Halálosztó fiatalok – ledöbbent közösség

Amikor e sorok íródnak, éppen egy esztendeje múlt annak a tragédiának, amely – én legalábbis úgy érzem – olyan mélyreható sebet ejtett a hazai oktatási rendszeren, egyszersmind a társadalom erkölcsi attitűdjén, amelynek gyógyulásához nemzedéknyi idő kell, ha egyáltalán ki lehet gyógyulni belőle. Ezt még inkább alátámasztják az első döbbenetet követő tények. Az országos trauma dacára a belgrádi eset másnapján újabb hasonló mészárlás történt kissé délebbre, Dubona és Malo Orašje faluban. De ezzel a két sorozatgyilkossággal még nincs vége a kiskorúakat (is) érintő bűneseteknek, öt hónappal később Niška Banján is emberéletet oltott ki egy 13 éves gyermek, ráadásul vele egyidős iskolatársáét.

Mint ismeretes, tavaly a május elsejei ünnepek másnapján történt iskolai mészárlásban egy 13 éves fiú lőfegyverrel megölte 9 diáktársát és az iskolaőrt, egy tanárnőt pedig súlyosan megsebesített. Másnap a Mladenovac környéki falvakban szintén egy fiatal elkövető gépkarabéllyal és pisztollyal 9, főképp fiatal, köztük 3 kiskorú személyt megölt, 12-t pedig súlyosan megsebesített, míg pár hónap elteltével a Niš melletti fürdőhelyen egy szintén 13 éves gyermek harminchét késszúrással halálba küldte iskolatársát.

A első eset óriási döbbenetet keltett. Hasonlóra Szerbiában még nem volt példa, ráadásul a főváros egyik legelitebb iskolájában történt. Az elkövető tekintélyes orvoscsaládból származik, kitűnő tanuló, és semmi jelből nem lehetett arra következtetni, hogy ilyesmit elkövethet. Meglepő volt viszont, hogy kiválóan lőtt, jól képzett fegyverforgatókat megszégyenítő találati aránnyal és pontossággal végzett áldozataival, továbbá hogy alaposan kitertvelte és előre összeállított „halállista“ alapján hajtotta végre szörnyű tettét.

A második eset tovább fokozta az egyébként is sokkos közhangulatot, és az állami szervek, főként az oktatási hatóságok az első döbbenet után megpróbáltak minél gyorsabban intézkedéseket tenni a kedélyek megnyugtatására.

A döntések egy része elhamarkodott látszatintézkedésnek bizonyult (lásd: rendőrök kirendelése minden iskolába, majd hirtelen visszavonásuk), mások meghozatala elhúzódott. Az idő múlásával tompult az élük, végül ugyan megszületett egy felemás intézkedéscsomag, de az eredményességébe és hatékonyságába vetett bizalmat jócskán megingatták a későbbi történések, különösen a két kiskorú közötti véres tragédia.

 Emlékezés és összetartozás  

A döntésekről és fogadtatásukról a korábbiakban már esett szó ezeken a hasábokon. Most arról a minisztériumi rendelkezésről szeretnék írni, amelyeket a szörnyűségek szomorú évfordulója kapcsán hoztak és küldtek ki az iskoláknak.

„A belgrádi Vladislav Ribnikar Kísérleti Általános Iskolában, továbbá Duboja és Orašje falukban végrehajtott tömeggyilkosság, valamint az 5 hónappal később Niška  Banjában történt tragédia emlékére […] javasoljuk, hogy 2024. május 7. és 10. között Szerbia összes iskolájában szervezzék meg az Emlékezés és összetartozás hetét […], amelynek célja a korszerű társadalom életéhez szükséges értékek, készségek, ismeretek és kritikai gondolkodás fejlesztése olyan tevékenységek révén, amelyek az emlékezet kultúrájának előmozdítását, az emberiesség fejlesztését, az empátia, a tolerancia, a tisztelet és a párbeszéd előmozdítását szolgálják.” – áll Slavica Đukić Dejanović miniszter levelében.

A nemes és jó szándékúnak mondható törekvés megvalósításához kézikönyvnek nevezett négyoldalas szakmai segédlet is készült, amely a demokratikus kultúra kompetenciamodelljében szereplő 20 kompetencia fejlesztésére épül.

Kiindulópontként három alapérték: az emberi méltóság és emberi jogok; a sokféleség kultúrája; a demokrácia, igazság, becsület, egyenlőség és a jog uralmának megértetését nevezi meg az anyag.

Segítségül különféle, olykor találomra választott, nem túl eredeti tematikus tevékenységeket (műsorok, műhelymunkák, fogalmazási és rajzpályázat, jótékonysági koncert, adománygyűjtés, környezetrendezés) ajánl, majd felsorol néhány példát, ami hazai iskolákból érkezett a minisztérium felkérésére, továbbá a témában haszonnal forgatható kiadványt.

Azon túl, hogy a konkrét iskolai tevékenységek alapos és időigényes tervezésére és előkészítésére voltaképpen csak a hosszú, egybefüggő ünnepnapok maradtak (az április 18-ai keltezésű leirat az ünnep előtti utolsó napokban érkezett meg mindenhova), súlyosabb kihívásként nehezedik a megvalósítókra, hogy vajon a fentebb felsorolt alapértékek hiteles megértetéséhez elégségesek-e a tevékenységek során feldolgozott, bemutatott példák, esetenként a puszta szó. Ahhoz ugyanis, hogy mindaz, amit az iskolában tanítanak vagy a nevelő munka során bemutatnak, hitelessé és követendővé váljon, elengedhetetlen, hogy a mindennapi életben, a társadalomban, nem utolsósorban a családban látott minták, a médiában és a közösségi oldalakon megjelenő példák megerősítést nyújtsanak.

A megemlékezés apropójául szolgáló tragédiák mindegyike valamilyen szinten a fentiek ellenkezőjét igazolja. Lassan felnő egy egész nemzedék, amely tanúja vagy elszenvedője a történelem folyamatos hamisításának, a jog politikai célú alárendelésének. A média jelentős része naponta ferdíti a tényeket, a valósághűség a kötelező kegyelet és tisztelet pedig a szenzációhajhászat áldozatává válik. Erre figyelmeztet a belgrádi tragédiáról szóló tájékoztatás minőségére vonatkozóan a BIRN (Balkáni Kutató Hálózat) vizsgálata, de akár a kétéves szerbiai kislány rejtélyes eltűnésével és állítólagos halálával összefüggő tájékoztatás is egyes médiumok részéről.

Sorolhatnánk a végtelenségig azokat a példákat, amelyek az elvárt értékrend gyakori semmibevételére utalnak.

A nehezítő körülményektől függetlenül az iskolák minden bizonnyal meg fogják rendezni az Emlékezés és összetartozás hetét. Ki több, ki kevesebb ambícióval, ki alaposabb, ki kevésbé alapos felkészüléssel, így az oktatásirányítás és az intézmények is nyugodt lélekkel kipipázhatják a teljesítést. Jó lenne ugyanakkor, ha ezáltal tényleg erősödne mindenkiben az emlékezés és az összetartozás érzése, és minél több kompetencia a kézikönyvben felsorolt 20 közül, nehogy újfent egy újabb látszattevékenység végére kerüljön pont.

BERETKA Ferenc