Fiatalok az Ifjúsági Világtalálkozón Lisszabonban

Augusztus 1. és 6. között tartották meg a 37. Ifjúsági Világtalálkozót (IVT) a portugál fővárosban, Lisszabonban. A találkozó a katolikus egyház nemzetközi rendezvénye, amely a világ minden tájáról találkozásra, ünneplésre hívja a fiatalokat. Négyévente tartják, és lényegét a szentatyával való találkozás és közös imádság adja. Ez volt az első ifjúsági világtalálkozó a pandémia óta, eredetileg 2022-ben tartották volna meg, de a világjárvány miatt egy évvel későbbre halasztották. Idén kétszáz nemzet képviseletében több mint háromszázezer fiatal volt jelen Lisszabonban, a záró szentmisén pedig másfél millióan vettek részt, köztük mintegy ezerháromszáz magyar fiatal ünnepelt együtt. 144 fiatal a szabadkai egyházmegyéből, 12-en a szerémségi, ketten pedig a belgrádi egyházmegyéből utaztak el Lisszabonba. Őket négy vajdasági fiatal atya kísérte el a portugál fővárosba.

– Az egyházmegye részéről jött a felkérés a megszervezésre. A zarándoklat vezetése Balažević Dušan káplán érdeme, én mint a magyar ajkú fiatalok vezetője voltam jelen – mondta ft. Zsúnyi Tibor szenttamási plébános. – Az idei IVT mottójául Ferenc pápa Lukács evangéliumának egy idézetét választotta: „Mária felkelt, és sietve útnak indult.” E gondolatok köré épültek fel a programok. Ezt igyekeztünk ott megélni, sikerrel venni, hiszen az ember nem élheti le az életét földhöz ragadva. Ahhoz pedig, hogy valami mást is megtapasztaljon, el kell indulnia. Az emberek napjainkban már könnyebben el tudnak jutni különböző helyekre, a fiatalok pedig jobban is veszik az akadályokat. Nem az út fáradalmait nézik, mint ahogyan Mária sem azt nézte, hogy Erzsébethez milyen hosszú út vezetett. Nem volt nehéz ott lenni a fiatalokkal, mert egy cél vezérelt bennünket: találkozni, útra kelni, mint Mária. Nem elsődlegesen a gondok, nehézségek jelentek meg, hanem a gondviselés segített a problémák megoldásában. Nagyon jók voltak a katekézisek, amelyeket a püspökök tartottak, nagyon közvetlenül szóltak hozzánk. Jó volt megtapasztalni a közösség örömét, a katolikus és a magyar közösséget, találkozni különböző nemzetiségű fiatalokkal, látni a szombat esti virrasztáson, a szentségimádás alatt a sok fiatalt, akik csendben térdelve imádkoztak.

– Az én esetem kicsit sajátos, ugyanis én zarándokként vettem részt a találkozón – meséli ft. Horváth Ákos újvidéki káplán. – Nekem ez volt a második Ifjúsági Világtalálkozóm, előzőleg kispapként voltam Krakkóban, így már volt valamilyen rálátásom, és tudtam terelgetni azokat a fiatalokat, akik velem tartottak egy-egy eseményre. Igyekeztem programokat ajánlani nekik. Számomra hatalmas élmény volt a pénteki keresztút a VII. Edvárd Parkban, mert megtapasztaltuk azt az áradó kegyelmet és erőt, amiben a szombati virrasztáson és a vasárnapi szentmisén is részünk lehetett a 1,5 millió katolikus fiatal között. Nagyon nagy mélységekkel beszélt hozzánk a pápa, nagyon mély és tartalmas gondolatokat osztott meg. Kiemelném azt a hangulatot, ahogyan Ferenc pápa felemelt bennünket hozzá. Ha szabad úgy fogalmaznom, hogy az idős, 87 éves ember nagy lelkülettel és lendülettel tud beszélni a fiatalokhoz, és aktuális, időszerű gondolatokat tud megfogalmazni, amelyek minden fiatalt foglalkoztatnak. Nem körmondatokban szólt hozzánk, hanem az ő egyszerűségében. Kérte, hogy ismételjünk el mondatokat, kapcsolódjunk hozzá. Bennünket is arra buzdított, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból, és induljunk el mi is – idézte fel Ákos atya.

Az ifjúsági találkozók természetesen az Isten mellett az ifjúságról is szólnak, ezért nemcsak az imádság, hanem az új ismeretségek, barátságok is nagy hangsúlyt kaptak. Az egy hét alatt mindenki megtalálhatta a kedvére való programot, és részese lehetett a szórakozásnak és a lelki feltöltődésnek is. Lévai Angéla szenttamási fiatal számára megerősítő és tanulságos élmény volt részt venni a találkozón.

– Egyben hitben is meg tudtunk erősödni. A találkozón külön voltak magyar nyelvű katekézisek, jó volt az anyanyelvünkön hallgatni a püspökök gondolatait, elmélkedéseit. Természetesen különös volt annyi nemzet között lenni, ugyanakkor jó volt a magyar ajkúakkal is közösen imádkozni, énekelni. Hazatérve most azt igyekszem megélni és továbbadni másoknak is, amit Ferenc pápa is sokszor emlegetett, hogy ne féljünk, mert Istennel minden lehetséges. Még ha a hétköznapokban akadnak is gondok, nehézségek, de Istenben kellene bízni, és akkor minden működni fog.

– Egy katolikus fiatal számára életre szóló élmény eljutni egy Ifjúsági Világtalálkozóra, ennyi fiatallal együtt lenni, megélni az összetartozás élményét, és érezni, ahogy a gondviselés munkálkodik – véli az újvidéki Buzási Annamária. – A vendéglátó plébániák nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket, továbbá a nagy, közös imádságoknak is megvolt az erejük. Lelkileg töltődtünk, de természetesen alkalmunk volt a város nevezetességeit is megtekinteni. Az együttérzés, a megértés és összetartozás lelkülete túlszárnyalja ezt az eseményt, hiszen hazatérve is tovább tudjuk adni a Krisztussal való találkozás örömhírét.

A temerini Bujdosó Márk úgy véli, értékesebb ember lett a találkozó során. 

– Gazdagodtunk tapasztalatokban, és erősödtünk fizikailag, amikor a nehéz táskákat cipeltük, és segítettünk egymásnak, illetve a türelmet is gyakoroltuk, amikor ki kellett várnunk azt, hogy a közel másfél millió embernek végignézik a táskáját. Elsődlegesen az Istennel való kapcsolatomban szerettem volna elmélyülni. De maga a találkozó és a mottó, a „kelj fel, és menj” számomra azt jelentette, hogy ne féljek kimozdulni az otthoni kényelmemből, saját környezetemből. Például a szálláshelyünkön mindenen meg kellett osztozni még másik 7 emberrel. Ezeket az apró dolgokat megtéve születnek azok az igazi mély barátságok, kapcsolatok, amelyek a mai világból igenis hiányoznak – mondta Márk.

Sok résztvevő életében a találkozó egy új és jelentőségteljes fejezetet jelent. Az egység, a hit és a kulturális csere légköre minden bizonnyal maradandó emlékeket és barátságokat alakított ki a fiatalok között.

ÖKRÖS Edit