November 19-én bombaként robbant a szerbiai sajtóban Mladen Šarčević tanügyminiszter legújabb bejelentése, nem mintha nem szoktuk volna már meg tőle a hasonló, hirtelen jött bejelentéseket, amelyek „egyedülálló“ újdonságokat jeleznek előre a honi közoktatásban. A mostaniak viszont, beleértve ezt a legújabbat is, az oktatási rendszer eleddig legfontosabbnak tartott elemeire, az egyes tanulmányi szinteket lezáró „kis-“ és „nagyérettségi“ vizsgákra vonatkoznak.

A közelmúltban foglalkoztunk az állami érettségi elhalasztásának kérdéseivel, a nyár folyamán pedig, amikor – ki tudja hányadára – ismét kiszivárogtak a kisérettségi feladatsorai, összefoglaltuk az általános iskolát lezárni hivatott záróvizsga évtizedre visszanyúló kórtörténetét (CSK 2019/26. sz.).

Mladen Šarčević a múlt héten közölte: „redizájnolják“ az általános iskolai záróvizsgát. Így, divatos szóval, ahogy a 21. század második dekádjában illik. A bejelentés sokatmondó: a számos megpróbáltatáson átesett és bizonyítottan életképtelen, ráadásul teljesen felesleges vizsga nem szűnik meg, nem is alakul át, egyszerűen új külsőt kap. Kicsit csicsásabb lesz talán, vagy mégsem. Raknak rá némi sminket, új ruhát, frizurát, gyászkeretes körmeire színes műkörmöt építenek, csámpás lábára tűsarkú cipőt húznak. Első látásra olyan lesz, mintha az újság címoldaláról lépett volna le, ahol előtte tisztes korú kiagyalójának képe díszelgett.  Marad is tehát, meg nem is, mint a mesében. De hogy kiváló lesz, ahhoz nem fér kétség. „Olyan erős modellt alkotunk – mondta dagadó kebellel a miniszter -, mint még senki Európában!“ Ha valakinek efelől mégis kételye támadna, azt is eloszlatta, mondván: „Ezt magam ellenőriztem.“

A lelke rajta! Mások is belebuktak már a kisérettségibe. Neki két év kell még a nyugdíjig, nemigen maradt kockáztatnivalója. Persze, csak akkor, ha rá is vonatkozik a törvény, mint a többi tanügyesre.

Változó vizsgarend, zuhanó követelmények

Komolyra fordítva a szót, az általános iskolai záróvizsga átgondolása azóta szükséges, amióta 2011-ben kötelező hatállyal a rendszerbe iktatták. Rajtam kívül számosan emlékeznek még rá, hogy a korábbi középiskolai felvételi vizsgákat (ahol a sikeres teljesítéshez a lehetséges pontszámok legalább felét, sőt 55 százalékát kellett elérni) felváltotta az ún. minősítő vizsga. Ezen egy előre megvásárolható feladatgyűjtemény kérdései közül kellett húszra válaszolni, immár nem a közép-, hanem az általános iskolákban, és csak azoknak, akik középiskolába szerettek volna iratkozni. Ekkor már szédületes iramban zuhanni kezdett a kívánt ponthatár, a tízről előbb 5, majd 1 pontra.

2011-ben minden nyolcadikos számára kötelezővé vált az ekkor már „záróvizsgára” keresztelt, de lényegében a korábbihoz hasonló megméretés azzal a különbséggel, hogy diákok iránti egyetlen elvárás a vizsgán való megjelenés lett és maradt. Ez szó szerint azt jelenti, hogy semmilyen ismereti követelménynek nem kell eleget tenni. Magyarán, egy üresen beadott tesztfüzet bőven elég a „teljesítéshez”. De az nagyon kell, mert nélküle nem számít befejezettnek az általános iskola. Ahhoz tehát, hogy a nyolcesztendei igyekezetet vagy tengődést megfelelő bizonyítvánnyal igazolhassa bárki, mindhárom nap meg kell jelennie a záróvizsgán, és legalább 45 percig bent kell ülnie, de egyetlen pontot sem muszáj szereznie. Erre viszont évente csak egyetlen alkalommal van lehetőség, amit mindenképp ki kell használni, különben a gondtalan ifjúkorból egy év végleg elveszik. Az esetleg megszerzett pontszámoknak legfeljebb a középiskolai rangsoroláskor van némi szerepük.

Hármas célkitűzés – bizarr megvalósulás

A kisérettségi kötelezővé tételével az ország komoly nemzetközi kötelezettségeket vállalt magára. Az akkori hivatalos magyarázat szerint ezek legfontosabbika a „certifikáció“, ami annyit jelent, hogy a záróvizsgáról bizonyítványt állítanak ki, amely elvileg egyenértékű más országok hasonló papírjával. Ezt követi a „szelekció“, ami ez esetben a középiskolába iratkozás során mutatkozik meg. A már megszokott minősítő vizsgához hasonlóan ugyanis a beiratkozáshoz megszerezhető pontszámok 40 százalékát a vizsgaeredmények adhatják. És végül, de nem utolsósorban az oktatási rendszer értékelése.

Persze nálunk minden nagy célnak vannak bizarr megvalósulási formái, ez az abszurd szabály ez esetben is érvényes.

A záróvizsgáról kiállított fontos okmány például az ország címerének jókora lenyomatán kívül szinte semmit nem tartalmaz, csak vonalak vannak rajta, ahova be kell írni a tanuló és egyik szülőjének nevét, a születési idejét és helyét, továbbá egy szerencsétlen félmondatba sűrítve rányomtatták a lényeget: „általános iskolai záróvizsgát tett.”

A „szelekció” elvét sutba vágja a középiskolai férőhelyek túlzottan magas száma, az oktatási rendszer értékelése során viszont évről évre elkeserítőbb eredményre jutunk.

Tehát a záróvizsgák jelenlegi rendjének alapos felülvizsgálatára és újragondolására valóban szükség van, amihez nyilván nem elég egy „redizájn”, hanem érdemi változtatásokra lenne szükség. A miniszteri bejelentés nem sok részletre terjedt ki. Elhangzott viszont, hogy a diákok a jövőben kétévente (másodikban, negyedikben, hatodikban és nyolcadikban is) tennének a kisérettségihez hasonló vizsgát, mert egyedül így lehet az oktatás eredményességét megfelelő módon ellenőrizni.

Ez igaz, ám nyilván jelentős mértékben javítani sem ártana rajta, ami korántsem ilyen egyszerű feladat.

Beretka Ferenc

A cikk nyomtatott változata a Családi Kör november 28-ai számában jelent meg.