Péntek van, 2022. április elseje. Semmi kedvem most poénkodni, újabb április elsejei átverést, de mondhatjuk úgy is: fake news-t kreálni, mivel a választásokon induló pártok (mindkét országban, azaz Szerbiában és Magyarországon is) ebből igencsak kiveszik a részüket, hiszen arra törekednek – ebben ráadásul a hatalmon lévők képviselői és jelöltjei jeleskednek –, hogy hihetetlennél hihetetlenebbnek tűnő, leellenőrizetlen, sokszor pedig leellenőrizhetetlen információkkal bombázzák a gyanútlan szavazópolgárokat.

Két hete robbant az információs bomba, hogy a Vajdaságba kiküldött szavazócsomagok, melyek a szerbiai postának lettek (pedig már ebben is lehetne kételkedni) átküldve, de az itteni intézmény a Vajdasági Magyar Szövetség sugallatára „felvette” alvállalkozóként a CMH-irodahálózatot, amely a VMSZ aktivistáit alkalmazta a csomagok kézbesítésére, esetenként a kiszelektálására, nehogy egyesek az ellenzékre szavazzanak. Ráadásul Marosvásárhely környékén megégett érvényes szavazólapokat találtak, amelyeken nem a hatalmon levő pártszövetség mellett volt található az X. Mivel kényelmetlen volt a helyzet, egy nagyon átlátszó gyanúsítással kezdtek el védekezni, azt állítva, hogy ezeket a szavazólapokat az ellenzékiek romániai szimpatizánsai égették meg provokációként. Sokaknál ez a védekezés nem vált be, ezért gyorsan bevetettek egy másik „szenzációt”, az állítván, hogy a DatAdat (Bajnai Gordon cége) segítségével törvénytelenül küldözgetnek üzeneteket az ellenzékiek a választópolgároknak. Amellett, hogy mindez igencsak nehezen bizonyítható, rávilágít egy másik törvénytelenségre is; a kormány és holdudvarának adatbázisait (az oltás kérők, a beoltottak, az oltási bizonylattal rendelkezők stb. adatait) „átjátszották” a hatalmi pártoknak választási propaganda terjesztésére, ami a DatAdat botránynál (ha létezik) sokkal komolyabb törvénytelenség.

A szerbiai állapotokról is lehetne írni, mert nem sokban különböznek az anyaországitól. Mire ez az írás megjelenik, addigra már mindkét helyen rendelkezni fognak az előzetes végeredményekkel. Mivel szinte minden lehetséges, még az is megtörténhet, Szerbiában Vučić megszerzi a többséget (lényeges, hogy milyet, mert ha ez az eredmény nem lesz 50 százalék és egy szavazat, akkor a második fordulóban nagy bajban lesz), a Szerb Haladó Párt és az eddigi szövetségesei többségi eredményt fognak produkálni, illetve Magyarországon a hatalmi pártszövetség többségbe kerül, emellett érvényes lesz még a népszavazás is, akkor bizony elmondhatjuk, ismétlődni fog (legalábbis a Vajdaságban élő magyar nemzeti közösség tagjai részére) a történelem, hogy csak a legjelentősebbeket említsem: 1989 – a pluralizálódás hajnala, 2003 – a Đinđić meggyilkolását követő idők, 2012 – Vučić kormányfőhelyettesi, kormányfői, majd köztársasági elnöki tisztségei, azaz magyarul, tovább fog folytatódni az ország és lakosságának „mélyrepülése”. Mindennek az eredménye már ismert, azaz a fiatalok egyre nagyobb számban fogják elhagyni a térségünket, na és persze nem a Putyin-párti hatalommal „felruházott” Magyarországra, hanem attól sokkal messzebbre, a világon bárhová, ahol a tudást és a munkát (azaz a munkást) is megbecsülik.

Kellene írni Oroszország ukrajnai inváziójáról is, hiszen érdekesebbnél érdekesebb történetekről hallottunk. Ilyen például az, hogy az orosz katonák kezdik megtagadni a parancsokat, sőt még olyan is előfordult, hogy a parancsnokukon áthajtottak tankkal, de az is nyilvánosságra került, hogy Putyin elnök környezete eltitkolta a valós helyzetet Ukrajnában, ami miatt hullottak is a fejek. Nem vált be az orosz diktátor gazdasági „csodafegyvere” (kőolajat és gázt csak rubelért lehet vásárolni), mivel – Orbán Viktoron kívül – mindenki inkább választja a máshonnan, de sokkal drágábban beszerezhető üzemanyagokat, minthogy orosz bankokból euróért vagy dollárért megvegye a Putyin szerint a tranzakciókért szükséges orosz pénznemben meghatározott összeget.

Egyesek rájöttek arra is, hogy a magyar miniszterelnök miért is képvisel mást, mint a többi európai ország vezetője. Habár el szeretnék titkolni, hogy amíg izraeli csodafegyverrel megfigyelték és lehallgatták az ellenzéki politikusokat és az őket nem támogató értelmiségieket, addig az orosz titkosszolgálat éveken keresztül hozzáférhetett a magyar Külügyminisztérium információs rendszere segítségével Magyarország és a hatalmat gyakorlók minden egyes féltett titkához. Talán emiatt ragaszkodnak olyan görcsösen a hatalomhoz, ezért nem szeretnének vesztesek lenni, hiszen nagy bűn a korrupció, az oligarchák új hálózatának kiépítése, de azokért nem lehet őket hazaárulással gyanúsítani, míg ezért bizonyítottság esetén hosszú évekig „hűvösre lehet kerülni”.

Végszóként: Ko čeka, taj i dočeka! Magyarul csak valami hasonló: A türelem rózsát terem!

BALLA Lajos