A szerbiai nyugdíjasok élnek a legjobban a régióban, de jobb a helyzetük a norvég és a luxemburgi nyugdíjasokénál is – ezt állította nemrégiben Ana Brnabić házelnök a DataPulse német kutatóközpont adataira hivatkozva. A Nova ekonomija elemzéséből kiderült: a parlament elnöke nem pontosan értelmezte az adatokat.

Az megfelel a valóságnak, hogy a szerb nyugdíjasok megelőzik a listán a luxemburgiakat, de ennek oka az, hogy a kutatás azt nézte: a nyugdíjasok átlagos havi fogyasztásának mekkora részét fedezi az átlagos nyugdíj? Szerbiában a nyugdíjakból több kiadásra futja, mint például Luxemburgban, de ennek az az oka, hogy ott egészen másra adnak ki pénzt a nyugdíjasok: miközben a szerbiai nyugdíjasok csak a túléléshez szükséges dolgokra (élelemre, fűtésre stb.) költenek, addig a német, norvég és luxemburgi nyugdíjasok sportolnak, utaznak, szállodákba járnak.

A DataPulse az átlagos éves bruttó nyugdíjakkal számolt. Az Európai Unióban ez az összeg 17 321 euró (nagyjából havi 1500 euró). A lista élén Luxemburg áll éves 34 413 euróval (2900 euró/hó). Dániában ez az összeg 30 453, Norvégiában 29 176 euró. Ezekbe az összegbe csak az állami nyugdíjakat számolták bele, nem kalkuláltak egyéb járandóságokkal, ahogy a magánnyugdíjpénztárakból érkező pénzzel sem.

A lista alján Szerbia áll, ahol az átlagos éves nyugdíj csupán 4239 euró (360 euró havonta). Bulgáriában valamivel jobb a helyzet, ott az éves nyugdíj 4479 euró. Németországban 19 138, Spanyolországban 19 844, Franciaországban pedig 19 756 euró ez az összeg.

Ha figyelembe vesszük a költségeket is, akkor Szerbia és Bulgária eléri a lista derekát, ahogy Luxemburg is, ugyanis a lakhatási és kommunális költségekre, az élelmiszerekre és az egészségügyi kiadásokra többet kell áldozni a fejlettebb országokban. Csak Romániában (21 százalékkal), Csehországban (18 százalékkal), Lengyelországban (4 százalékkal) és Spanyolországban (3 százalékkal) nagyobbak a nyugdíjak, mint a kiadások.

A kiadások és a nyugdíjak közötti szakadék Bulgáriában a legkisebb (2%) és Horvátországban a legnagyobb (40%), majd Szlovénia (39%), Magyarország (38%) és Norvégia (37%) következik, ami azt jelenti, hogy ezekben az országban a nyugdíjasoknak más bevételre is szükségük van, de a költségeiken is faragniuk kell.

Szinte minden országban a kiadások fele két tételre megy el: a lakhatásra, valamint ételre és italra. De miközben például a lakhatásra Szerbiában, Norvégiában és Luxemburgban is hasonló arányban költenek (34, 35, illetve 38 százalékot), addig más kiadásokban hatalmasak a különbségek.

Szerbiában az élelmiszerre és alkoholmentes italokra a kiadások 30 százaléka megy el, Luxemburgban ez csak 10, Norvégiában pedig 12 százalék. A rendszeres kiadások között szerepel a sportolás és a kultúra is: Szerbiában ez mindössze 3 százalék, Luxemburgban 7. Norvégiában pedig 11 százalék – nálunk ez is luxusnak számít.

Az egészségügyre viszont 5 százalékot költenek Szerbiában, Norvégiában ez 4, Luxemburgban 3 százalék. Ugyanakkor nálunk olcsóbbak a szállítási költségek, ami 6 százalék a 15 százalékos luxemburgi és a 10 százalékos norvég kiadásokkal szemben.

A szállodai költségek Szerbiában 2 százalékot tesznek ki, ez Norvégiában 4, Luxemburgban 7 százalék – a hazai nyugdíjasok tehát alig teszik ki a lábukat otthonról.

Mindez azt jelenti, hogy miközben Szerbiában élelmiszerre, Luxemburgban és Norvégiában szállodákra költenek többet a nyugdíjasok.

Az sem mellékes, hogy Norvégiában és Luxemburgban, ahol az állami nyugdíjak nem fedezik a nyugdíjasok összes költségét, a szegénység kockázata továbbra is nagyon alacsony. Ez azzal magyarázható, hogy ezekben az országban a nyugdíjasok nem csak az állami nyugdíjukból élnek, hanem a megtakarításaikból is.