Meg ideges kapkodás. Először azt állította az akkor még építészeti miniszter meg a mindent tudó államfő, hogy csak az előtetőt nem újították fel. Kiderült, hogy hazudtak. Azért ez a durva kifejezés, mert nem mondani igazat lehet véletlenül is. A hazudás szándékos. Mint ahogy naponta ismétlik, hogy minden dokumentumot nyilvánosságra hoztak, és naponta kerül a nyilvánosság elé újabbnál újabb okmány. De a tiltakozók arra várnak, hogy napvilágot lásson az is, amely bizonyítja a korrupciót, magyarán, a pénzek lenyúlását. Sok-sok pénzről van szó, euro- vagy dollármilliókban mérhetőről.
Azt is mondja a hatalom, hogy az egyetemisták minden követelését teljesítették. Most hogyan higgyünk annak az embernek, aki a kamerába hazudta, hogy az előtetőt nem renoválták? Mondta ő azt is, hogy sohasem fogja magát elnöknek jelöltetni. Második megbízatási idejét szaggatja. Hogyan higgyünk annak az embernek, aki, élve elnöki felhatalmazásával, megkegyelmez a korábban megvádolt tüntetőknek az In dubio pro reo elvre hivatkozva, ami magyarán azt jelenti, hogy kétség esetén a vádlott javára kell dönteni? Igen ám, de nem az államfőnek, hanem a bírónak. Ezért az egyik egyetemista, az újvidéki jogi kar diákja, Mihailo Mladenović elutasította a kegyelmi döntést, mondván, követeli, hogy a bíróság mondja ki, nem bűnös.
Megvásárlási próbálkozás
Időközben alakulnak a dolgok. Lemondott a kormányfő is, ami, ugye, az egész kabinet távozását jelenti. Ezért hatott nagyon furcsán, hogy az oktatási miniszter asszony a reprezentatív szakszervezetekkel kollektív szerződést kötött, melynek értelmében a tanárok bérét kiegyenlítik a szerbiai átlagfizetéssel. Először: egy lemondásban levő miniszter ne kössön semmilyen szerződést senkivel. Másodszor: tanáremberekről van szó, egyetemi végzettségűekről. Hát nem szégyen, hogy az aranykorban azzal dicsekszünk, a tanárok annyit keresnek, mint az országos átlag? Fő, hogy működik a rendszer, az oktatási (is), meg a tájékoztatási – mert a Szerbiai RTV is tudósít már a több tízezres megmozdulásokról. Sőt, élőben is bekapcsolódott. Az egyik tüntető meg is kérdezte: „Hát maguk hogy kerültek ide?” „Otkud vi?” Csak azért idéztem szerbül is, mert hatásosabb. Bombaként hat. Virális is lett az interneten. Gépről gépre terjed.
Választások, vagy sem?
Sajnos mindez nem hozza meg a végleges eredményt. A kormányt át lehet alakítani. Új választásokat is ki lehet írni, ami a haladóknak kedvezne, mert az utcáról a politikai életbe vándorolna ez a három hónapos történet. Ott már otthon éreznék magukat. Lehetne folytatni a butítást. Az állam elnöke, uralkodónk többször is határozottan kijelentette, semmiféle átmeneti kormány nem alakulhat. Nevezhetjük azt ideiglenes nemzetinek vagy egységkormánynak, szó sem lehet róla – mondja az elnök. Nem akarja, mert akkor annak az lenne a feladata, hogy előkészítsen egy tisztességes választást, amelyen nem lehetne buszokkal hozni a polgárokat Boszniából. Nem lehetne 2-3 ezer dinárral szavazatokat vásárolni, nem lehetne Vranjeban szavazatokat szereznie a kisebbségi pártnak. Ebben a Szabadkától 500 kilométerre levő városban a VMSZ a harmadik helyen végzett a 2020-as választáson. Aki nagyon akarja, el is hiszi, hogy a vranjeiek ennyire szeretik az itteni magyarok legerősebb pártját. Rég volt…
A kormány állítólag azért bukott meg, mert Újvidéken a Szerb Haladó Párt aktivistái megvertek egy fiatal lányt. Nagyon megverték. Eltörték az állkapcsát, ami úgy meghatotta/megbántotta a miniszterelnököt, hogy rájött a lemondási roham. Az előtetető leszakadásának 15 halottja nem váltott ki nála semmi ilyesmit. Hiába, változnak az emberek. Meg az idők. Meg az erkölcsök. Az állkapocstörés egyébként csöppet sem naiv sérülés. Úgy kezelik, hogy a felső és az alsó állcsontot egymáshoz rögzítik sínek és drótok segítségével, amíg össze nem forr. A táplálkozást pedig úgy oldják meg, hogy kivesznek néhány fogat, és csak pépes ételt lehet fogyasztani.
Történik mindez azért, mert a diákok jogállamban szeretnének élni, amelyben működnek az intézmények. Nem semmi, mondanák Pesten.
Időközben pedig a tiltakozók gyalogolnak, megköszönnek minden segítséget, nem kicsiny meglepetést okozva azoknál, akik vízzel, üdítővel, szendvicsekkel, paprikással, kolbásszal, palacsintával várják a gyaloglókat. És a tiltakozás után felszedik a szemetet. Felnyalják az utcát maguk után. Micsoda szörnyszülöttek!
ÖREG Dezső