„Most azt látom, mindegy, mi lesz, csak legyen valami más. Azt gondolom, ehhez nem lehet támogatást nyújtani. Tudni kell, hogy mi lesz másnap. Senkinek sem jó, ha az utcán folyik a politikai élet, azt vissza kell vinni az intézményekbe.” (Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke, január 22.)

„Ugyan sokan vonulnak az utcára, és a tiltakozók egyre többen vannak, ők mégis csak az ország állampolgárainak töredékét jelentik, ráadásul a törvény ellen is vétenek.” (Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke, január 28.)

„Az, hogy bármilyen épületet, középületet, közintézményt blokád alatt tartson bárki, veszélyeztetve azoknak a jogait, akik másképp gondolkodnak politikailag, ez törvénytelen. A tüntetőknek tiszteletben kellene tartaniuk a többségben levő polgárok alapvető emberi jogait.” (Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke, január 28.)

„Ma este Bácsfeketehegyen a helyi és kishegyesi tagsággal beszéltük át, mi zajlik falvainkban, régiónkban, országunkban. Sokakból hiányzik a racionalitás, a megoldáskeresés, de sajnos jelen van az erőszak, az arrogancia is. Az emberek normális életre vágynak. Erre akkor van esélyünk, ha az intézményeink működnek. A politikát vissza kell vinni az intézményekbe!” (Juhász Bálint, a tartományi parlament elnöke, január 30.)

———–

Az egyetemista mozgalmak elítélése azonban erős kétségeket ébreszt bennem. Megértő vagyok: ha a VMSZ tagsága elítéli az egyetemista mozgalmakat, akkor a pártvezető is elítélheti. Nem osztom a véleményét, rendben van, joga van erre, de sajnálom, hogy elveszik egy kiváló alkalom, a mindennapi barátság bizonyítására, ami nem azonos a két nomenklatúra közti barátsággal. […] A jelenleg tüntető egyetemisták holnap fontos szakmai pozíciókat töltenek be, a mérnökök, az orvosok, a közgazdászok, a tudósok, az ügyvédek, a bírók, az informatikusok, a tanárok, az agronómusok képezik azt a szakmai elitet, amelynek nagy hatása lesz a kisebbségi polgárok élethelyzetére. […] Nem vagyok jövendőmondó, de abban biztos vagyok, hogy káros azt a benyomást kelteni, hogy az egész magyar közösség a szerbiai társadalom egyik részét támogatja, a másikat elítéli.” (Végel László Kossuth-díjas író, január 28.)

Tizenöt halott kellett ahhoz, hogy kimondjuk: nem akarunk ilyen hatalom alatt élni, egy olyan országban szeretnénk élni, ahol a törvények és a szeretet uralkodik. Ha ti, mint egyetemisták azt mondjátok, azért harcoltok, hogy ebben az országban maradhassatok, akkor nekünk ez azt jelenti, hogy én is itt maradok, hogy az én gyerekeim sem hagyják el az országot.” (Pongó Gábor színész, február 1.)

Mi azért vagyunk ma itt, mert hiszünk az igazságban és a becsületességben. Hisszük, hogy ez a város és az ország jobbá tud válni. Jobbnak kell lennie. Azért állunk ma itt, mert nem elégszünk meg az igazságtalansággal, nem fordítjuk el a fejünket, és teszünk úgy, mintha nem látnánk, hogy az országunk elsüllyedt a korrupcióban. Szerbiában, a hazánkban szeretnénk maradni, és soha többé nem akarunk hallgatni semmiről, senkinek.” (Egyetemi hallgató felszólalása Újvidéken, február 1.)

tm