Egy ember vérmérsékletétől vagy éppen pillanatnyi érzelmi állapotától függően a címben leírt mondat elhangozhat elhadarva, amolyan pattogós stílusban, vagy éppen beletörődve, belefáradva az életbe, de akár flegmán, csak úgy odadobva a beszélgetőtársnak, hogy értse meg, neki ezzel nincs kedve foglalkozni.
Valamennyi esetben ugyanazok az indoklások: nincs jobb, minek szavazzunk, semmi sem változik, ezek a mostaniak már megszedték magukat, ha újak jönnének, azok csak most kezdenék tömni a zsebeiket…
„Ha nem foglalkozol a politikával, akkor majd a politika foglalkozik veled” – szokták többen is idézni válaszként ezt a kijelentést, ami abban a régióban, ahol élünk, hatványozottan érvényes, ugyanis az élet összes elemét átitatta a politika. Hogy ezért ki a hibás, és mennyire (nem) normális ez, abba most inkább ne menjünk bele, de azzal mindenkinek tisztában kell lennie, ha azt mondja, őt nem érdekli a politika, akkor úgy döntött, nem kíván foglalkozni a saját és családja jövőjével, ugyanis, ha katasztrofális a városban a közvilágítás, az is politika. Ha játszóteret ígértek a gyerekeknek másfél éve, de nem lett belőle semmi, az is politika (vagy például, ha nagy csinnadrattával átadtak egy játszóteret, amelyet a gyerekek azóta sem használhatnak). Ha nem működnek az állami hivatalok, mert el kellett helyezni a sok pártkatonát, az is politika. Ha a közpénzen működő napi- vagy hetilap csak a párttól kapott engedély és fogatókönyv után írhat a polgárokat érintő problémáról, az is a politika miatt alakult így.
Akik pedig úgy gondolják, hogy szavazni azért nem érdemes, mert már megvan előre az eredmény, azokat nem árt emlékeztetni arra, ha ez így lenne, akkor Magyarországon a Fidesz nem váltotta volna le a szocialistákat 2010-ben, Szerbiában pedig a Demokrata Párt sem vonult volna ellenzékbe 2012-ben, és ugyanabban az évben Boris Tadićnak sem kellett volna átadnia Tomislav Nikolićnak a köztársasági elnöki tisztséget…
TŐKE János
