Egyre több az igazán szegény polgár, és egyre gyakrabban utasítják el az állampolgárok segélykérését, vagy egyszerűen csak megnehezítik azok megszerzését.
Az A11 – Kezdeményezés a Gazdasági és Szociális Jogokért civil egyesület szerint a társadalmi szerepvállalás elmélyítése és a szociálisan veszélyeztetett állampolgárok igényeinek kielégítése helyett az állam egyre inkább kivonul ebből a szerepből. A legnagyobb probléma az, hogy nincs minden szegény ember a szociális védelmi rendszerben. Nincsenek nyilvántartva veszélyeztetettként, és az állam sem nyújt segítséget.
– Vannak, akik azt sem tudják, hogy joguk van segítséget kérni, ha nem tudják beadni a kérelmet, vagy olyan adminisztratív akadályokba ütköznek, amelyek úgy néznek ki, mintha az állam elriasztaná őket a szociális jogok gyakorlásától – mondja Danilo Ćurčić, az A11 civil szervezet programigazgatója. A szegénység nem személyes ügy, hanem az emberi jogok szélsőséges megsértésének következménye, és minden szegény polgárnak szüksége van az állam segítségére.
Az egyesület kampányt indított a szegénység, de nem a szegények ellen. A szociálisan hátrányos helyzetű állampolgárok tapasztalatain keresztül számos jogi vagy bürokratikus akadályt lát, amelyek megnehezítik az embereknek a szükséges állami segítség igénybevételét.
– Ahhoz, hogy az államtól 8781,00 dinár szociális segélyt kaphassanak, először be kell bizonyítaniuk, hogy a hozzátartozóik nem tudnak segíteni, ami azt jelenti, hogy be kell perelniük a rokonaikat, hogy bírósági ítélettel ezt bebizonyíthassák. A szociális központoknak jogukban áll megállapítani, hogy a kérelmező nem akart dolgozni, szándékosan mulasztotta el a kereseti lehetőséget, de az államtól jött segítséget kérni – magyarázza Ćurčić, majd így folytatja: – Az embernek az a benyomása, hogy a szegénység személyes találékonyság és lehetőség kérdése, és figyelmen kívül hagyja, hogy rendszerjelenségről van szó, amelynek keletkezéséért és fennmaradásáért a társadalom, azaz az állam a felelős. Azt a narratívát erőltetik, hogy a szegény emberek élősködők, hogy az állam hátán élnek, az államnak nincs rájuk pénze.
Az A11-es kezdeményezés arra figyelmeztet, hogy ez egy nagyon veszélyes és igazságtalan megközelítés, amely a szegényeket még mélyebbre taszítja.
– Nem vagyunk olyan szegény társadalom, hogy ne tudnánk segíteni a legszegényebbeken. Igazságosabban kell elosztani a közpénzeket és egyéb forrásokkal, mert azok mindenkié, és mindannyian szükséghelyzetbe kerülhetünk. Szeretnénk, ha az államunk segítene leküzdeni ezt – mondja Ćurčić.
Az A11 kezdeményezés 2018-ban arra kérte az államot, hogy ratifikáljon egy fontos nemzetközi dokumentumot – az opcionális jegyzőkönyvet –, amely a szerbiai állampolgárok gazdasági és szociális jogainak védelmét emelné. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya lehetővé tenné számukra, hogy amennyiben nem kaphatnak védelmet a nemzeti bíróságoktól, az Egyesült Nemzetek Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága előtt kérjenek ilyen védelmet.
Miért van szükség sürgős intézkedésekre?
- Minden negyedik családnak alacsonyabb a jövedelme, mint a járvány előtt, és nőttek az egészségügyi költségei is.
- A szeptemberi nettó minimálbér 32 371,68 dinár volt.
- A legalacsonyabb jövedelmű mezőgazdasági nyugdíjasok közül 2130-an 5000 dinár alatti öregségi nyugdíjat kaptak.
- Több mint egymillió nyugdíjas él havi 30 000 dinár alatti jövedelemből.
- A minimális fogyasztói kosár 2021 júniusában 39 334,76 dinár volt.
- 2020-ban 218 166-an részesültek szociális segélyben.
- A szociális segély nominális összege 8781 dinár.
- A szociális segélyben részesülők nagy többségét kényszerítették kényszermunkára, hogy ne veszítsék el a szociális segélyhez való jogukat.
TAKÁCS Magda
