Zajlik a népszámlálás Szerbiában – Mi állhat a polgárok részéről tapasztalható nagy ellenállás hátterében?

Milyen az egészségi állapota, és tudja-e kezelni a számítógépet? Élt-e huzamosabb ideig külföldön, s ha igen, mennyi ideig? Otthonról dolgozik-e, és végzett-e bármilyen munkát az elmúlt egy hétben? Téglaházban vagy más épületanyagból épített házban él? Mekkora a konyhája? Van-e illemhely, víz, gázvezeték? Mivel fűt? Tenyészt-e állatokat? – Csak néhány kérdés a 69 közül, amelyet a kérdezőbiztos október végéig minden bizonnyal feltesz majd Önnek.

A közösségi oldalakon óriási ellenállás tapasztalható a polgárok körében a népszámlálással és a kérdezőbiztosokkal kapcsolatban. Felteszik a kérdést, hogy maszkban érkeznek-e majd, és esetleg az oltásról szóló igazolást lesz-e joguk elkérni tőlük a polgároknak. Mások azt mondják, ez nem is népszámlálás, hanem vagyonösszeírás. Sokan nem bíznak az államban, azt mondják, az adatokkal úgyis visszaélnek a hatalmi pártok, hiszen mindent átszőtt a politika. Megint mások emlékeztetnek arra, hogy legutóbb is így zajlott a népszavazás, és senkit sem rövidítettek meg csak azért, mert őszintén válaszolt a kérdésekre. Vannak olyanok, akiknél már járt a számlálóbiztos – mindannyian pozitívan nyilatkoztak az élményről. Azt mondják, alig tíz percig tartott az összeírás, és egyáltalán nem volt olyan részletes, mint feltételezték.

Szerbhorváth György szociológussal és Simon Róbert pszichológussal arról beszélgettünk, honnan eredhet ez a nagy ellenállás a polgárok részéről, mi a véleményük a kérdésekről, arról, hogy mindent átszőtt a politika, így ezt is.

 

 A válaszok értelmezése szubjektív

Mi a véleménye a szerbiai népszámlálás kérdőívének kérdéseiről? 

 

– A kérdések milyensége egy dolog, az értelmezés egy másik. Korábban tapasztaltam, hogy noha külföldön élőnek kell számítsak, a kérdezőbiztos itt élőként írt be a családi asztalnál, mert így több pénzt kap. Ráadásul római katolikusnak is, mert ez az érdeke (ti. az egyháznak dolgozott), mutat rá  a szubjektív értelmezésre Szerbhorváth György szociológus.  Az itt „etnokulturális jellemzőkként” feltett három kérdés a nemzetiségi hovatartozásról (ami nem kötelező), az anyanyelvről (ha jól látom, ez igen) és a vallásról (nem kötelező) nyitott kérdés, folytatja Szerbhorváth. Ez, mondjuk, már a monarchiában is variálódott, volt, hogy csak a nemzetiségre kérdeztek rá, vagy csak az anyanyelvre, vagy cselesen úgy, hogy melyik nyelvet használja leginkább (így lett jóval több magyar). A nemzetiségnél kérdés, hogy mi van a regionális identitással (ha jól tudom, a vajdaságit nem fogadják el, az megy az egyéb kategóriába majd), vagy a kettős identitással, a többes kötődéssel (vegyes házasságból származók, vagy aki számon tartja zsidó identitását, de nem vallásként). Az anyanyelv is kérdéses a kétnyelvűek esetében, főleg egy ilyen régióban, mint Vajdaság.

A vallás kérdése kapcsán most épp a tavalyi horvátországi népszavazásokkal kapcsolatban megy a hasraesés, sokan talán félreértelmezték, mert két kérdést tettek fel, és sok katolikusból meg pravoszlávból is egyszerűen „egyéb keresztény” lett.

A lényeg: minden nemzetállami hatalom számára az a fontos, hogy „mi” többen legyünk. A kisebbségnek meg az a fontos – a vajdasági magyaroknak is –, hogy „mi” legyünk sokan, például a kisebbségi jogok miatt. Így most a horvátországi szerbek és magyarok is elveszítenek korábban garantált pozíciókat az önkormányzatokban és a megyékben. Ettől retteg most a VMSZ is, pedig a nyelvhasználati jogok érvényesítéséhez szakemberek kellenek, kétnyelvű hivatalnokok, azok meg nincsenek.

Magyarországon lehetőség van az online kitöltésre. Szerbiában ezt miért nem tették lehetővé?

 

– Mert ez nem digitális társadalom. Az online kérdőíveket pedig nem lehet manipulálni, bár az értelmezést igen.

 Már nem demokrácia, még nem diktatúra

Az emberek visszaéléseket feltételeznek, sokan be sem engednék a biztosokat. Honnan ez a nagy ellenállás?

– A Pannon RTV-n én azt a propagandát látom, még az újságírók részéről is, ami már tényleg a nyomor szintje. Én itt ellenállásról nem hallottam Kishegyesen, pedig itt ülök majd’ egy hete. Amúgy érthető, a jelenlegi hatalom (is), de a bankok stb. is elképesztő módon használják fel az adatainkat. És nemcsak félnek az emberek, hanem a tájékozottabbak esetleg öntudatosabbak, ők azok, akik tudják, hogy minden lekövethető már rólunk az internet és a mobilhasználat miatt, minden lépésünket tudják stb. Szerintem viszont a népszámlálás már nem oszt, nem szoroz, amit akar a hatalom tudni rólunk, már rég tudja.

A Vajdasági Magyar Szövetség asszisztensekkel segíti a magyarlakta részeken a biztosok munkáját, ott, ahol nem sikerült kétnyelvű összeírókat biztosítani. A levélszavazatok ügye jut erről eszünkbe, és a polgárok kérdése: mit keres egy párttag ott, ahol személyes adatok hangzanak el?

– Ez is egy hibrid rezsim már. Már nem demokrácia, még nem diktatúra. Amikor írtam a tavaszi VMSZ-es levélszavazatokról, rám sem legyintettek.

Hogyan látja, mekkora mértékű a fogyás a vajdasági magyarság körében? Milyen eredményekre számít?

– Kozmetikázottakra, akárcsak 2011-ben. Az elvándoroltak zömét így vagy úgy beírják állandó lakosnak, hisz van igazolványa, személyi száma, lakhelye, szavazati joga. A horvátországi magyarok száma 10 év alatt 26 százalékkal csökkent. Ha valós adatokat mérnének, minimum ennyi lenne itt is a fogyás. A tippem szerint a 2011-es 250 ezerből, ami már akkor is irreálisnak tűnt, 11 év után kihoznak majd úgy 185–190 ezer magyart. Életvitelszerűen viszont aligha él itt már 150 ezer magyar, ha hozzáadjuk a diákokat és napi/heti/havi ingázókat, vagy akik mondjuk három hónapot kinn, három hónapot itt vannak, akkor 120–130 ezer magyar él minden nap a Vajdaságban az év kb. minden napjában. A fogyás kapcsán az egyik jó mutató az, hány magyar elsős indul évente az iskolába. Ez évi mínusz 100 gyerek, a legutóbbi adatom 2019-es, 1601 elsős volt. Ez az egyik kulcskérdés. A másik az elöregedés, a szerbek átlagéletkora pár éve 41 év volt, a magyaroké már akkor 44 fölött volt, több a nyugdíjas, viszont kevesebb az aktív. Ezek azok a mutatók, amelyek a tendenciákat jól ábrázolják, nem az, hány plusz magyart sikerül beírniuk az összeíróknak.

A hiteles tájékoztatás hiánya

Simon Róbert pszichológus szerint minden probléma gyökere abban rejlik, hogy a környezetünkben nincs hiteles tájékoztatás.

– Nem tudom, hogy az emberek honnan informálódnak, honnan tudják, hogy lesz-e népszavazás, és az hogyan zajlik majd. Ez lehet az egyik faktor, ami közrejátszik. Végiggondoltam, hogy min mentünk keresztül az elmúlt öt évben: öt évvel ezelőtt volt a nagy migránsválság, ijesztgettek bennünket. Ez le sem csengett valójában, amikor jött a Covid–19-járvány. Mindenféle információk kerültek nyilvánosságra onnantól kezdve, hogy nincs is Covid, egészen addig, hogy halálos és többmillióan meghaltak. Ez hirtelen lecsengett, de már jött is az ukrajnai háború, és továbbra is megmaradt a megosztottság az emberekben. A legnagyobb probléma, ami ehhez vezethet, hogy az embereknek a biztonságba vetett hite ingott meg. Nagyon sokan oda jutottak, hogy semmilyen egzisztenciával próbálnak életben maradni. Az alapvető motivációnk az, hogy ne fázzunk, ne éhezzünk. Ezek az alapszükségleteink, és rögtön a következő szükségletünk a biztonság szükséglete. Érthető ez a folyamat, hiszen míg minket nem engednek be a kórházba a Covid miatt, elvárják, hogy mi beengedjünk idegeneket a saját belső életünkbe, magyarázza Simon.

Az illegitim hatalom büntetéssel fenyeget

A bizonytalanságunk érzéséhez hozzájárultak a politika képviselői is?

– Mivel két állampolgárságom van, kitöltöttem a magyar népszámlálási kérdőívet az interneten. Tíz kérdés volt összesen. A számlálóbiztosok ott ahhoz mennek csak, aki interneten nem tudja kitölteni az ívet. Itt, Szerbiában mi történt? Eleve azzal indult, hogy elkezdték az embereket fenyegetni, hogy ha nem válaszol, akkor az büntetést von maga után. Ugyanilyen szigorúan kellene venni a következő választásokat is, hogy 20–50 ezer dinárral büntethető, aki nem adja le a voksát. Magyarországon naponta 100.000 forintos jutalomban részesítenek öt állampolgárt, aki kitölti az online ívet. Alapvetően persze az a legnagyobb probléma, hogy Szerbiában, és egyébként Magyarországon is egy illegitim hatalom van. Azt gondolom, hogy minden gondolkodó ember rájött arra, hogy a demokrácia, mint olyan, nem létezik. Gyakorlatilag a lakosság húsz százaléka választja meg a vezetőket. Az információk visszatartása oda is vezet, hogy nem is tudjuk, kik ezek a biztosok. Sokan azt állítják, hogy ezek a hatalmi párt emberei, ki lehetnek képezve, akár ügynöki feladatokat is elláthatnak. Az is elterjedt, hogy vannak beugratós kérdések, mint például a bevételre vonatkozó kérdés. Nagyon könnyen terjednek az információk és a rémhírek is. Úgy tűnik, hogy itt egy komoly vagyonfelmérés is történik, holott azt látjuk, hogy a politikusainknak nem kötelező a vagyonbevallás. Bizonyos dolgokat évekre titkosítanak.

Mennyire lesz legitim a népszámlálás mindezek tudatában? Őszinték leszünk a biztosokkal?

– Érthető mindezek után, hogy az emberek valamilyen formában védik az egzisztenciájukat, a biztonságukat. Annyira vagyok őszinte, hogy ne legyek támadható, büntethető.

TÓMÓ Margaréta