Ha nem is egészen egy tőről fakad az iskolai (kortárs) erőszak a fiatalkorúak által elkövetett összes bűncselekménnyel, a két aggasztó társadalmi jelenség rengeteg közös vonást mutat. Abban a tekintetben is, hogy gyakran azonosak az elkövetők (bár itt hatalmas szociális, kulturális és egyéb eltérések lehetnek), abban is, hogy a cselekmények színhelye nemritkán az oktatási intézmények környéke, abban is, hogy az áldozatok sok esetben szintén kiskorúak. Bár a bűnügyi kimutatások szerint a fiatalkorú elkövetők áldozatai igen gyakran idős, védtelen emberek. És csak elvétve vagy szinte egyáltalán nem akad közöttük életerős, az elkövetőknél nagyobb fizikai erővel bíró személy. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bűnesetek egy része nem másik ember, hanem vagyon ellen irányul. Idetartozik a lopások eltérő súlyosságú megannyi esete, a rongálás, garázdaság stb. Ezek nemritkán más személy elleni erőszakba is torkollhatnak.

A statisztikai hivatal adatai szerint az utóbbi öt évben csaknem tízezer kiskorú került összeütközésbe a törvénnyel, míg a Köztársasági Ügyészség összesítése szerint csak a múlt évben 7000 olyan bűnesetet vett nyilvántartásba a rendőrség, amelyet tizennyolc évesnél fiatalabb személy követett el. Ezek egyötödével gyermekkorúakat (azaz 14 évnél fiatalabbakat) terhelnek, akik ellen – védett koruk miatt – egyáltalán nem lehet vádat emelni. Emiatt és más jogi (nem a cselekményhez kötődő) okok miatt az ügyészségek csak tavaly nem kevesebb mint 3246 feljelentést utasítottak vissza. Magyarán: bármilyen súlyú bűncselekmény szárad is az elkövetők lelkén, ennyi esetben minden további következmény nélkül megúszták.

A különféle bűncselekmények óriási száma ellenére tavaly „csak” másfél ezer fiatalkorúra róttak ki „nevelői intézkedést”, 142-en kerültek ideiglenesen javítóintézetbe és 10-en börtönbe. Őket a legsúlyosabbnak számító bűncselekmények elkövetése miatt zárták be.

Megdöbbentő, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők száma tekintetében Vajdaság vezeti e dicstelen listát. A Szerbiában regisztrált bűncselekmények egyharmadát itt követték el! Ezek közül négy emberölés (abból három minősített!) a legsúlyosabb, de szintén nyugtalanságot kelt, hogy egyetlen eset kivételével a nemzeti, faji és vallási gyűlöletkeltés és türelmetlenség szításának összes bűnesetét (13-at) Vajdaságban követték el. 30 esetben pedig családi erőszak elkövetésével terhelnek vajdasági fiatalkorúakat. Tehát azzal, hogy szülőre, testvérre vagy nagyszülőre támadtak.

@kc = Tehetetlenül

Ahogy már az iskolai és kortárs erőszak kapcsán megállapítottuk, olybá tűnik, hogy a jelenlegi, meglehetősen enyhe, úgy is mondhatnánk, megengedő koncepciójú megelőző és védelmi rendszer tehetetlen, és nem tud az eseményekre megfelelő hatékonysággal reagálni. Főként azért, mert hiányoznak hozzá az eszközei.

A mindenhatónak hitt nevelési elvek csak elenyésző esetben hatékonyak, mert, ahogy a fiatalkorúak védelmére is jogosult kétezer szerbiai ügyvéd egyike a Novostinak nyilatkozta, bár a törvény elé állított elkövetők egy része megijed, vagy legalább szégyelli magát, sokuknak igen vastag a bűnügyi dossziéja, és a megbánás legkisebb jelét sem mutatja. Rajtuk mit sem segít, ha intézetbe vagy börtönbe küldik őket, sőt „jó iskola” számukra a komolyabb bűnelkövetéshez.

Magam évtizedekig olyan közegben dolgoztam, ahol tucatnyi hasonló, félrecsúszott életű gyermekekkel találkoztam. És láttam, mennyire tehetetlen az oktatási rendszer, hogy szánalmasan kiszolgáltatott a rendőrség, a szociális védelem pedig az összeomlás peremén tengődik. Mert a kellő jogi lehetőségek és főképp emberi, de egyéb nélkülözhetetlen erőforrások (értsd: elégséges és jól működő befogadó kapacitás, támogató szolgálat stb.) híján legfeljebb pillanatnyi tűzoltásra képes. Ami jószerével némi egyszeri pénzsegély kiutalásában merül ki.

A következmények nélküli bűnelkövetésben elképesztő tapasztalatokkal rendelkező (sok esetben a családban „felkészített”) kiskamaszok ellen viszont egyik sem képes, vagy nincs módja eredményesen fellépni. Hiába szökik meg bármelyikük a kirendelt nevelőszülőtől vagy a javítóintézetből (volt olyan, akit tucatnyi esetben kellett a rendőrségnek előkerítenie és visszaszállítania), egyszerűen nem lehet mit tenni vele.

Nem egyszer voltam szemtanúja, hogyan kényszerül megalázó helyzetbe a rendőrség, amikor megpróbálja elfogni a tizen-egynéhány éves szökevényt. Aki fürge nyúlként fut el a rendőri felszólítás elől, és ha a hatóság emberei a közelébe kerülnek, rémes sikoltozásba tör ki, mielőtt még bárki hozzáérne. A véletlenül arra vetődők legnagyobb megrökönyödésére, akik egyből rendőri túlkapásra gondolnak.

@kc = Keményebb fellépést sürget a belügyminiszter

Nebojša Stefanović belügyminiszter kezdi felismerni a helyzet tarthatatlanságát, és nyilván ez is ösztönözte arra, hogy a közelmúltban bejelentse: új intézkedésekre van szükség a fiatalkorú bűnözés visszafogására. Ezért javasolni fogja az igazságügyi minisztériumnak a büntetőpolitika szigorítását, vagy más, az EU országaiban már kipróbált és működő megoldás kidolgozását. Tekintettel arra, hogy a probléma az unió tagországaiban is komoly fejtörést okoz a hatóságoknak.

A büntetőpolitika szigorítása mindenekelőtt a büntethetőségi korhatár leszállítását érintené, hiszen jelenleg aggasztóan magas a védett korban lévő, 14 évnél fiatalabbak által elkövetett bűncselekmények száma. De a 18 évnél fiatalabbak büntetési tételei is igen enyhék, nincs igazán visszatartó erejük. Ugyanakkor az erőszakos cselekményt elkövető gyermekek és fiatalok szüleire elvileg kiróható 30–100 ezer dináros pénzbírság 2017 óta törvényes szankciónak számít, ám nemigen van példa arra, hogy alkalmaznák is.

Mindenesetre nagy kérdés, vajon a represszió fokozása a remélt hatással jár-e. Főképp egy olyan társadalomban, amely évtizedek óta alapértékként sulykolja a köztudatba, hogy a vétkes mindenért csakis más lehet.

Beretka Ferenc

A cikk nyomtatott formában a Családi Kör november 14-ei számában jelent meg.