Idén is elmúlt a pedagógusnap. Egészen pontosan kettő, sőt akár három vagy még több is. Magyarországon például 1954 óta minden év júniusának első vasárnapján köszöntik a köznevelésben és a felsőoktatásban dolgozókat. Az UNESCO döntése alapján 1994 óta minden év október ötödikén van a pedagógusok világnapja, amit világszerte mintegy 100 országban ünnepelnek, általában más-más időpontban, mindenütt a honi oktatásügy valamilyen jelentős napját választva a megemlékezés napjául. Nálunk ez az ünnep november 8-ára esik. A deklaráltan szekuláris Szerbiában – amolyan 2 az 1-ben alapon – ez a nap Szaloniki Szent Demeter vértanúnak, az ortodox egyház egyik legtiszteltebb szentjének ünnepnapjára, Mitrovdanra esik, ami egyébként Vuk S. Kаradžić feltételezett születésnapja is. Azért e bizonytalanság a jeles nyelvész születésének napjában, mert a Julianus- és Gergely-naptár közötti eltérés a 18. században 11 nap volt, később 13, így bizonyos források november 6-át, mások 8-át jelölik meg a nagy nyelvújító születési dátumaként.

Beszólások és minősítések

A 2022-es világnap üzenetében az áll, hogy idén „a tanárok kritikus szerepét ünnepeljük, ahogy a tanulókat folyamatosan formálják az önmagukért, másokért és a bolygóért való felelősségvállalásban. Felszólítjuk az országokat, biztosítsák a tanárok számára, hogy megbízható és elismert tudástermelők, reflektív gyakorlati szakemberek és politikai partnerek lehessenek.”

Ehhez képest Magyarországon eddig nem látott méreteket és formát öltött a tanárok (valamint a hozzájuk csatlakozott diákok, szülők meg főképp ellenzéki politikusok) megmozdulása, amelyet eredetileg az oktatásügy tarthatatlanná vált anyagi helyzete váltott ki.

Ennek egyik leginkább felkavaró része egy szép nevű gimnazista lány, Pankotai Lili slam poetryként aposztrofált felszólalása volt. A produkció oly mértékben felbolygatta a magyar közvéleményt, hogy a vihar a mai napig nem csitul. A Ciszterci Rend Nagy Lajos nevét viselő pécsi elitgimnáziumának diákja inkább trágár beszólásaival, mintsem a köztük megbúvó, olykor gondolkodásra késztető, máskor sokféleképpen (akár félre is) magyarázható tartalmával vonta magára a figyelmet. Iskolája elhatárolódott a beszéd „keresztény értékekkel össze nem egyeztethető tartalmától és narratívájától”, majd törölték a megnyilatkozást. Sokan egy emberként állnak ki mellette, mások kemény szavakkal bírálják nemcsak őt, de a közoktatást is, amelyből lassan ki fog kerülni. És bár a produkció állítólag a tanárok védelmében született, sokaknak úgy tűnhet, többet ártott az ügynek, mint használt. A pedagógusnap szövegkörnyezetében nem is foglalkoznánk tovább vele, de hatására pl. olyan nehezen lenyelhető minősítés is megjelent a sajtóban, hogy „söpredék lepte el a pedagóguspályát, […] beleértve az egyházi iskolákat is”. Ami azért szintén kemény.

Ajándékok helyett köszönőlap

Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy június 5-én, a magyarországi pedagógusnapon Lili is vitt virágot az osztályfőnökének vagy valamelyik tanárának. Magyarországon ugyanis a diákok ezen a napon virággal, szerény ajándékkal köszöntik a tanáraikat.

Nálunk nem szokás ilyenkor az ajándékozás. Nem is lenne ildomos, hiszen a pedagógusoknak is, ahogy „rendes” közszolgához illik, újfent és kötelezően át kell esniük a Korrupció és az integritás erősítése, valamint az Etika és integritás nevű tanfolyamon, amelyek során megerősítést nyernek abban, hogyan küzdeni kell a korrupció ellen (amelynek bizonyára az iskolák/óvodák a fő melegágyai!), tehát ajándékot nem fogadhatnak el.

Arra viszont a legtöbb iskolában találnak alkalmat, hogy rövidített tanórák után egy-egy bensőséges ünnepséggel, jó esetben közös ebéddel köszöntsék önmagukat. Ilyenkor fel szokták olvasni a miniszter és/vagy a tartományi oktatási titkár (olykor közhelyekkel gazdagon tűzdelt) köszöntőjét, elbúcsúznak a nyugdíjba vonulóktól, és átadják a jubileumi jutalmakat. Leginkább rögtönzött köszönőlap formájában, mert az ezzel járó pénzt nem biztos, hogy időben utalni tudják.

2018-ig ezen a napon adták át Újvidéken a legrangosabb tartományi pedagóguselismerést, a Đorđe Natošević-díjat, és nyilván Belgrádban is osztanak ki elismeréseket, bár a legmagasabb állami pedagóguskitüntetést jellemző módon Szent Száva napján adják át.

 

„A párttal, a néppel egy az utunk”?

Időközben megérkezett a vasárnapi nemzeti tanácsi választásokról szóló értesítés. A dolognak annyi köze van a pedagógusnaphoz, hogy elvileg ez a testület fontos tényezője (lehetne) annak, hogy megvalósuljon az oktatásban a kisebbségi kulturális autonómia.  A magyar kisebbség ugyanis, ahova tartozunk, e nemzeti tanács „közvetítésével gyakorolja kollektív jogát az önkormányzathoz a kultúra, az oktatás, a tömegtájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén” – legalábbis ezt írja az alapszabályban.

A szavazásra invitáló cédulát vegyes érzelmekkel raktam félre, mert az idei választáson ijesztően visszaköszön az elfeledettnek hitt múlt. A szavazólapon ugyanis egyetlen, ráadásul valódi pártlista szerepel. Abból kell „választani” egyet! Ezt a tuti biztos módszert a kommunista érában megannyi más, kipróbált „politikatechnikai” eszközzel (elszigetelés, kirekesztés, ellehetetlenítés, elhallgattatás, vazallusi viszony építése, középszerűség kiemelése stb.) együtt előszeretettel gyakorolták, és vélhetően tanították is a kumroveci pártiskolában. Nincs kizárva, hogy listát állító egy párt gerontokratái közül ott sajátíthatta el valaki, és ma elégedetten örökíti át az utódokra. Ugyanakkor e mindenre kiterjedő rátelepedési törekvéssel újfent megfosztja a magyar kisebbség jelentős részét attól, hogy érdemben élhessen önkormányzati jogával egy olyan fontos területen is, mint az oktatás.

A legutóbbi nemzeti tanácsi választásokon, mint ismeretes, ugyanezt a listát az itteni magyar lakosság egyhatoda juttatta „hatalomra”. Most csak egy listára lehet szavazni, így ez az arány talán magasabb lesz. Vagy sem. Ugyanakkor csökkeni fog a választáson megjelenők száma. Eggyel biztosan.

A szavazásig ugyan elfogy a pedagógusnapi bográcsos vagy vegyes tál maradéka, marad azonban a kérdés, vajon mi vár a vajdasági magyar pedagógusokra. Az, hogy „elismert tudástermelők, reflektív gyakorlati szakemberek és politikai partnerek” legyenek, vagy a Pankotai Lili slamjének utolsó tagmondatában vizionált kib… jövő?

 BERETKA Ferenc