Magyarkanizsa Község Ifjúsági Irodájának koordinátora, Ivanović Laura szerint úgy lehet a fiatalokhoz szólni, ha nem erőltetünk rájuk programokat, hanem hagyjuk, hogy ők vegyenek részt a szervezésben. Ennek a filozófiának pedig meg is van a gyümölcse, hiszen egyre több fiatal vesz részt az OZ, vagyis az Ifjúsági Iroda életében.
Mi a feladata az ifjúsági koordinátornak?
– A fiataljaink lelkét ápolom, de viccen kívül, összetartom a mintegy 40 önkéntesből álló csapatunkat, rendezvényeket szervezünk, ahol már akár 300 ember is összegyűlik, pályázatokat írok. Több nyertes pályázat mellett most a két legutóbbit emelném ki, az egyik a Szerbiai Innovációs Minisztérium pályázata volt, ebből fel fogjuk újítani az Ifjúsági Otthont, és a közösségi tér mellett IT Hub jelleget kap majd a hely. A másik nagy, most induló pályázatunk pedig az, hogy ingyenes programozó képzéseket indítunk fiataloknak. Kanizsán is nagy gondot jelent a fiatalok elvándorlása, mi ezzel a programmal szeretnénk ezt enyhíteni. Ezek a programozó képzések drágák, mi azonban nemcsak a képzést szervezzük meg, de gépet is adunk majd hozzá. Sok embert az tart vissza a pályaváltástól, hogy nincs meg a megfelelő tőkéje arra, hogy belevágjon valami újba. Korábban már felmértük a piacot is, úgy látjuk, hogy a cégek már most nagyon várják a programozókat.
Hogy halad nálunk a digitalizáció, mekkora erre a szükség Vajdaságban?
– Világszerte nagy erre a szükség, a koronavírus is rávilágított erre. Míg régen akár az elektromos áramra tekintettek úgy, mint az ördög találmánya, ma ez a helyzet az internettel, programozással, robotikával. Azonban ez a világ fejlődése, ezt el kell fogadnunk, és meg kell tanulnunk haladni a korral és kihasználni annak jó oldalát. Az átképzéseknek köszönhetően olyan munkához is hozzájuthat a résztvevő, amelyet bárhonnan tud végezni, ami jobb kilátásba helyezi Kanizsát is, hiszen itt még relatív olcsó a lakhatás, a külföldi fizetés pedig szintén sokat ér itt is. Így az embernek megmarad a szabadsága, élettere, így én erre az irányra szeretném terelni a fiatalokat, hiszen ez jó lépés lehet az elvándorlás elleni küzdelemben is.
Ezek a programozó képzések gyakorlati képzések. Hogyan valósul meg az iskolában a digitális kompetenciák elsajátítása? Milyen a résztvevők előtudása?
– Régen jártam iskolában, és nem tudom, hogy jelenleg ez milyen irányba tart. Azonban a Z generáció tagjainak, akik már digitális bennszülöttek, az előtudásával nincs gond, ők fogékonyabbak is rá. Így a képzésen is 18 és 35 év közöttiek vehetnek majd részt, első körben 25 fiatalt fogunk tanítani, ezt követően minden szakaszban más programozói nyelvet sajátíthatnak el a résztvevők. Hogy mennyire nehéz ezt elsajátítani, arra nincs rálátásom, én ugyanis nem ezzel foglalkozom, csak azt tudom, hogy ez hasznos és szükséges.
Milyen korosztály jár hozzátok, és milyen a többi ifjúsági szervezetbe? Egyébként milyen a kapcsolat a többi szervezettel?
– 18 és 25 év közötti fiatalok járnak hozzánk, nagyjából a többieknél is ez a réteg, amely képviselteti magát. Személy szerint én szeretek együtt dolgozni a többi szervezettel, ami jól sikerült eddig. Megkeresem őket, törekszem az együttműködésre. Nemrég megalakult a Vajdasági Ifjúsági Szövetkezetek csoportja is, ahol egy Viber-csoporton belül tudnak a szervezetek kommunikálni, de ez még gyerekcipőben jár. Úgy gondolom, hogy a szervezetek nyitottak, csak kezdeményezni kell. Befogadóak, de még dolgozni kellene ezen.
Bár eddig is sok szervezet dolgozott, azért a köztudatba még csak most jelentek meg ezek az ifjúsági szervezetek, ez lehet akár a koronavírus miatt is. A bezárások alatt hogyan zajlott a munka?
– Pont akkor kaptam meg ezt a munkahelyet, amikor kitört a pandémia, és semmit nem lehetett csinálni. Podcastsorozatot indítottunk, ezzel akartuk elérni azt, hogy ha a fiatalok nem is jöhetnek hozzánk, akkor virtuálisan mi menjünk házhoz. Először vajdasági érdekes embereket hívtam meg, majd bővült a kör. A podcast formátum érdekes és új verziója a kommunikációnak, szerencsére egyre többen hallgatnak ilyet nálunk is.
A fiatalok hogyan fogadták a karanténpodcastot?
– Amikor elkezdtem, akkor még nem hallottam olyat, hogy más nálunk podcastolna ebben a témában, sokan meg is lepődtek, hogy így beleugrottunk ebbe. Jól fogadták, érdekelte a fiatalokat, ráadásul a témakör is egyre bővült. Legutóbb, amikor először járt Vajdaságban Tibi atya, vele egy könyvbemutató kapcsán élőben, közönség előtt vettük fel a beszélgetést.
Gyakran érezhetjük úgy, hogy a programok nem találják meg a célközönségüket, nem mennek a fiatalok a különböző rendezvényekre. Ti hogyan szerveztek programot, mi a fontos, és hogyan éritek el, hogy megjelenjenek a fiatalok is?
– Egy titka van, nem a vezetőségnek kell megmondani, hogy mi lesz a program, hanem a fiatalokat kell megkérdezni. Nálunk az OZ-ban teljes egyenlőség van, a fiatalok mondják meg, hogy mi érdekli őket, és ők is segítenek megszervezni a rendezvényt, persze határokon belül. Így a sajátjukénak érzik ezeket, és fontosabbnak is tekintik magát a rendezvényt. Nem kell elébük tolni azt, ami szerintünk jó, hanem inkább együtt kell megszervezni a rendezvényeket. A legutóbbi programjainkon is mintegy 300 fő jelent meg, pozitív eredményeket hoz ez a hozzáállás. Meg kell hallgatni a fiatalokat, rájuk kell bízni, hogy mit szeretnének, mi érdekli őket.
Ez a hozzáállás még mit ad a fiataloknak, azonkívül, hogy lesz egy sikeres rendezvény, ahol jól érezhetik magukat?
– Megtanulnak szervezni, rendezni, hangosítási technikákat, mindent, ami egy rendezvényhez tartozik. Megtanulják, hogy hogyan kell egy programot összeállítani, mire kell figyelni, hogy néz ki egy ilyen nap. Rengeteg soft skillt tudnak így elsajátítani úgy, hogy észre sem veszik, hogy tanulnak. Ráadásul ez segíthet később munkát találni is, hiszen az önéletrajzba is beleírhatják, hogy önkénteskedtek, és hogy így milyen képességekre tettek szert.
A soft skillek és a közösségi tér segíti őket akár a pályaválasztásban vagy orientációban?
– A pályaválasztás mindenkinek a saját harca, amelyet magának kell megvívnia, bár azért az OZ-ban erről is szoktunk beszélni. Illetve ha valaki ott akarja hagyni a sulit, azzal én is külön elbeszélgetek. Azonban a közösségi tér mindenképp plusz, csakúgy, mint az, hogy a fiatalok itt beszélgethetnek egymással, így információt is cserélhetnek.
A fiatalok nyitottak a közösségi létre?
– Ki vannak éhezve arra, hogy egymással szocializálódhassanak.
A fiatalok, különösen a mostani generáció tagjai elég sokat telefonoznak, amit az idősebb generáció nem néz jó szemmel. Nálatok mi a helyzet a mobilokkal? Leteszik a fiatalok, vagy tényleg sokat használják?
– Ez így van, a mai fiatalok sokat mobiloznak, de ez ellen sem kell küzdeni, hanem meg kell tanulni kezelni és ezzel együtt haladni. Én nem fogom kivenni senki kezéből a mobilt, sőt, igyekszem bekapcsolódni a trendekbe, hiszen ez is egy mód arra, hogy a fiatalokhoz szóljunk. Kontraproduktív is lehet ez. Mivel nálunk minden közös, minden ötlet, minden program, itt kialakul egy közösség. A telefonok kapcsán is igyekszünk a dolgok jó oldalát nézni. Ma már sokan elfelejtenek közösségben élni, létezni, mi ezt akarjuk újra megtanulni. Azt szeretném az OZ-ban tanítani, hogy közösségben létezzünk, és hogy a fiatalok is megtanulják: Légy te a változás, amit a világban látni akarsz!

SEREGÉLY Orsolya