Miért fogdossák a fiúk a lányokat? – felvilágosítás a „régi szép” időkben

A szexuális nevelés, vagy más néven szexedukáció fontos szerepet játszik a társadalomban és az egyének életében is számos okból, mégsem vagyunk a helyzet magaslatán, a probléma korántsem kipipálható, sőt, gyakorlatilag megoldásért kiált. Általános iskolai éveimből (80-as évek) egyetlen emlékem van ilyen jellegű edukációról: az iskola ebédlőjébe tereltek minket, legalább 100 diákot, és egy külső „szakember” tartott „felvilágosító” órát. Az egész előadásból egyetlen dologra emlékszem. Az illető azt magyarázta, hogy miért fogdossák a fiúk a lányokat. Azt mondta, azért, mert a lányok is megtapogatják a ruha anyagát, mielőtt megvennék. Azt hiszem, nem kell külön magyaráznom, hogy ezzel az erőszakot validálta. Talán nem is véletlen, hogy ez maradt meg az emlékezetemben, bár nem kizárt, hogy mondott teljesen rendben lévő dolgokat is. A majdnem teljes tudatlanságtól sokunkat a Képes Ifjúság rovata mentett meg, amely keskeny tördelésben egy oldal szélén, sorozatban jelent meg. Itt tartottunk 30-40 éve.

Hol tartunk most?

Nem olyan régen még a védőnők tartottak előadásokat az iskolában egészségügyi témákról, többek között a nemi érésről is. Tudomásom szerint ez a gyakorlat már nem sok helyen él, az egészségügynek nincsenek erre kapacitásai. Mi sem egyértelműbb, mint hogy erre általános iskolában van szükség, mégsem szerepel egy rendszerezett program az iskolai oktatási-nevelési tervekben. Biológiából most a ciklikus módszer mentén visszatérő téma a szaporodás, de a szexuális nevelés témakörét a biológiai aspektus nem meríti ki. Egy-egy bátrabb osztályfőnök valószínűleg beiktat olyan témákat, amelyekkel megkönnyíti a gyerekek tájékozódását ezen a területen, de biztosan ők vannak kevesebben. Nincsenek a pedagógusok könnyű helyzetben ezzel kapcsolatban sem, hiszen indulatgerjesztő és megosztó a szexuális nevelés témaköre a társadalomban, Szerbiában és Magyarországon is. 2017-ben elkészült egy átfogó program, amely az általános iskola 1. osztályától kezdve foglalkozott volna a nemiséggel kapcsolatos témákkal, természetesen korosztálynak megfelelően. Elektronikus formában meg is kapták az iskolák az anyagot, de a konzervatív politikai pártok és a közvélekedés is olyan erővel támadta a programot, hogy végül visszavonták.

2013-tól kezdve Vajdaság területén a középiskolákban élt egy fakultatív program, amit az akkori Egészségügyi Titkárság szervezett meg Reproduktív egészségtan néven. A 2016-os tartományi hatalomváltással eltörölték az igencsak népszerű műhelymunkás foglalkozásokat, valószínűleg szintén ideológiai okokból. Jelenleg a gimnáziumi választható tantárgyak között van egy Egészség és sport elnevezésű kurzus, amiben az egyik téma pont a reproduktív egészség. Nem egy óráról van szó, hanem egy egész témakörről. Ez magában foglalja nemcsak a reproduktív funkcióval kapcsolatos témákat, szélesebb körben ad lehetőséget a feldolgozásra. A szexualitás ugyanis nem csak szex. Az egészséges testkép, énkép, a gyerekek családi és kapcsolati mintái, kötődései együttesen adják a szexualitással kapcsolatos ismeretek, érzékenység, tudás teljességét. Ezzel viszont nem oldódott meg az éveken át tartó folyamatos edukáció, ugyanakkor csak azzal biztosítható az egészséges szexualitás megalapozása. Félő, hogy sokan az interneten elérhető (jó esetben nem a pornófilmekből nyert) ismeretekre támaszkodnak. Lehet azt mondani, hogy ez a család feladata, azonban tudjuk, hogy még most sem téma számos családban.

Miért lenne nagyon fontos?

A szexedukációnak elsősorban egészségügyi előnyei vannak, segít megérteni a reproduktív és szexuális egészséggel kapcsolatos fontos fogalmakat és információkat. Mindez fontos a megelőzésben, csökkenti a nem kívánt terhességeket, a szexuális úton terjedő betegségeket és más egészségügyi problémákat. Szerbia világszinten vezető az abortuszok számát illetően, valójában döbbenetes, hogy erre nem az oktatásban keresik a megoldást. A pszichológiai jólét szintén nagyon fontos. A szexuális nevelés hozzásegít ahhoz, hogy megértsük és elfogadjuk a saját testünket, valamint másokét is. Ez a pozitív testkép kialakításához és az önbizalom növeléséhez vezethet. Tudjuk azt is, hogy mennyien küzdenek különböző szexuális problémával, még ha nem is sokat beszélünk róla. Evidensen elkerülhető lenne egy jó részük a megfelelő felkészültség növelésével. A kapcsolatok szempontjából is jelentős.  Az egészséges kapcsolatok kialakításához és fenntartásához elengedhetetlenek ezek az ismeretek és készségek. Ez magában foglalja a kommunikációt, a határok meghúzását, a beleegyezés fontosságát és az érzelmi kapcsolódások fejlesztését. Az olyan társadalmi, jogi és etikai kérdések, mint a nemek közötti egyenlőség, a szexuális orientációk elfogadása és a szexuális zaklatás elleni küzdelem szintén részei a szexedukációnak. Ezek az ismeretek fontosak abban, hogy az egyének megértsék és elfogadják a különböző identitásokat és életmódokat. A szexuális jogok és felelősségek, az abortusz kérdése, a reproduktív jogok szintén fontosak. Az ilyen témák megértése hozzájárul a tudatos döntések meghozásához.

Szakértői körökben, valamint a nyitottabb közvélemény gyakran tematizálja az oktatásban mutatkozó hiányt ezen a területen.  Ugyanakkor nehéz a felszínes, de annál hangosabb közvélekedés mellett egy átfogó programot gyakorlatba iktatni. Politikai szándék sem mutatkozik rá populista elvek mentén működő rendszerekben. Az pedig egy egészen külön téma, hogy a legnagyobb kerékkötője a dolognak általában az ún. „genderpropagandától” való félelem. Ezzel egy időben a média túlszexualizált, a közélet, a mindennapok a gyerekek arcába tolják a témát, s ha nem beszélünk velük róla intézményes keretek között, egyedül maradnak a kérdéseikkel.

MENGYÁN PLETIKOSIĆ Ildikó