Felnőttképzéssel a mélyszegénység ellen

Az utolsó népszámlálás adatai alapján Szerbia kb. 38 ezer 10 évnél idősebb lakosa írástudatlan. Az előző felmérés óta a szám 1,96 százalékról 0,63 százalékra csökkent. Az írástudatlanok között legtöbb a nő, több mint fele 65 évnél idősebb, és Dél- vagy Kelet-Szerbiában él. De írástudatlanok, illetve hiányos képzettséggel rendelkezők körülöttünk is vannak, ám róluk ritkán szólnak hírek.

Nyugdíjas lett, de továbbra is aktív maradt a szociális politikában otthonosan mozgó Csikós László: immár második éve felnőttképzést vezet Horgoson.

Esti iskola – így nevezték régen azokat a kurzusokat, amelyeken el lehetett sajátítani valamilyen szakmát, de az általános iskola elmaradt osztályait is be tudták pótolni a diákok. Ma ezt felnőttképzésnek nevezik, és Csikós László ennek keretében koordinálja a munkát az előadók és a tanulók között. A helyszín a horgosi Művelődési Ház mellett lévő egykori gyógyszertár épülete, ahol minden hétköznap 16:45 után tanítás kezdődik.

„Csepp a tengerben” – így jellemzi Rövid Jenő történelemtanár a munkájukat. Ő már sok éve több környékbeli általános iskolában tanít, de ezt a felkérést is elfogadta, történelmet és vállalkozástant ad elő. A tanári kar tagjai még: Árokszálási Ervin, Nagy Torma Zsuzsanna, Vanger Kornélia és Radics Olga.

Főleg lányok maradnak ki az iskolából

Ottjártamkor a tanár úr tudásfelmérő lapokkal várta a tanulókat, akik hármas-négyes csoportokban foglalták el a tanteremmé átalakított helyiség asztalait. „A magánvállalkozás előnyeit, hátrányait, buktatóit, a bankrendszer alapjait vesszük át” – meséli Jenő.

Míg a felmérőt töltögetik a tanulók, valaki bekopog. „Bocsánat a késésért, szülői értekezletre kellett mennem” – mondja egy anyuka, aki a kislányával jelenik meg az órán. Azonnal kap egy lapot, és kezdheti a munkát.

Ebben az osztályban is több a nő. „Egyszerű a magyarázat: a szülők a leánygyerekek taníttatásáról mondanak le először, amikor valamilyen gond volt a családban, és ők azok is, akik korábban férjhez mentek” – mondja Jenő.

Amíg várjuk, hogy mindenki átadja a felmérőt, elbeszélgetek néhányukkal. Történetük nagyon hasonló: általában családi okok miatt maradtak ki az iskolából, a még kiskorú gyereknek valamilyen napszámosmunkát találnak a szülők, s amint betöltötte a 18. életévét, már el is helyezkedhetett ott, ahol nem fontos még az elvégzett általános iskola sem. A felnőttképzőre mindannyian önszántukból iratkoztak be, hiszen tudják, hogy az elvégzett általános iskola újabb lehetőségeket ad: befejezhetnek valamilyen középiskolát, és még naponta Magyarországra ingázva is talán kicsit többet kereshetnek. A horgosi felnőttképző legtöbb tanulója roma nemzetiségű.

Annak ellenére, hogy ez nem hasonlítható egy rendes iskolához, itt is megvannak a minimális elvárások.

„Naponta nyugtatom a tanárokat: ha nem is tudták a tanulók teljes mértékben elsajátítani a tananyagot, ha csak 50 százalékos is az eredmény, az is több, mint a semmi, mert annyival fejlődtek, hogy például meg tudják különböztetni a villanyszámlát a vízszámlától. Vagy ha kapnak egy szöveget, azt fel tudják olvasni, és a mobiltelefonon azt is ki tudják számolni, hogy egy adott munkáért mennyi pénzt kapnak – végtére ez az élet iskolája, amely arra is megtanítja őket, hogy nem a szociális segély az egyetlen dolog, amire számíthatnak” – jegyzi meg Csikós László.

A legtöbben nem állnak meg az általános iskolánál

Az anyuka gyerekei már nem maradtak ki az iskolából, de ő az ötödik osztálytól folytatta a tanulmányait, most van a 7–8. osztályban. Ha befejezi az általános iskolát, szeretne kitanulni valamilyen szakmát. Kérdésemre, hogy azután könnyebben talál-e majd munkát, nem bizakodó a válasz. A miértre azt mondja: „Azért, mert cigányok vagyunk.”

A tanár úr mégis biztatja őket: Horgoson géppark építését emlegetik, meg Magyarországon is sok munkásra van szükség. „Jobb, ha nem utcaseprőnek mennek, hanem valamilyen gép mellé, ha már van valamilyen iskolájuk” – mondja.

„Tizenhárom-négy évesen már csináltuk a vájkot (vályogot – a szerk. megj.)” – emlékezik vissza Horvát Ákos a több mint három évtizeddel ezelőtti dolgokra, aki az apja halála után hagyta ott az iskolát. Most a feleségével együtt ül az órákon, és mindketten szeretnének továbbtanulni. Ákos már egy infarktuson is túl van, ő megelégedne egy éjjeli őri állással is. A felesége fodrász szeretne lenni.

Egy három gyereket nevelő anyuka bevallja, hogy a sok év kihagyás után nehéz volt visszatérni a tanuláshoz, de az a vágya, hogy cukrásznak tanuljon. „Imádok sütni, iskola nélkül is megcsinálom, van is rendelésem, de iskolai végzettségem nincs, csak feketén dolgozhatok barátoknak, családnak. Szeretnék egy kis üzletet, ahol tényleg kibontakozhatok” – mondta Petrović Jelica.

Kolompár Anasztázia is a család rossz anyagi helyzete miatt maradt ki az iskolából, a bátyjával jártak napszámba dolgozni. Tízen voltak testvérek. Tizenhét évesen ment férjhez, négy gyereke van. A legidősebb fia is utólag fejezte be az általános iskolát, de ő sokat hiányzott, nem akart tanulni, a másik kettő is csak 8 osztályt végzett, de mindannyian dolgoznak.

Van abban igazság, hogy a cigányra másképp néznek, de ha megvan az iskola, el tudnak helyezkedni – mondja Kolompárné, aki most ötödikes, és az iskola mellett házakhoz jár takarítani. Az esti iskolában a legnehezebb neki az olvasás, a kedvenc tantárgya pedig a matematika.

File Anett története sem a vidám gyerekkorról szól: egy iszákos anya és egy mindig dolgozó, elfoglalt apa volt a család. Rossz társaságba keveredett, és kimaradt az iskolából – mindez több mint 20 éve történt.

„Szégyelltem magam emiatt, és olyan munkát sem kaphattam, amilyent szerettem volna. Az évek során dolgoztam napszámban, amikor pedig nagykorú lettem, egy pizzériában lettem felszolgáló, majd egy varrodában kaptam munkát Szabadkán, ahol 8 évig maradtam. Ezt a legutóbbi terhességem szakította meg. Most főként a kisfiammal vagyok, hétvégén kisegítőként dolgozok egy konyhán, meg itt tanulok” – mondja Anett, akinek van két idősebb gyereke is az első házasságából, amibe a rendezetlen családi körülmények elől menekült. Az első házassága nem sikerült, de a mostani párjával már 11 éve szépen élnek. Ha befejezne valamilyen középiskolát, a vendéglátásban vagy az egészségügyben szeretne elhelyezkedni.

Csikós: Horgoson mindenkinek meglesz az általános iskolája

Csikós Lászlót nyugdíjba vonulása előtt tájékoztatta a magyarkanizsai Szociális Központ igazgatója, hogy felnőttképzőt szeretnének indítani. Pályáztak, megkapták a támogatást, ő pedig szociális munkásként elfogadta a felkínált lehetőséget.

Horgoson 4300 lakosból 600-nak nincs meg az általános iskolája, és ebből több mint 300 teljesen analfabéta – ez azt jelenti, hogy talán felismerik a betűket, de szótagolni már nem tudnak. Tavaly 48 személy iratkozott be a felnőttképzőbe. Ebből 19-en indultak a 3. ciklusba, amit el is végeztek. Az idén 66-an szerettek volna beiratkozni, de 51 személyt vettek fel, közülük 47-en rendszeresen járnak – Csikós szerint ez hatalmas eredmény.

„Szerbiában a 6,6 millió lakosból 677 ezer embernek nincs meg az általános iskolája. Nem hiszem, hogy a II. világháború után ilyen rosszak lettek volna az iskoláztatási adatok. Horgoson jelenleg Szabadka község területéről, Kispiacról, Martonosról is van tanulónk. Ezekre az emberekre mi nap mint nap rámosolygunk, meghallgatjuk és támogatjuk őket, hogy a mélyszegénységből valahogy fel tudjanak kapaszkodni. Vannak még náluk is sokkal rosszabb körülmények között élők, akiknek még személyi számuk, személyi igazolványuk sincs, a rendszer nem tud róluk. 1984-ben, amikor a diplomamunkámat írtam az itteni cigányságról, 383 roma élt Horgoson. Jelenleg 320 családot regisztráltunk, ezt minimum 5-6-tal kell szorozni, tehát kb. 1700-an élnek Horgoson. Az összlakosság száma 4300. Anno 8500 lakost jegyeztek. Akkor a legidősebb cigány alig múlt 50 éves, ma már van közel 70 éves is. Akkor egy személynek volt csak 5 osztálya. Most már néhány roma befejezte a középiskolát is” – tájékoztat Csikós Laci.

A számok hallatán adódik a kérdés: befogadják-e őket a magyarok?

„A magyarok itt elfogytak, feleannyian vannak, mint 4 évtizede. A szerbek is elfogytak, az itt élő romák pedig elszaporodtak. Annnyit kell tudni róluk, hogy ők a lovári cigányok csoportjába tartoznak. Az is probléma, hogy nincs identitástudatuk. Ezen most próbálunk változtatni. A helybéli magyarok egy mély lélegzetet vettek, amikor értesültek erről a projektumról. A jelen helyzetben szemben áll egymással a magyar nemzeti kisebbség és a romák. Vannak az ők és a mi” – jegyzi meg keserűen a felnőttképző koordinátora.

Amikor azt kérdezem, Horgoson meddig tart majd az ún. esti iskola, azt mondja: addig, amíg Horgoson mindenki be nem fejezi az általános iskolát.

 A felzárkóztatást a fiatalabbakkal is folytatni kell

A felzárkóztatási program folytatódik a fiatalabbakkal, ennek érdekében két IPA-projektumra is pályáztak. „Ez nagyon jó, mert az önkormányzat 12 óra előtt 5 perccel megérezte, hogy ezzel a problémával foglalkozni kell, nem szabad gettósítani” – állapította meg Csikós.

Azt, hogy még jócskán van mit tenni, az is igazolja, hogy szeptemberben Horgosról 22 roma gyerek indult középiskolába, de a hónap végére már csak 17-en maradtak. Az ok egyszerű: nem tudtak beillleszkedni a diákotthonos létbe. Akik maradtak, azok naponta utaznak azért, hogy egy napon a szüleiknél magasabb iskolai végzettséggel büszkélkedhessenek.

A horgosi felnőttképzést a Tartományi Oktatási Titkárság akkreditálta. Vajdaságban 18–20 esti iskola működik. Csikós szerint a Magyar Nemzeti Tanács is odafigyelhetne a felnőttképzőbe járó romákra, akik magyarul tanulnak, és közülük jónéhányan rendelkeznek magyar állampolgársággal is.

Csikós László a beszélgetésünk végén visszaemlékezett arra a pár évvel ezelőtti időszakra, amikor szociális ügyekkel megbízott államtitkár volt. Akkor hozták meg azt a jogszabályt, hogy a romák közmunkára kötelezhetők, és a szociális segélyért alá kell írniuk egy önfejlesztésre vonatkozó dokumentumot, ami szerint pótolni kell a hiányos iskolai végzettséget.

GRAJLAH Emma