A közbeszéd alapján úgy tűnik, hogy egy etnikai kisebbség képviseletéhez ma Európa keleti és délkeleti részein szükségesnek tűnnek bizonyos köztisztviselői pozíciók. Ezt így vagy úgy, de nagyjából nyugtázhatjuk is – viszont úgy gondolom, hogy az etnikai alapú képviselet messze nem az egyedüli vagy a legfontosabb feltétel, ill. messze nem alternatíva nélküli modell. Elég csak összevetni a vajdasági magyar demográfiai és kulturális tendenciákat, ill. a népcsoport által belakott terület gazdasági körülményeit a VMSZ régóta – a saját lehetőségeikhez képest – bivalyerős beágyazottságával, s azonnal komoly ellentmondásra lelünk.

Van, amikor a társadalmi folyamatok pozitív befolyásolásához egyszerűen nem elég az adott politika által nyújtott maximum sem. Egyrészt megmutatja a hatalom általában vett korlátozottságát, de emellett világosan láthatjuk, hogy a VMSZ – s ezzel együtt a Vajdaságban művelt etnikai politizálás – befolyása lufiszerű… Az, amit helyben óriásinak élünk meg, mert például „megfoghatnak“ minket a munkahelyünkkel, az országos vagy össztársadalmi téren nem sok vizet zavar Szerbiában. Sőt, sok elemében olyan eszköztárból áll, amit a Szerb Haladó Párt is vígan használ Trgovištetől Törökkanizsáig.

Ám ne legyünk kizárólagosak, a politikai képviselet számos szempont szerint tényleg fontos kérdés lehet. Ha jól működik, az etnikai kisebbség körében végzett politikai munka számos jótékony hatással lehet az oly sokat említett „megmaradás” szempontjából – mondjuk, ha sikerül elfogadni, majd alkalmazni és betartatni valami jó kis törvényt. Legfőképp viszont akkor, ha nem a saját sleppünk jólétét tartjuk a szem előtt, hanem megpróbálunk felnőni a helyzet közösségi magaslatához…

Az elmúlt hetekben több vajdasági magyar köztéma kapcsán találkoztam olyan kommentárokkal, amelyek a magyar térvesztés képzetét erősítik. Mind között az Aleksandar Vučićnak megítélt szabadkai díszpolgári cím verte a legnagyobb hullámokat. A színszerb nyelven zajló átadóünnepség, Baja Mali Knindža világraszóló koncertje és a városközpont más egyéb rendezvényei rendkívül kritikus hangokat csaltak elő az internet vajdasági magyar népéből. Ezek sok esetben előhozták a szerbek magyarok által való általános lenézését, mások megmaradtak a „haladó” politika és a turbófolk ostorozása mellett – ám jellemzően még náluk is megjelent a „magyar” Szabadka eltűnésének toposza. Aztán egészen konkrétan olyan véleményeket is láttam, amelyek topolyai és zentai folyamatok kapcsán hajtogatták a „magyar térvesztés” érvét.

Ami Szabadkát illeti, a népszámlálási tendenciák egyértelműek: a városban viszonylagos többséget képviselnek a szerbek. Ugyanakkor hadd tegyük hozzá, hogy a 18. században és egészen a dualizmus koráig a délszláv népelem (ez főleg a bunyevácokat jelentette, kisebb részben a szerbeket) uralta a várost, vagyis ilyen értelemben nincs szó több évszázados magyar dominancia megtöréséről. Mindettől függetlenül azonban Szabadka sokrétű súlyához kétség sem fér. A 2020-as választási kampány során egyértelmű volt, hogy a VMSZ az esélytelenek kétségbeesésével próbált mennél erősebb pozíciókat megkaparintani a városházán. A polgármesteri szék azonban elérhetetlennek tűnik – mégpedig véglegesen! Akárhogyan is ítéljük meg az idáig vezető folyamatot, a Pressburger Csaba által még szeptember elején közölt archív interjúrészlet pontosan mutatja, mit gondolt erről az egészről Pásztor István még pártelnökségének reggelén. Idézzük egy részletét:

Mit jelent pontosan az, hogy „elveszíteni” Szabadkát?

– Ez azt jelenti, hogy elveszítjük a politikai befolyásunkat Szabadkán, azt jelenti, hogy olyan polgármestere lesz a városnak, aki nem tud magyarul. Ebbe én nem vagyok hajlandó belemenni, és ezért bármilyen árat hajlandó vagyok megfizetni. Nekünk vezető szerepünk kell hogy legyen a várost irányító koalícióban.

Nem egészen világos, hogy Pásztor mennyire volt tudatos, s mennyire fogalmazott pongyolán 15 éve. Mindenesetre érdekes, hogy a szabadkai polgármester kapcsán a magyar nyelvtudást emlegeti kiemelten. Akkoriban még akár afelé is haladhattak volna a dolgok, hogy a Demokrata Párt állítson magyar vagy magyarul is tudó városvezető jelöltet, mi több, ennek akár még most is van realitása az SZHP részéről, csupán keríteniük kell egy alkalmas személyt. Hasonlóan sekélyes a várost vezető koalíció kapcsán említett „vezető szerep”, ugyanis az valójában mi? A VKT-elnöki cím már az? Vagy ezalatt a polgármesteri széket kéne érteni? Úgy tűnik a mostból visszatekintve, mintha a pártelnök másfél évtizede már nem lett volna elég biztos abban, hogy a magyar etnikai politizálás jövője biztosított – a „bármilyen ár” emlegetése is hasonló esetekben szokott előtérbe kerülni.

Mondjuk ki: Szabadkának többé nem lesz magyar polgármestere – már amennyiben ennek alapját az etnikai politizálás adja. A VMSZ hovatovább a vajdasági magyarok SZHP-jévé vált, s hamarabb lehet elképzelni azt, hogy saját szavazóinak egy része a haladókra voksol, mint fordítva. A szűk mezsgyék között művelt etnikai politizálás könnyen csapdahelyzetbe manőverezheti magát, amennyiben fogyatkozik a választói bázisa. A 2011 és 2022 között mért 70 ezres szabadesés márpedig azt mutatja, hogy erőteljesen szűkül a VMSZ portékájának piaca. Szabadkán immáron szövetkezhet az összes patás ördöggel, de arra nemigen kerülhet sor, hogy majd a haladók gálánsan átadják nekik Szerbia ötödik legnagyobb városának kulcsait. Ilyesmikkel Topolyán és Zentán rendelkezik a párt, s alighanem végleg meg kell elégedniük ennyivel, ill. ezekben a városokban egy darabig még kitartanak a tartalékok. A demográfiai szabadesést elnézve azonban legalább Topolya esetében gyorsan fel kell tennünk a kérdést: meddig, hány évig, évtizedig?

A végén villantsuk fel: természetesen nincs akadálya annak, hogy Szabadkának magyar nemzetiségű és nyelvű polgármestere legyen. Ehhez azonban el kell felejteni a VMSZ-es kurzust vagy a haladók által importált kádert is. A legszervesebben minderre akkor kerülhet sor, ha egy (új) párt túllépne az etnikai válaszvonalakon, s az egyébként magyar polgármesterjelölt valamilyen demokratikus vonzerő miatt rokonszenves lesz majd a változást óhajtó szabadkai szerb, bunyevác és horvát választóknak is. Erre talán érdemes várni. Minden más egyre jobban mesévé válik.

VATAŠČIN Péter