Állami támogatásokkal a hazai vállalatokat is erősíteni kellene

Hajlamosak vagyunk Szerbiára úgy gondolni, mint egy gazdaságilag gyenge, rossz irányba haladó országra, ahol szegénység van, kedvezőtlenek az életfeltételek, nagy a munkanélküliség, alacsony a fizetés. Legalábbis más fejlett országokkal összehasonlítva biztosan ez a kép bontakozik ki előttünk.

Ha gazdasági tigris nem is vagyunk, egész csinos mutatókat produkált az ország az elmúlt években, és van potenciálja fejlődni – állítja Karai László közgazdász, aki szerint a geopolitikai helyzetet szemlélve most az egész világot a közel-keleti konfliktus határozza meg, melyet a kis országok még inkább megéreznek.

Mennyit bír ki Szerbia?

Hatalmas pusztítások történtek a Közel-Keleten úgy a gázmezőkön, mint az olajfinomítókon, és ha azonnal békét kötnének, akkor is hosszú hónapokba telik, mire annyira helyreállítják a károkat, hogy visszaálljon és folyamatos legyen a korábbi termelési volumen. Minél tovább elhúzódik a konfliktus, annál nagyobb károkat okoz a világ gazdaságának – véli a közgazdász.

„Azt gondolom, soha nem is tér vissza az az állapot, ami volt. Megfigyelhető, hogy a gazdaságnak időről időre kell egy válság, egy összeomlás, mert egy bizonyos ponton túl fenntarthatatlan. Szerintem ez történik most is. Azután majd újrarendeződik, más irányba indul, és újra fejlődést hoz. Viszont pár érdekességet megemlítenék ezzel kapcsolatban. Egyrészt az amerikai és orosz fél a háttérben próbál stratégiai megállapodásokat kötni, amivel stabilizálnák az energiapiacot, és segítenék a világgazdaság újbóli fellendülését. Másrészt amennyiben az amerikai–magyar megállapodás megvalósul, az hihetetlen mennyiségű kőolajszállítást is magába foglalhat, ez pedig a MOL-on keresztül történik majd, melynek részesedése lesz a Szerbiai Kőolajipari Vállalatban (NIS). Ez nekünk nagyon jó lenne. A másik, hogy az üzemanyaghiány a légitársaságokat sújtja talán a legjobban, és az Egyesült Arab Emírségek légitársasága április végéig csak korlátozottan indított járatokat, bejelentése szerint azonban április 30-a után már lehet jegyeket vásárolni. Ez az információ azt sugallja, mintha ők már tudnák, hogy a helyzet rendeződni fog. Szerbia csökkenti a jövedéki adókat, megtiltja az olaj exportálását, próbálja mérsékelni az inflációt, és a kereskedelmi árrés törvényi szabályozása is jótékonyan fog hatni. De hosszú távon mindenkinek nagy problémái lehetnek, így nekünk is, és ez magával hozza az inflációt, emelkednek a hitelek törlesztőrészletei, a közszolgáltatás díjai, az élelmiszer ára.”

 Az EXPO 2027 lehet Szerbia ütőkártyája

„A kormány 2024–2027-es gazdaságfejlesztési stratégiája az Expo 2027-es rendezvény köré épült fel, és továbbra is azon dolgoznak, hogy ez megvalósuljon, mert az országnak ez egy sokat ígérő esemény, pozitív képet alkothat rólunk a világ, és gazdaságilag lendíthet rajtunk, meghatározva a következő éveket, a gazdasági lépések lehetőségét és ütemét. Ha gazdaságilag stabil és megbízható országként mutatkozunk be, az sok új befektetőt, kereskedelmi partnert hozhat, s találhatnak itt olyan szakmai tudást, mely a világban uralkodó trendeket is kielégítheti. Ezek az elképzelések. Ugyanakkor a pillanatnyi nagyhatalmi harcok, globális problémák közepette Szerbia nem feltétlenül arra megy, amerre szeretne, hanem amerre muszáj. Amit az elmúlt hetekben látunk, azok kikényszerített lépések, sőt, lépéssorozatok, hogy mentsék, ami menthető, hogy legyen üzemanyag elérhető áron, hogy megőrizzék a költségvetést, legyenek nyugdíjak, bérek a közszférában. De a világkiállítás sok pozitívumot hozhat” – mondja Karai.

Gazdaságfejlesztési stratégia és a valós potenciálok

„Nem kell leírni ezt az országot, nem minden rossz, még ha sokan ezt is gondolják. Vannak erősségeink, amelyekre alapozni lehet és kell is. Itt van a mezőgazdaság. Nagyon jó adottságai vannak az országnak, és a mezőgazdaság komolyan meghatározza a kivitelt, az élelmiszeripart, a GDP nagyságát. Vannak rosszabb évek, amikor sok alapvető élelmiszert külföldről kell behoznunk, ettől függetlenül ez a terület az egyik fő erősségünk, hiszen világvezetők voltunk a búzatermesztésben, kukoricakivitelben, jó termelési mutatóink voltak. Ez az egyik oszlopunk. A másik pedig az IT-szektor, mely az utóbbi években a gazdaság igen lényeges alkotóelemévé vált, és közel 5 milliárd eurós kivitelt valósított meg. Azt láttuk, hogy az elmúlt hetekben több külföldi informatikai cég is elbocsátotta a programozóit, bezárt és kivonult a szerbiai piacról, így ez most megtorpanást hozott. De nem azért mentek el, mert nincsenek jó szakemberek Szerbiában, hanem az információs technológia fejlődése, a mesterséges intelligencia megjelenése ezt indokolta, s átvette az emberi munka egy részét. De az informatikusaink, az agy itt maradt, és már tudják, hogy más irányban kell fejleszteni ezt az ágazatot, magasabb szintű programok és modulok fejlesztésében van a kiút, és Szerbiának megvan a potenciálja ehhez, mert nagyon jó hazai informatikai cégeink és kádereink vannak” – állítja a közgazdász.

Karai úgy véli, a hazai IT-szektor fejlesztése Szerbia modernizációját is jelentené, ami emelné a szolgáltatóipart, növelné a kivitelt, a GDP-t, és egyúttal az életszínvonalat is. Ha ehhez még hozzávesszük a szakemberek kinevelését és olyan szolgáltatások nyújtását, melyek ritkaságszámba mennek, és ezért lenne rá igény, és meg lehet kérni az árát is, abból Szerbia szépen tudna profitálni.

A mezőgazdaság erősítése a 2035-ig szóló gazdasági fejlesztési programban is szerepel, azonban továbbra is a gyáriparra fókuszálnak, ami viszont a világgazdaságban hanyatlóban van a szolgáltatásokhoz képest, legyen szó turizmusról, informatikáról, szervízelésről. Mint a közgazdász hangsúlyozza, egy alapvető termelés kell, de hogy ezt el lehessen adni, ahhoz egy magas szintű szolgáltatásra is szükség van, hogy széles vásárlóközönséget tudjanak megmozgatni. Szerinte, ha a stratégiában megfogalmazott tervek, a sok apróbb lépés megvalósul, az mindenképpen fejlődést hoz.

Megszűnik az állami támogatás, megszűnnek a munkahelyek

Sajnos azt tapasztaljuk, hogy amint lejár az a támogatás és adókedvezmény, amit az állam a külföldi befektetőknek nyújt, összepakolnak, és elmennek, hogy más országban keressenek olcsóbb munkaerőt. Sok informatikus is áldozatul esett ennek, de a termelőgyárakban is jellemzőek voltak a leépítések a fent említett okok miatt. Karai szerint elengedhetetlen, hogy az állami támogatásokkal a hazai vállalatokat is erősítsék, mely eddig nem igazán volt jellemző, vagy legalábbis nem eléggé, de a külföldi befektetőkre is szükségünk van.

„A külföldi cégek nélkül nem tudnánk olyan piacokra eljutni, melyek számunkra nagyon fontosak, tehát kellenek nekünk ezek a munkáltatók, ezek a partnerek. Azonban ideje szemléletet váltani, és nem egyszerű összeszerelőgyárakban gondolkodni, ahogy eddig. Persze erre volt igény az elmúlt években, és volt indokoltsága. Abban az időben magasabb volt a munkanélküliség, el kellett helyezni nagyon sok alacsonyabban képzett embert, de ez az idő már elmúlt. Más irányba kell fordulni, szintet kell lépni, amihez elengedhetetlen az oktatási rendszer reformja, vagyis az, hogy olyan szakembereket neveljünk ki, akik versenyképesek lesznek a piacon. A számok nagyon szépen megmutatják, hol mennyit ér a munka: amíg Szerbiában az egyszerű termelési munkával az egy főre jutó éves termelékenységi érték 26 140 dollár, addig Amerikában, ahol magasabb szintű termelékenység és tudás van jelen, 141 ezer dollár az egy főre eső éves jövedelem. Tehát ötszöröse a miénknek. Az államnak ideje a saját cégeit is támogatni, és képzett szakembereket adnia. Ez kulcsfontosságú” – mutatott rá Karai László.

Hozzátette, hogy amíg élt a külföldi befektetők állami támogatása, addig a nyereségük egy részét is visszaforgatták az országba, most azonban már a profitot kiviszik az országból, és ennek megérezzük a hiányát. Ha viszont hazai cégeket támogat az ország, akkor azok megerősödnek, újabb fejlesztésekbe fektetnek, növelik a foglalkoztatottságot, és a bérek növekedése a munka értékét is növeli, így az új befektetők is kénytelenek magasabb béreket fizetni, arról nem is beszélve, hogy a hazai cégek profitja az országban marad. Tehát amíg alacsonyak a bérek, vagy nagy a munkanélküliség, fejlődés sincs.

 Hazai gazdasági mutatók

Szerbia gazdasága 2025-ben 2,0 százalékos GDP-növekedést mutatott, amivel megelőzött sok más uniós országot is, vagyis van perspektívája, és tud fejlődni. Az elmúlt két évben a külföldi beruházások értéke több mint nyolcmilliárd euró volt, és amennyit profitként kivittek az országból, annyi itt is maradt, vagyis a tendencia nem negatív, és ez nagyon lényeges. Az inflációt még mindig sikerül szinten tartani, mindössze 2,8 százalék – tekintetbe véve, milyen körülmények között kell működnie a szerbiai bankrendszernek. Persze ez az üzemanyagárak támogatásának hosszától is függ. Karai László hozzátette, nagy deviza- és aranytartalékokat is sikerült felhalmozni, évek óta stabil a dinár–euró árfolyama.

A munkanélküliségi ráta 8-9 százalék körül van, míg tizenöt évvel ezelőtt ez 25 százalék körül mozgott. A jelenlegi foglalkoztatottságot csak úgy lehet fenntartani, ha az ország fejlődik, és a megfelelő ágazatokba fektet bele, olyan piacokat keres, ahol van vevő a termékeire vagy a szolgáltatásaira. Szerbia gazdasága nagyjából 60 százalékban a német piacra dolgozik, de azt látjuk, hogy a német gazdaság is megtorpanófélben van, s ha ez a piac beszűkül, akkor a kormánynak új piacokat kell találnia.

„Sajnos az orosz piac is kiesett, Kínával pedig hiába vannak olyan jó feltételeink, mint talán egyik másik országnak sem, de nincs olyan termelési volumenünk, amely lényegesen tudna hatni a kínai piacon. A hazai kapacitásunk a szükségleteik elenyésző részét tudja csak kiszolgálni, miközben például mezőgazdasági termékeket, friss zöldség- vagy gyümölcsféléket a nagy távolság miatt nem tudunk odaszállítani és értékesíteni, vagy legalábbis nagyon drágán. Nem éri meg. Tehát új piacok kellenek, illetve a hazai magánvállalkozásokat kellene felerősíteni, amihez szakemberek és tőke kell, ehhez pedig állami beavatkozásra van szükség” – értékeli a helyzetet Karai.

 A kisember felkészülhet a válságos napokra?

A közgazdász szerint nem igazán van mit tenni, aranyba nem érdemes fektetni, az euró bizonytalan. Az ingatlanárak most csúcson vannak, de kevesen engedhetik meg maguknak, hogy hitel nélkül vásároljanak házat, lakást, márpedig most kockázatos a hitelfelvétel is, és ki tudja, pár éven belül hogyan alakul az ingatlanpiac. Ő azt tanácsolja: éljünk, költsünk, amire szükségünk van, és ha tudunk, tegyünk félre a nehéz napokra. Ehhez viszont a legfontosabb, hogy ha rajtunk múlik, tudással, rátermettséggel, hozzáállással őrizzük meg a munkahelyünket, és ha lehet, vállaljunk valami pluszmunkát, amivel kiegészíthetjük a havi büdzsét – ez az, amivel át lehet vészelni a nehéz hónapokat.

 Magyar Lívia