A koronavírus-járvány miatt március 15-én Szerbiában szükségállapotot hirdettek, lezárták a határokat, a külföldről hazatérők számára pedig kötelező karantént rendeltek el. Ez pedig ellehetetlenítette a Vajdaságban élő, Magyarországon dolgozó munkavállalók életét, mindennapjait. Április végétől újból lehetséges az ingázás a szerb–magyar határon, és habár az első napokban ez egyáltalán nem volt zökkenőmentes, mára már többnyire normalizálódott a helyzet.

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Nebojša Stefanović és Jadranka Joksimović szerb belügy-, illetve európai integrációs miniszterrel tárgyalt a kérdésről, és április 23-án a Facebookon jelentette be, hogy aznap reggel 6 órától kezdve a határ másik oldalán dolgozó vagy földet művelő magyar és szerb állampolgárok átjárhatnak a röszkei, a tompai és a hercegszántói átkelőn. Mindazok, akik e bejelentés hallatán átmentek Magyarországra dolgozni, visszafelé nem várt igen nagy problémával szembesültek: a szerb határon az orvos huszonnyolc napos karantént írt ki nekik. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője a hírre reagálva közölte, pártja már dolgozik azon, hogy megsemmisítsék a karanténról szóló végzést, és szerinte a szerb határon figyelmen kívül hagyták a kormányrendeletet. Ezt követően Pásztor István, a VMSZ elnöke április 25-én tájékoztatta a közvéleményt arról, hogy „kijavították a rendszerhibákat”, és hogy remélhetőleg zavartalanná válik majd az ingázók ki- és beléptetése.

A munkáltatói igazolás kiállítása egyszerűen és gyorsan történik

Ricz András 1992 óta ingázik Szabadka és Szeged között. Az utóbbi években munkájából kifolyólag heti két-három alkalommal kelt át a határon.

– A koronavírus okán bevezetett rendkívüli helyzet előtt utoljára március elején voltam Szegeden, amikor még egyáltalán nem látszott semmi jele annak, hogy néhány napon belül mindkét országban rendkívüli intézkedéseket vezetnek be, és nem lehet a határon átkelni. Ettől az időponttól kezdve április utolsó hetéig nem utazhattam, a napi munkát online oldottam meg a kollégák segítségével. Az ingázók számára bevezetett könnyítések után pár napot vártam, hogy letisztuljon a helyzet. Ez alatt az idő alatt Szegeden a munkatársaim kiállították a munkáltatói igazolást, illetve a járási hivatalban hitelesítették azt. Ez a folyamat rendkívül egyszerűen és gyorsan zajlik, amit saját magam is megtapasztaltam, miután újra át tudtam kelni a határon, és további kollégák számára hitelesítettük az igazolásokat.

Mi a tapasztalata a határátkeléssel?

– A határátlépés folyamata röviden összefoglalva: a „szokásos”. Kilépéskor a Horgos–Röszke határátkelőnél szerb oldalon szinte várakozás nélkül kiléptetnek, az útlevél mellett csak a munkáltatói igazolást kell bemutatni. A magyarországi belépő oldalon minimum fél óra várakozással kell számolni, bármennyi autó is áll az ember előtt. Itt a gyalogosok nagy száma is lassítja az áthaladást, akik az autósokkal egy sorban kerülnek beléptetésre. Az útlevél mellett itt is be kell mutatni a munkáltatói igazolást, és az is megtörtént már, hogy lázat is mértek. Visszafelé eddig minden esetben a Tompa–Kelebia határátkelőt vettem igénybe, hogy elkerüljem a Horgoson, a szerb oldalon fennálló torlódásokat. Egyik ellenőrzés sem tartott két percnél hosszabb ideig, a határátkelő teljes mértékben üres volt eddig, amikor átkelni szándékoztam, itt is mindkét oldali ellenőrzéskor a munkavállalói igazolást kell bemutatni az útlevél mellett  – magyarázta Ricz András.

„Négy hétig nem mehettem haza a családomhoz”

A csantavéri Budemac Zoltán egy magyarországi szállítmányozó cégnél dolgozik kamionsofőrként. Amikor Szerbiába vagy Szerbián keresztül más országba volt fuvarja, akkor konvojban, rendőri kísérettel ment, és el is kellett hagynia az országot, vagyis négy hétig nem tudott hazamenni a családjához.

– Amikor kitört a járvány, és kihirdették a szükségállapotot, akkor elrendelték, hogy a külföldről Szerbián áthaladó, illetve a Szerbiába tartó kamionok rendőri felvezetéssel közlekedhetnek. Tudomásom szerint ennek az vetett véget, hogy a szerb állam egy idő után nem tudta pénzelni, hogy a rendőrök autókkal kísérgessék a teherautókat. Ez egyébként sem volt jó, mert ilyen konvojban nagyon veszélyes haladni. Akadt rá példa, hogy ötven-hatvan kamion ment egyszerre, és elöl, hátul egy-egy rendőrautó. A rendőr viszont abból semmit sem lát, ami a konvoj közepén történik. Az pedig rendkívül veszélyes, amikor a nagy nyerges vontatók egymástól mindössze egy-két méteres követési távolságra haladnak. Előfordult olyan is, hogy összeszaladtak.

A rendőri kíséretnek mi volt a célja?

– Szerintem az, hogy ne álljunk meg egyetlen boltban és máshol sem. De a politikusaink kettős mércét alkalmaztak: megkülönböztették a szerb állampolgárt a másik szerb állampolgártól. Én mint szerb állampolgár nem jöhettem haza a szükségállapot idején, mivel magyar rendszámú kamionnal közlekedek. Ugyanakkor a magyar spedíciós vállalatunk együttműködik egy pancsovai céggel, és a sofőrjük ugyanazt a munkát végzi, amit én. Őt hazaengedték, mivel szerb rendszámú kamionnal jár. Igaz, hogy van Magyarországon bejelentett lakcímem, de igazából ott nincs hova hazamenni. Arra nem voltam felkészülve, hogy egyik napról a másikra bevezetnek egy olyan intézkedést, amely miatt majd négy hétig nem mehetek haza. Sokszor a kamionban aludtam, és ez a helyzet pluszkiadásokat is eredményezett. Ha útra megyek, akkor mindig viszek magammal egy hétre való tiszta ruhát és élelmet, de amikor az elfogyott, akkor a ruhát ki kellett mosatni, az élelmiszert pedig meg kellett venni. De annyit nem keresek, hogy éttermekbe járjak. Ráadásul a szerb rendőr még a boltba sem engedett be.

Mennyire volt embert próbáló feladat ilyen körülmények között dolgozni?

– Szerbiában sem ételt, sem tiszta ruhát nem tudtunk magunknak venni. Magyarországon, Macedóniában és Görögországban lehetett vásárolni, csak épp itt nálunk nem. Általában Athénba járok. Athéntól Preševóig tíz órát kell vezetni, plusz a határon a várakozás, ami ha belefér két-három órába, akkor nagyjából tizenhárom-tizenöt óra munka után érkezek meg Szerbiába, hullafáradtan. A rendőr pedig ezután közli, hogy „itt nem lehet megállni, fél óra múlva indul a konvoj, menni kell felfelé”. Tudom, hogy a szükségállapot és a kijárási tilalom idején nem foglalkoztak a tachográf ellenőrzésével, mármint hogy betartjuk-e a kötelező pihenőidőt, és ilyesmiért nem is büntettek. De ennyi munkát egyszerűen emberileg szinte lehetetlen volt kibírni. Viszont a rendőrt ez nem érdekelte, azt mondta, hogy menni kell. Úgyhogy miután lehajtottuk a tizenöt órát, rögtön utána még Szerbiában további tizenhárom órát kellett vezetni, alvás nélkül.

Az ön esetében mit jelent, hogy az ingázók számára engedélyezték a határátlépést?

– A kamionosok már korábban is hazatérhettek, akkor, amikor megszűnt a konvojban haladás kötelezettsége. Számomra ez azt jelenti, hogy amikor befejezek egy utat, akkor hétvégére hazajöhetek. Itthon le tudok zuhanyozni, megpihenni és tiszta ruhát előkészíteni a következő heti munkámhoz. Viszont közösségi életet azóta gyakorlatilag nem élek. Mondhatni, hogy amikor hazajövök, egyfajta önkéntes karanténba vonulok. Ezt a falu lakosaiért is teszem, hogy ha véletlenül hordoznám a vírust, akkor ne fertőzzek meg senkit. De azért így is teljesen más, hogy a saját ágyamban alhatok, nem pedig a kamionban.

Említette a szerb rendszámú kamionnal közlekedő kollégáit. Rájuk milyen karanténszabályok vonatkoztak?

– Úgy hallottam, hogy ezt a különböző községekben különböző módon oldották meg. A zentaiak például nagyon szigorúan vették, de voltak olyan települések, ahol nem annyira. A karantén egyébként minden külföldre utazó sofőrre vonatkozott, a munkaadók azonban be tudtak szerezni az államtól egy olyan dokumentumot, amellyel az érintettek, ha egészségesek voltak, újból útra kelhettek – mondta Budemac Zoltán, aki arra is rámutatott, hogy az elmúlt időszak eseményei miatt nagyon sok magyar rendszámú autó ragadt Szerbiában, és fordítva. Ezért szerinte nagyon jó, hogy az ingázók számára feloldották a határokat, tekintettel arra, hogy egy külföldön ragadt járművet, amelynek lejár a műszaki vizsgája, nagyon körülményes és költséges újból forgalomba helyezni.

„Ingázhatunk, de egyelőre nincs ránk szükség”

A tompai határátkelő közelében működő diszkontüzletek egyikében dolgozó, neve elhallgatását kérő szabadkai hölgy arról számolt be, hogy habár megvan az ingázáshoz szükséges dokumentuma, munkájára egyelőre nincs szükség.

– Március közepén, amikor kihirdették a szükségállapotot, mi hétfőn, ahogy egyébként is szoktuk, elindultunk dolgozni, de a határon közölték velünk, hogy átmehetünk ugyan, de visszafelé majd a Röszke–Horgos átkelőn kell jönnünk, és azonnal karanténba kell vonulnunk. Úgyhogy visszafordultunk, mert ezt sem én, sem a diszkontban dolgozó többi kollégám nem akarta vállalni. Ekkor elkezdődött a latolgatás, hogy mi lesz a munkánkkal, a munkaadónk részéről is sokféle lehetőség számításba jött. Végül úgy döntött, hogy március 16-tól fizetetlen szabadságra küld bennünket. Tehát továbbra is be voltunk jelentve, és fizette utánunk az egészségbiztosítást. Habár azzal nem sokra mentem, mivel az egészségbiztosítás Magyarországon érvényes, én Szabadkán élek, a határok pedig le voltak zárva. Nemrég született egy magyarországi rendelet, hogy a cégek pályázhatnak támogatásra, de az csak májustól érvényes. Kapunk majd valamekkora fizetést, amely nem lesz százszázalékos. Úgyhogy nekünk a másfél havi bér (március közepétől április végéig) nyilván el fog veszni. Májustól pedig már nem vagyunk fizetetlen szabadságon, hanem kétórás munkaidőre bejelentve. Sokan vannak hozzám hasonló helyzetben, és ez az állapot egyikünknek sem felel meg, mint ahogyan a cégnek sem. Viszont ez ellen senki nem tehet semmit.

Most már ingázhatnak, mégsem dolgoznak?

– Őszintén megmondva, az a helyzet, hogy nincs is ránk szükség, amíg nem jöhetnek az áfázók és a többi szerbiai vásárló. Mert magyarországi vevőből nincs túl sok, őket pedig azok az alkalmazottak is ki tudják szolgálni, akik ott élnek helyben, Tompán. Elvileg mehetnénk dolgozni, mert megkaptuk azt a papírt, amellyel naponta egyszer átléphetjük a határt, és vissza is jöhetünk, és nem kell karanténba mennünk. Viszont mindaddig nincs szükség a munkánkra, amíg teljesen ki nem nyitják a határokat. Addig maradunk két órára bejelentve, és kapunk valamennyi pénzt, de az ugye nem teljes fizetés. A munkaadónk örül a lehetőségnek, hogy az állami támogatásnak köszönhetően legalább valamennyit tud nekünk fizetni, nem szándékozik elbocsátani bennünket, és a vállalkozását sem akarja becsukni. Ugyanakkor az ingázó munkatársaim közül tudomásom szerint egy sem keresett magának másik munkahelyet. Mindenki nagyon bizakodó, hogy rövid időn belül rendeződni fog a helyzet – mondta a lapunknak nyilatkozó hölgy.

Amikor cikkünk íródott, még nem volt arra vonatkozó pontos és hiteles információ, hogy Szerbia mikor nyitja meg teljesen a határokat. Darija Kisić Tepavčević járványügyi szakember, a köztársasági válságstáb tagja május hetedikén azt nyilatkozta, hogy a határok megnyitására még várni kell, és azoknak egyelőre még karanténba kell vonulniuk, akik Szerbia területére lépnek. Kisić Tepavčević azt mondta, a határállomások megnyitásához, illetve a karanténrendelkezések megszüntetéséhez a környező országokkal való egyeztetésre van szükség, amelyek egyelőre különböző kritériumokat alkalmaznak.

TÓTH Imre