Nem is oly régen, január végén a Szabad Magyar Szó hírportálom írtam a hadkötelezettség lehetséges bevezetéséről, de ott egyedül a szubjektív hozzáállást (mind a törvényhozókét, mind pedig a sajátomat) vázoltam fel, azonban rádöbbentem, mindez nem elegendő, illene már az objetív(abb) környezetet is megemlíteni.
Mindez még időszerűbb lett, mivel hétfőn és kedden az államiságunk ünnepe (sajnos, ez a megfogalmazás egy kicsit sántít, mert én nem érzem a sajátoménak) volt, a nemzetállamok kialakulásakor viszont az állam egyik attribútuma az adott szerveződés hadserege.
Kezdjük Szerbia Alkotmányával és törvényeivel. Szerbia és Montenegró Államközösség Alkotmányos Alapokmányát 2003-ban fogadták el (külön-külön) Szerbia Népképviselőházában és Montenegró Képviselőhátában (Szerbia és Montenegró Hivatalos Lapja 1/2003. szám), de ebben csak két paragrafus (az 54. és 55.) foglalkozik a katonasággal, amelyekben azon kívül, hogy megállapítják: az államközösségnek van katonasága, csak arról van szó, hogy ki kell dolgozni a honvédelmi stratégiát, minden egyebet a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságtól (Kis-Jugoszláviától) megörökölt törvény szabályozott. Ez a Jugoszláv Katonaságról szóló törvény (Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Hivatalos Lapja 43/94., 78/96., 44/99. és 74/99. számok) volt. Meg merem kockáztatni, ez volt a világ talán egyik leghosszabb ilyen jogszabálya, hiszen a végső verziójában 363 paragrafust lehetett találni. Számunkra e pillanatban csak a következő a fontos:
Negyedik rész
XVII. fejezet
KATONAI KÖTELEZETTSÉG
- Katonai szolgálat kötelezettsége
- szakasz
A katonai szolgálat 12 hónapig tart.
Annak a hadkötelesnek, aki vallási vagy egyéb lelkiismereti okokból nem akar fegyveresen szolgálni a hadseregben, vagy civil szolgálatot kíván teljesíteni, a katonai szolgálat 24 hónapig tart.
Az e szakasz 2. bekezdésében említett sorozott, aki a katonai szolgálata alatt úgy dönt, hogy fegyvert fog, katonai szolgálatát a fegyvert viselő katonáknak szóló programnak megfelelően folytatja, amelynek időtartama nem lehet 12 hónapnál rövidebb.
E szakasz 1–3. bekezdéseiben levő rendelkezésektől eltérően a köztársasági elnök dönthet úgy, hogy a katonákat legtöbb 60 nappal hamarabb elengedik a szolgálatból, ha a szükségleteket betöltik és a Katonaság harci készültsége ezt lehetővé teszi.
Függetlenül attól, hogy a törvény érvénye alatt többször is lecsökkentették a szolgálati időt, mindezt nem a törvény módosításával, hanem törvényerejű minisztériumi rendelkezésekkel végezték el.
Miután 2000-ben megbukott Milošević rendszere, az államszövetség fennmaradt, habár Montenegróban egyre többen követelték az ország függetlenedését. Nem véletlen, hogy amikor Szerbia és Montenegró jövőjével kapcsolatban (2006 őszén) esedékessé vált az államszövetség és az EU társulási és stabilizációs tárgyalásainak megkezdése, a montenegrói vezetés május 21-ére népszavazást írt ki, ahol igennel vagy nemmel válaszolhattak a szavazásra jogosultak a következő kérdésre: Kívánja-e Ön, hogy Montenegró független állam legyen az ezzel járó teljes nemzetközi elismertséggel? Ennek sikerességét az Európai Unió 55 százalékos igen szavazatokhoz kötötte. A szerbiai hatalmi és ellenzéki erői szinte mindent megmozgattak amiatt, hogy a fekete hegyek országának lakói elutasítsák a függetlenné válást. Mindez nem csoda, hiszen a 2003-as népszámlálás hivatalos adatai a következők voltak: a lakosság száma 620.145 fő, közülük montenegrói 43,2 százalék, szerb 32 százalék, bosnyák 7,8 százalék, albán 5 százalék, míg a maradék volt a muzulmán, a horvát, az egyéb, a nem nyilatkozott és az ismeretlen kategória – ráadásul a Szerbiában élő szerbek óriási hányada tagadja a montenegrói nemzet és nyelv önálló létét. Az eredmény után a legrövidebb időn belül, már 2006. június 3-án ki is kiáltották az ország függetlenségét.
Így – tetszik, vagy nem tetszik alapon – Szerbia is deklarálta államiságát (2006. június 5-én), el is fogadták az alkotmányát (2006. szeptember 30-án), később pedig minden szükséges törvényt, köztük 2017 végén a Honvédelmi törvényt (Zakon o odbrani) és a Szerbia katonaságáról szóló törvényt (Zakon o vojsci Srbije). Mindez azért érdekes, mert ma már papíron elismerik még nemzetközi szinten is ezt az államot, pedig a legfontosabb és szükségszerű állami tulajdonságok (területe, határai, lakosainak száma) mind a mai napig ismeretlenek.
Időközben szinte mindegyik jogszabályt többször is változtatták, azonban az alkotmány ötödik részének hatodik pontjában csak a Szerbia Katonaságának létéről, hatásköréről, határon kívüli bevetéséről és ellenőrzéséről szóló rendelkezések maradtak, mégpedig változatlanul.
Példaként meg is hozták a Katonaságról szóló törvényt (Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönye 116/2007, 88/2009, 101/2010; más törvények 10/2015, 88/2015 szám alatt; alkotmánybírósági döntés 36/2018 és 94/2019), amely eredeti 5. szakaszát később egy utolsó bekezdéssel bővítették:
ELSŐ RÉSZ
- fejezet
Alapvető rendelkezések
- Szerbia Katonaságának összetétele
- szakasz
Szerbia Katonasága állandó és tartalékos összetételből áll.
Szerbia Katonaságának állandó összetételét Szerbia Katonaságának hivatásos tagjai és a katonai szolgálati időt töltő katonák alkotják.
Szerbia Katonaságának tartalékos összetételét a tartalékos tisztek, a tartalékos altisztek és a tartalékban található katonák képezik.
Szerbia tartalékos összetételét felosztjuk aktív és passzív tartalékra.
Aktív tartalékba léphetnek a 60 évnél fiatalabb, katonai szolgálatra kiképzett személyek meghatározott időre szóló szerződés alapján.
Az aktív tartalékba lépést, valamint az aktív tartalékban levő személyek jogait és kötelezettségeit a Kormány szabályozza.
Szerbia akkori kormánya egy egyszerű kormánydöntéssel 2011. január 1-jével felfüggesztette e szakasz 2. bekezdésében található „… és a katonai szolgálati időt töltő katonák…” szövegrészt (így emlékszik vissza a volt védelmi miniszter)!
Arról, hogy mit is lehetne tenni a sorkötelesség felfüggesztésének megszüntetése (azaz visszaállítása) ellen, a folytatásban fogom ismertetni a véleményemet.
BALLA Lajos
