Megingott optimizmus

Hétfőn délelőtt, amikor ezeket a sorokat írom, még bő egy hét van hátra szeptember elsejéig, és rengeteg bizonytalanság terheli a szülőket, hiszen a küszöbön álló tanévkezdő minden eddigit felülmúlt ellentmondó, aggodalmat keltő, olykor fenyegetőnek is felfogható információkban és váratlan fordulatokban.

Augusztus elején az emberek még úgy érezték, végre megpróbálhatnak úgy élni, ahogy korábban tették, továbbá bepótolhatják bár egy részét annak, amit elorzott tőlük az elmúlt két nyár. Soha ennyi esküvő, ünnepség, találkozó és rendezvény nem torlódott össze rövidke két hónapra, talán még soha nem szánták rá magukat ennyien, hogy nyolc-tíz napra elutazzanak pihenni, a külföldön dolgozók pedig tömegével indultak haza az immár amennyire-annyira átjárható határokon át, akár annak árán is, hogy egy többtagú családnak kisebb vagyont kellett kiadnia PCR-tesztekre. De még arra is volt példa, hogy mindennek dacára a rövidke évi szabadságból a visszatérés után akár 10–14 napot is kötelező karanténra kellett tartalékolni. A határátkelés viszontagságairól most ne is beszéljünk.

Akik pedig itthon várják a szeptember elsejét, mindezeken túl szeretnék már végre tudni, hogyan készüljenek fel az iskolakezdésre. A kezdeti országos optimizmus (vége a távoktatásnak!) augusztusban megingani látszott, amire a fertőzöttek számának aggasztó emelkedése és/vagy a közvélemény tudatos ráhangolása adott okot. Ugyanakkor erőteljes ellenérzéseket is keltett az érintettek körében, hisz ki ne emlékezne arra, hogy volt nálunk példa a járványhelyzet hirtelen „javulására” (a választások, a nyári és téli idegenforgalmi idény, bizonyos mérkőzések, fesztiválok és egyéb tömegrendezvények stb.) előtt, majd drasztikus „romlására” utánuk.

 Ki tartja be az intézkedéseket?

Ám a tanév kezdete mindig a legnagyobb kockázattal járó eseménynek számít. És bár az óvodások és az alsós diákok állandó, a fölsősök és a középiskolások részleges jelenléti oktatásban vettek részt, hála a sorsnak, a kór járványszerű terjedésére oktatási intézményekben eddig nem került sor. A főképp tanügyi dolgozók között felbukkant, olykor súlyosabb lefolyású megbetegedések hátterében is inkább külső kontaktusok álltak.

Nyilván ennek (no, meg a távoktatás okozta családi megpróbáltatásoknak és a digitális oktatás hátrányainak) tudható be, hogy a szülők óriási többsége egyre hangosabban követelte a normális oktatási folyamat visszaállítását.

A legnagyobb oktatási portál (zelenaucionica.com) felmérése szerint a szülők több mint 80 százaléka határozottan és egyértelműen a teljes időtartamú jelenléti oktatás visszaállítása mellett nyilatkozott. A megkérdezettek különösen nehezményezték, hogy míg az iskolákban szigorú korlátozások keserítették meg az érintettek életét és munkáját, a szórakozóhelyeken, különböző fesztiválokon és koncerteken senki nem tartotta be az egyébként érvényes intézkedéseket, ráadásul nem is igen követelte meg tőlük senki. (A múlt héten magam láttam, hogy a belgrádi reptéren várakozó utasok és kísérőik legalább egyharmadán nem volt maszk. Így semmi meglepő nincs abban, hogy vasárnap a péterrévei nagyvásáron a tömött sorokban araszoló pár ezer ember közül csak egyetlenegy bácsikát láttam arcmaszkot viselni.)

 Kormányzati törekvés 

A múlt heti számban felsoroltuk, hogy a tanévkezdés kapcsán augusztus első felében milyen lehetséges opciókkal hozakodtak elő a válságtörzs és az illetékes tárca képviselő. Jócskán volt mód kapkodni a fejünket, és a korábban biztató hírek dacára rezignáltan bejelenteni: minden jel szerint ezt a tanévet sem ússzuk meg a forradalmian új digitális oktatás nélkül.  Brnabić miniszterelnök szerint ugyanis ezzel „az ország behozhatatlan előnyt teremtett nemcsak a régió országaihoz, hanem a legtöbb európai országhoz képest is”.

Mit ad Isten?! Annak ellenére, hogy a járványügyi adatok meredeken emelkedni kezdtek, a napokban hivatalosan is bejelentették: „Az Oktatási Minisztérium arra törekszik, hogy a tanév rendes körülmények között kezdődjön, minden diák kezdje meg a rendszeres óralátogatást, és az órák egyenként 45 percig tartsanak.”

A Danas napilap minisztériumi és szakszervezeti forrásokra hivatkozva azt közölte, hogy „az oktatási rendszert decentralizálják, és az alkalmazandó modell a helyi önkormányzatban és az adott iskolában uralkodó állapotoktól függ majd”.

Szemaformodell

Így végül az Oktatási Minisztérium is kirukkolt a maga „szemaformodelljével”, amelyben azt javasolta, hogy a szerbiai tanév rendesen kezdődjön, az órák 45 percig tartsanak, továbbá az osztályokat ne osszák fel.  Az iskolaügyi hivatalok figyelemmel kísérik majd az oktatási intézmények járványügyi helyzetét, és az iskolákat – a fertőzött gyermekek számától függően – a közlekedési lámpák elve szerint három – zöld (5 százalék alatt), narancssárga (5–10 százalék között) és piros (10 százalék felett) – zónába sorolják.

Így a zöld zónába eső iskolák normálisan működnek majd, a narancssárgák a kombinált modell szerint, a piros zónában lévők pedig teljes egészében átállnak az online oktatásra. A kombinált  modell annyiban tér el az elmúlt tanév gyakorlatától, hogy megszűnik az A hét és a B hét, így a tanulók nem hetente, hanem másnaponként, felváltva mennek iskolába, illetve távoktatásra. A működés mikéntjére vonatkozó döntést a konkrét járványhelyzet alapján (állítólag) helyi szinten hozzák majd meg, ami eddig az első észszerű ötletnek tűnik.

Ez a modell – egyelőre még javaslatként – vasárnap ebédidőben került a nyilvánosság elé. A végleges döntést állítólag a válságtörzs fogja majd rövidesen meghozni. Mindenesetre Predrag Kohn már szombat este prejudikálta a várható megoldást. „A diákok normális módon, de arcmaszkban indulnak iskolába. A 12 évnél idősebb gyermekeket be kellene oltatni, mert a Pfizer/Biontech-vakcina gyermekek számára alkalmas. Aggasztó dolog a szülők gyanakvása, és ha az egyetlen ellenérvük a gyógyszermaffia, ahogy ők nevezik, nekem nincs további mondanivalóm.”

Nekünk sincs. Érdeklődéssel várjuk a tanév kezdetét. De legfőképp a folytatását.

BERETKA Ferenc