Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlése május 3-át a sajtószabadság világnapjává nyilvánította. Mindezt annak érdekében tette, hogy felhívja a figyelmet a szabad sajtó fontosságára, és hogy emlékeztesse a kormányzatokat a szabad véleménynyilvánítás jogának tiszteletére és betartására. Ezen a napon világszerte megemlékeznek a munkavégzés közben elhunyt újságírókról, valamint ekkor jelenik meg több felmérés és jelentés a média szabadságának aktuális helyzetéről. A Riporterek Határok Nélkül felmérései szerint Szerbia és Magyarország is a legkevésbé szabad országok között szerepel. Magyarország 2002-ben a 24., 2021-ben a 94. helyen végzett. Szerbia a 60. és a 80. hely között ingadozik, előrelépés viszont itt sincs.

De tudjuk-e pontosan, hogy mit is jelent a sajtószabadság? Az ahhoz való jogunkra van-e igényünk? Az elmúlt hónapokban az is elhangzott vajdasági magyar újságírók részéről, hogy a sajtószabadság elcsépelt téma, nem kell vele foglalkozni, dolgozni kell, ahogy lehet és szabad, vagyis ahogy engedik. A tabu pedig tabu, azzal nem kell foglalkozni, mert esetleg álmatlan éjszakáink lehetnek.

Álljon itt most néhány idézet arról, hogy mit is jelent a sajtószabadság, hisz ezért annyian és annyit küzdöttek az elmúlt évszázadokban. A vajdasági magyar olvasó pedig döntse el, szüksége van-e sajtószabadságra, vagy megelégszik azzal, hogy homokba dugja a fejét, ha valami kellemetlen témáról hall, olvas.

Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cikke a véleménynyilvánítás szabadságáról így nyilatkozik:

„Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy a véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.”

„Mi is a sajtószabadság? Hatósági irányítástól mentes véleményközlés. Korlátozás nélküli lehetőségek biztosítása, amely szerint a hírközlés segítségével bárki előzetes hatósági vizsgálat és engedély nélkül közölheti és terjesztheti a gondolatait, eszméit, hirdetheti a saját meggyőződését.”

„Sajtószabadságnak nevezik azt az állapotot, amikor a sajtó munkatársai – az újságírók – maguktól, csupán saját szakértelmükre, tapasztalatukra és véleményükre hagyatkozva, külső befolyásoktól, fenyegetésektől és törvényi korlátoktól mentesen döntik el, hogy az általuk szerkesztett sajtótermékekben milyen tartalom jelenik meg. Ez a szabadság kiterjed az állam (kormány) beavatkozásának hiányára is.”

„Az állampolgári jogok egyike a sajtó útján való szabad, hatóságilag előzetesen nem ellenőrzött és korlátozott véleménynyilvánítás.”

A hatalomnak számos módszere van arra, hogy a sajtó szabadságát korlátozza. A legnyilvánvalóbb módszer a direkt cenzúra. A sajtószabadság csorbulhat úgy is, hogy az újságírókat megfélemlítik, bántalmazzák, esetleg meg is ölik a hatalom saját erőszakszervezetei vagy a hatalomhoz közel álló erőszakos csoportosulások.

A sajtószabadságot korlátozó intézkedések és intézmények elleni küzdelem ma is élő probléma a világ számos országában. Nálunk is.

TÓMÓ Margaréta