Ha az ember december első felében néhány napig tudatosan távol tartja magát a politikai kampánytól, aztán pedig egy adott pillanatban mégis késztetést érez, hogy rápillantson a hírfolyamra, döbbenten fogja tapasztalni: ez a hatalom fél. Napokkal a december 17-i rendkívüli választások megtartása előtt ez meglehetősen furcsa felismerés.
Fél ez a hatalom, egészen egyszerűen nincs más magyarázat arra az agresszióra, arra a durvaságra, arra a könyörtelenségre, arra a lelkiismeretlen törvényszegés-sorozatra, amelyet elkövet. Egy olyan hatalom, amely biztos a saját erejében, a saját eredményeiben és a saját győzelmében, nem így viselkedik.
Egy hatvannégy éves embert egy faluban lapáttal vertek meg, de annyira, hogy a sürgősségin kötött ki. Igen, ellenzéki aktivista. Na és? Ez feljogosít bárkit arra, hogy rátámadjon a másikra? Másutt gyerekeket küldtek el az óvodából, mert a szüleik nem „megfelelő” politikai irányultságúak.
Tudunk autógyújtogatásról is.
Ezek már komoly bűncselekmények. Nem olyan „apróságról” van szó, hogy valakit a munkahelyével (pontosabban: annak elvesztésével) zsarolnak meg, ha nem a „megfelelő” pártra szavaz. Félreértés ne essék, ez is bűncselekmény, ahogyan bűncselekmény az is, hogy ezreket „telepítenek át” papíron az egyik lakhelyről a másikra, meg az is, hogy durván manipulálják a választói névjegyzéket, meg persze az is, hogy emberek aláírását hamisítják a jelöltlisták támogatói ívein.
Az egyik legújabb eset pedig egészen egyszerűen gyomorforgató: egy rákbeteg nőt arra kényszerítettek, hogy lépjen be a Szerb Haladó Pártba annak érdekében, hogy néhány hellyel előrébb kerüljön az onkológiai kezelésre várók listáján.
Vizsgáljuk meg egy kicsit alaposabban ezt a helyzetet: egy kiszolgáltatott, kétségbeesett, rettegő nőt vettek rá arra, hogy aláírjon egy belépési nyilatkozatot, és vállalja a kötelezettséget, hogy a „megfelelő” listára fog szavazni vasárnap.
Nem a kezelés megkezdéséért, hanem csak azért, hogy néhány hellyel előrébb sorolják a várólistán.
Egy tízes skálán vajon mennyire értékelnénk annak a lénynek az aljasságát, aki képes ilyesmire?
Az esetet a CRTA (Centar za istraživanje, transparentnost i odgovornost – Kutatással, átláthatósággal és felelősségvállalással foglalkozó központ) programigazgatója, Raša Nedeljkov hozta nyilvánosságra hétfőn. Elmondta azt is, hogy a szervezete nagyon sok olyan bejelentést kap a polgároktól, amelyekben azt panaszolják, hogy kényszerítik őket, hogy vasárnap a „megfelelő” módon szavazzanak.
Beszélt arról is, hogy a CRTA készített a közelmúltban egy felmérést, amelyből kiderült: a szociális központok nem a rászorulók védelmét látják el elsősorban, hanem arra használják ezeket az intézményeket, hogy a védteleneket rákényszerítsék, hogy a hatalmon lévő párt igényeinek megfelelően tegyenek meg dolgokat.
Lehet itt merengeni afelett, hogy az intézmények nem teszik a dolgukat, lehet akár óránként is felszólítani a rendőrséget meg az ügyészséget, hogy lépjenek már valamit a mindennapos törvényszegések ügyében. Lehet, és igazából kell is, merthogy tényleg az lenne a dolguk.
De azt kell mindenkinek tudatosítania magában, hogy most éppen lesz lehetősége véleményt mondani minderről. Vasárnap, egyetlen mozdulattal.
Ebben az országban a választási kampányban szinte nem is hallottunk programokról. Nem tudjuk, melyik párt mit kínál a polgároknak. Nem tudjuk, ki hogyan kezelné a legégetőbb kérdéseket, ki mit tenne Koszovó ügyében, ki akarja, és hogyan megfékezni az inflációt, ki mit tenne a kivándorlás lassítására vagy visszafordítására. Nem tudjuk, ki mit kínál a földműveseknek. Vagy az egyetemistáknak. Vagy bárkinek.
Fogalmunk sincs.
Arról vitatkozunk, hogy tapasztalható-e „tisztségviselői kampány”, vagy nem. (Ezt a jelenséget egyébként, amikor egy politikus választott tisztségét felhasználva végez kampánytevékenységet, azaz amikor a hivatali pozícióját kihasználva jut politikai előnyhöz a kampányban, inkunbenselőnynek nevezi a politológia.) Vitatkozgatunk róla, közben az ember lassan már a vasalót sem meri bekapcsolni, mert attól tart, hogy abból is Aleksandar Vučić hangja harsan fel, aki közli, hogy ennek a tilalma (mármint az inkumbenselőnyé, nem a vasalóból való szónoklásé) az ország „egyik buta törvénye”. Igen. Ez létezik. És igen, ez törvénysértő. Mégis csinálják. Vélhetően ugyanazért, mint ami miatt megzsarolják a rákbeteget, és lapáttal támadnak az idős aktivistára: félelemből. És abbeli meggyőződésükből, hogy csak ez az egyetlen ember képes megnyerni a Szerb Haladó Pártnak a választásokat.
Hogy mi lesz a választások másnapján?
Semmi különös. Egy hétfői nap, számunkra az adventi időszak utolsó hetének kezdete, fenyővásárlásra meg a bejglikészítésre fogunk koncentrálni, akinek még futja rá, az ajándékokat is vesz. A politikai folyamatok ritkán zajlanak le egyetlen éjszaka alatt. Nem dől össze a világ, ha a haladók hatalmon maradnak, s akkor sem, ha esetleg nem lesznek képesek kormányt alakítani.
Akárhogyan is alakul, az majd a politikusok dolga lesz.
Nekünk viszont vasárnap lesz dolgunk.
Ne feledjük: a szavazófülkében egyedül vagyunk. Azt a sorszámot karikázzuk be, amelyiket mi akarjuk.
És ha másra akarnak bennünket kényszeríteni, arra is van megoldás: ha bárkitől azt várja el „valaki”, hogy egy adott sorszámot karikázzon be, majd fényképezze le a szavazólapot mintegy bizonyítékképpen – tegye meg. Majd szépen a fényképezés után karikázza be annak a listának a sorszámát, amelyre ténylegesen szavazni szeretne, a többi lista nevét pedig húzza át. A szavazólap érvényes lesz, a megzsarolt polgár pedig megvédi magát a zsarolóktól.
Ha már az állam nem hajlandó megvédeni…
Egyet ne tegyünk: ne gondoljuk, hogy úgysem éri meg. Megéri. Teljesen függetlenül az eredménytől.
Mert legalább tettünk valamit a saját érdekünkben.
KOCSÁNYOS Pálma
