Mindössze egy hosszú hétvége választ el bennünket a 21. század legszövevényesebb tanévkezdésétől. Bár a hivatalos információk – legalábbis augusztus dereka óta – folyamatosan arról szólnak, hogy javul a járványhelyzet, a lakosság jó esetben is gyanakvással fogadja a híreket. Hiszen mindannyiunk emlékeiben elevenen él a választásokat megelőző és azt követő időszak. Így aztán bárki könnyen találhat ok-okozati összefüggést a derülátó hírek és a közelgő tanévnyitó között. Dacára annak, hogy több ország, köztük környékbeli is, úgy döntött, egy hónappal elodázzák a tanévnyitót. Németország egyes körzeteiből pedig, ahol korábban indult a tanév, mint nálunk, iskolabezárásokról is érkeztek hírek.

Augusztus derekán a szerbiai Oktatásügyi Minisztérium közzétette a 2020–2021-es tanév kezdetére vonatkozó szakmai útmutatást, valamint a diákok és tanügyi dolgozók egészségének védelmére vonatkozó rendelkezéseket.

A minisztérium és a szülők is tantermi oktatást szeretnének

Az érintettek a napisajtóból értesülhettek a legfontosabb részletekről, az iskolák pedig feladatul kapták, hogy a szülőkkel együttműködve találják meg a helyi szinten legjobb és mind a diákok és családok, mind az intézmények (és dolgozóik) számára legmegfelelőbb modellt, amely az oktatás minősége mellett legfőképp a járványügyi helyzetre és minden érintett egészségének megőrzésére összpontosít. A két szempontot nem könnyű összeegyeztetni, mert bár a vendéglátó- és szórakozóhelyek, bevásárlóközpontok, strandok látogatottságából, a szabályokat lazán felrúgó családi és közösségi rendezvények gyakoriságából és a résztvevők számából nemigen következik, hogy fontos szempont az egészség megőrzése, az iskolák esetében azonban nagyon is az.

Az utasításból egyértelműen kivehető, hogy a minisztérium inkább a tantermi oktatás visszaállítását szorgalmazná. Ezt a megkérdezett szülők óriási többsége (csaknem 95 százaléka) is támogatja. Ellenben az egészségügyi szempontok pótmegoldást is szükségessé tesznek. Így az általános iskolák felsősei és a középiskolások számára egy hét tantermi oktatás mellett egy hét távoktatás is számításba jöhet. Sőt utóbbiak esetében a gyakorlati oktatást és a feleltetést kivéve még több távoktatásra is van lehetőség egységes oktatásvezérlő szoftver használatával.

Feszes munkaszervezésre lesz szükség

Úgy tűnik, az általános iskolákban megtalálták azt az optimális modellt, amellyel még elérhetők az oktatási célkitűzések, és sikeresen lehántották a (sokak szerint feleslegesen rárakott) ballasztokat. Pl. a kötelezően választandó tárgyakat. Hiszen az utasítások alsóban heti 20, felsőben heti 25 (a járványveszély idején 45 perc helyett 30 perces) órában határozták meg a tantermi oktatás időkeretét. Továbbá kimondták, hogy osztályozni kizárólag tantermi oktatásban lehet. Alsóban így belefér a kötelező tárgyak teljes óraszáma, míg felsőben bizonyos tantárgyak (vélhetően azok, amelyek nem szerepelnek a záróvizsgán) kimaradnak, netán más tárgyak terhére kerülnek be az órarendbe. A helyzet a magyar (és más, kisebbségi nyelvű tagozatok) esetében a kötelező heti 2-3 szerb nyelvórával tovább bonyolódik.

Izgalmas szervezési kérdést jelent, hogy a 30 perces órákba feleltetéssel együtt beférjen a legfontosabb új ismeretek átadása és begyakorlása. Ismerve az iskolákban honos eddigi gyakorlatot, a 45 perces tanóra hatékonyan felhasznált része jó, ha elérte a 30-35 percet. (Vannak iskolák, ahol akkor is kell négy-öt perc, hogy a tanáriból eljussunk egy távolabbi tanterembe, ha a csengő megszólalásakor elindulunk, és útközben senkivel sem váltunk egy szót sem. Ez a mindennapokban elég ritkán fordul elő.) A számonkérés, osztályzás szintén időigényes. A rövidített tanóra ezért rendkívül szigorú és feszes szervezést igényel.

Szigorú egészségvédelmi feltételek

Az iskola a járvány tömeges terjedésének kiemelt helyszíne lehet mind a vírus behurcolása, mind a továbbadása tekintetében. Emiatt a tantermi oktatás fokozott kockázattal, értelemszerűen fokozott védelmi intézkedések szigorú betart(at)ásával jár.

Kulcsfontosságú dolog – áll az utasításban –, hogy az a diák vagy tanügyi dolgozó, aki bármilyen járványra utaló tünetet érez, ne az iskolába menjen, hanem a legközelebbi járványambulanciára. Ebben nagy felelősség (pl. indulás előtt kötelező lázmérés) hárul a szülőkre. Mert egyébként minden (akarata ellenére) fertőzésgyanús „esetet” vár a közösségi oldalakon óriási felháborodást kiváltott iskolai „elszigetelő terem”!

Az iskolai munka most kénytelen évtizedeket visszalépni bejáródott módszereiben: az igen elterjedt szaktantermi oktatás helyett a diákok egy tanteremben lehetnek, ahol egy diákra legalább 4 négyzetméter területnek kell(ene) jutnia.

Szigorúan tilos minden fokozott cseppképzéssel járó tevékenység (éneklés, kiabálás, csoportos sportjáték, szurkolás), így voltaképpen értelmét veszti a zenekultúra és a testnevelés órarendbe iktatása. (A tanárok ehelyett online énekeltethetnek, ha a család és a szomszédság képes elviselni, és felértékelődhetnek a „Mozogj otthon”-szerű tévéműsorok?)

Továbbá lehetőleg minél több iskolai tevékenységet a szabadban kell végezni. Már amennyire az őszbe forduló időjárás engedi.

Az arcmaszk viselése ugyan mindenki számára kötelező, de a tanulók a padban ülve – de csak ott és addig – levehetik. Ám mindenkor kötelesek ismét feltenni, ha megszólalnak, helyet változtatnak stb. Az arcmaszk elvileg lehet vászonból varrott, háromrétegű, sebészi vagy boltban árult járványmaszk, de viselés közben takarnia kell a szájat és az orrot is.

Az utasítás részletezi a fokozott tisztasági követelményeket, amelyek komoly költségekkel járnak, és szégyenlősen megjegyzi, hogy ennek forrásait „a közösség, az önkormányzat és a szülők közös munkájával kell előteremteni”. Ami azt sejteti, hogy a megszokottnál jóval több szappan, fertőtlenítőszer, papírtörlő, takarítóeszköz és egyebek beszerzéséhez az iskolák jelentős része a szülők hozzájárulását is kérni fogja.

Így tehát egyértelmű, hogy ki jár rosszul vagy még rosszabbul.

BERETKA Ferenc