Egy vajdasági faluban furcsa figurák, akik között felismerhetőek voltak a Szerb Haladó Párt helyi erői, lezárták annak a földművesnek az ingatlanát, aki részt vesz a gazdatüntetések megszervezésében. A rendőrség a helyszínen csak a vállát vonogatta, hogy nem tehet semmit, legfeljebb kiküldi a „pókot”, hogy vigye el a kijáratokat elálló autókat. A furcsa figurák nem fenyegettek, annyit mondtak a földművesnek, hogy „odaküldték őket”, és ott kell maradniuk.

Egy dél-szerbiai városban egy szakszervezeti vezetőt, aki nem volt hajlandó aláírásával támogatni a Szerb Haladó Párt jelöltlistáját, négy nappal később áthelyezték egy, a normális munkavégzésre alkalmatlan irodába, távol a lakhelyétől.

Az Újvidék melletti Tiszakálmánfalván (Budiszaván) fizikai támadás érte Janko Veselinovićot, az ellenzéki Mozgalom a Változásért (Pokret za preokret) elnökét, akire az újvidéki köztisztasági közvállalat (Gradsko zelenilo) igazgatója, Miloš Egić rontott rá, miközben a Szerbia az Erőszak Ellen koalíció aktivistáival kampányolt a helyiek között.

A verseci állami- és közvállalatok, illetve cégek dolgozói parancsba kapták, hogy részt kell venniük a Szerb Haladó Párt smederevói nagygyűlésén, illetve hogy azt követően csatlakozniuk kell a párt aktivistáihoz, és kampányolni a városban.

Loznicán tizenhatezerrel több polgár szerepel a választói névjegyzékben, mint ahány nagykorú lakosa van a városnak.

Az állam képviselői rendszeresen riogatják a polgárokat, hogy amennyiben nem a Szerb Haladó Párt jelöltjeire szavaznak, már december 18-án megkezdődik a háború, Szerbia pedig megszűnik. A rettegtetésben élen jár az államigazgatási és önkormányzati miniszter: Aleksandar Martinović arról beszélt, hogy az ellenzék „káoszt, mi több, polgárháborút akar kirobbantani a decemberi választások után”. „Az a terv, hogy december 17-én este, a választások lezárását követően azonnal kihirdetik az ellenzék győzelmét, a szerb városok és községek utcáira vonulnak, káoszt idéznek elő, akár polgárháborút is” – mondta Martinović miniszter.

Mindebből egyetlen dologra lehet következtetni: a hatalom fél. Hogy egészen pontosan mitől, azt talán nem a mi tisztünk kideríteni (habár vannak tippjeink), de a napnál is világosabb, hogy a Szerb Haladó Pártot egyszerűen eluralta valami rettegés. Már nem csak extra egyszeri pénzadományokkal (lásd még: nyugdíjasok, rossz anyagi helyzetben élők), nem csak „ajándékcsomagokkal” akarják megvenni a szavazókat: fenyegetnek, ütnek, büntetnek.

Ahogyan azt az 1990-es években megszokták. Akkoriban volt divatja annak, hogy aki nem értett egyet a Slobodan Milošević és neje, valamint Vojislav Šešelj politikájával, az csak „külföldi bérenc” és „hazaáruló” lehetett, akivel szemben mindenféle eszköz megengedett. Elterjedt módszer volt akkoriban a választási csalás is, habár azt szerették a szavazóhelyiségekben, illetve utólag machinálni – ma már kifinomultabb a technika, az akkori ifjú nemzedék (Aleksandar Vučić, Ivica Dačić, Aleksandar Vulin – hogy csak néhány, ma is ismerősen csengő nevet említsünk az akkori fiatal gárdából) tanult az elődök hibájából, és elébe megy a dolgoknak, az embereket még azelőtt megdolgozzák, hogy egyáltalán megnyílnának a szavazóhelyek.

Tulajdonképpen nem kellene meglepődni. A gazdasági helyzet egyre romlik, a nemzetközi helyzet egyre rosszabb, Koszovóval kapcsolatban sem lehet értelmezhető eredményről beszélni (sőt, lényegében a „koszovói kérdés” is csak rosszabb és kibogozhatatlanabb lett az akár csak a két évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva), Belgrád lehetőségei folyamatosan romlanak az élet minden szegmensében.

És akkor ott van még az a máig megmagyarázhatatlan szörnyűség, ami májusban történt a belgrádi iskolában, ahol egy gyerek ölte meg társait apu fegyverével mintegy bizonyítandó, hogy a társadalomban általánosan elharapódzó erőszak a tantermekben is keményen jelen van.

Mindezek mellett itt van az immár kezelhetetlenné vált, emberéleteket követelő „migránshelyzet”, aminek elmérgesedését ugyancsak a hatalmon lévők idézték elő: ki irányítja a rendőrséget, a csendőrséget? Ki huny szemet afelett, hogy az embercsempész bandák felfegyverkeztek? Ki nem lépett közbe, amikor több mint egy éve elkezdődtek a lövöldözések a határ mentén? Sokszor elhangzik, hogy a határ menti településeken egyre rosszabb a közbiztonság, a magyar kormány egyenesen kisfilmmel kampányol, hogy megmutassa, mennyire váltak élhetetlenné Szerbia ezen részei – de arról a kormánypárti média itthon is, Magyarországon is bőszen hallgat, hogy ezek a bűnbandák bizony szoros kapcsolatot ápolnak a rendőrséggel, s nem is elsősorban helyi szinten, hanem a minisztériumok élén állókkal.

A minisztériumokban pedig a Szerb Haladó Párt emberei ülnek.

Annak a pártnak az emberei, amely most retteg, hogy ráég ez az egész helyzet.

És akkor jönnek ezek az emberek, és polgárháborúval riogatnak, ha netán nem ők nyernék meg a december 17-i választásokat.

Meg jön a köztársasági elnök, hogy ha az ellenzék netán győzne, akkor ő nem lesz többet elnök. „Az elképzelhető, hogy ők kerülnek kormányra. Ha győznek a választásokon, én adok nekik kormányalakítási megbízást. De utána én már nem akarok államfő lenni, mert már semmit sem tudnék tenni Szerbia polgáraiért. És azt akarom, hogy az emberek Szerbiában ezt tudják. Hogy én elnököt játsszak, hogy nekem jó legyen, a nép meg szenvedjen – na ezt én nem akarom” – hangsúlyozta Aleksandar Vučić a már említett smederevói haladó nagygyűlésen (igen, ez az, ahova parancsszóval vitték az embereket…).

Vučić hazudik: decemberben nem választunk államfőt. Parlamenti képviselőket választunk. És lesz lehetőségünk arra is, hogy ne a haladókra szavazzunk, lesz lehetőségünk, hogy ne a haladók koalíciós partnereire, Vojislav Šešeljre és gyermekére, a kis Aleksandar Šešeljre szavazunk, akit a Szerb Radikális Párt kínál nekünk. Még csak nem is a háborús bűnökért elítélt apu helyett – hanem mellett.

És lesz lehetőségünk mérlegelni, hogy tényleg arra a VMSZ-re akarunk-e szavazni, aki ezekkel van koalícióban…

Nem győzzük elégszer hangsúlyozni: a szavazófülkében mindenki egyedül van. És szavazhat a saját józan esze szerint. Akkor is, ha felvette az egyszeri támogatást, akkor is, ha elfogadta a választási ajándékokat, akkor is, ha a haladók fenyegetik, mások pedig ígérgetnek neki. Nem bűncselekmény ellenzéki listára szavazni. Amit viszont ők tesznek, az igenis bűncselekmény.

Tulajdonképpen arról szavazunk, hogy olyan országban akarunk-e élni, ahol az erőszak ural el mindent, vagy legalább egy kis karikával teszünk valamit ez ellen az erőszak ellen.

KOCSÁNYOS Pálma