Az idősek életminőségének javítását célzó koncepció a modern társadalom működésének lényege és mutatója (kellene, hogy legyen). Vajon az lesz-e?

Augusztus 15-én véget ért az idősek helyzetének javítását célzó stratégia nyilvános vitája. A tervezet a 2024-től 2030-ig tartó időszakot foglalja magában, és Darija Kisić családgondozási és demográfiai miniszter szerint teljesen új megközelítést képvisel az idős lakossággal kapcsolatban. A korábbi stratégiák az idősek intézményes lakhatására összpontosítottak, az új pedig az aktív és egészséges időskorra, az életminőség javítására, a generációk közötti együttműködésre és a társadalmi befogadásra. A döntéshozatal minden szegmensébe be kívánják vonni az idős lakosságot, mert tudásuk, tapasztalatuk felbecsülhetetlen a társadalom számára. Szerbiában a lakosság 22 százaléka 65 év feletti.

A Függetlenség Nyugdíjas Szakszervezet véleményezte az idősek helyzetének javítását célzó stratégiát. Miloš Grabudžija elnök szerint az idősekkel kapcsolatos stratégiát leginkább az idősek tudják megvalósítani, ezért a munkacsoportba be kellett volna vonni a reprezentatív nyugdíjasszervezet képviselőit is. Indítványozzák, hogy a nyugdíjasok és idősek védelmi területére vonatkozó jogi szabályozást egészítsék ki az állami végrehajtók általi vagyonelkobzás témakörével. Az átlagosnál alacsonyabb ellátmányú nyugdíjasokat ne lehessen kilakoltatni az egyetlen lakóhelyül szolgáló lakásból, házból, és az állami végrehajtás költségét esetükben 60 százalékkal alacsonyabbra szabják, mint a többi állampolgár esetében, mert az átlagnyugdíj kevesebb, mint az átlagfizetés.

Törvényben szabályozzák egyrészt a nyugdíjasok és idősek, másrészt az állami szervek, szervezetek, az egészségügyi és gyógyszertári intézmények, a Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap és a Köztársasági Egészségbiztosítási Alap közötti viták békés rendezését.

A stratégiát úgy kell kiegészíteni, hogy az állam és a helyi önkormányzatok kötelessége legyen a megelőző egészségügyi és nappali ellátást segítő tanácsadó központok megnyitása. Az egészségügyi és a szociális munkával foglalkozó központokat partnerszervezetként vonják be ebbe a projektbe. Javasolják továbbá, hogy minden önkormányzatnak legyen feladata nyilvántartást vezetni a családon kívüli időskorúakról, amely alapján kidolgozzák a segítségnyújtási és támogatási tervet. A postai és banki szolgáltatások elérhetőségét javító vidéki „mobilbanki pult” mellett fejleszteniük kell a falvakban élő idősek tömegközlekedését, és a közösségi létesítményeket elérhetővé kell alakítani idősek számára is.

A Nyugdíjas Katonai Személyek Szakszervezete a Családgondozási és Demográfiai Minisztérium felhívására ugyancsak benyújtotta az észrevételeit az időskorúak helyzetének javítását célzó stratégia módosítására, kiegészítésére. Ebből idézünk:

„Annak ellenére, hogy közel 9 év elteltével hozzáláttak a stratégiai javaslat elkészítéséhez, az a benyomásunk, hogy ezt átláthatatlanul és a formálisan a legtöbb időskorút képviselő nyugdíjasszervezetekkel való együttműködés nélkül tették. Úgy gondoljuk, hogy a javaslat hiányos az időskorúak méltósága biztosításának bevezetése és kidolgozása nélkül, amelyet az idősek nem megfelelő gazdasági helyzete és az elhelyezésükre szolgáló otthonok elégtelensége fenyeget.

A biztos jövő (biztonság), a minőségi élet és méltóság, valamint az egészséges és aktív időskort támogató integrált szolgáltatások fenntartható rendszere a közpolitika stratégiai keretét jelenti, amely lehetővé teszi a 65 év felettiek társadalmi biztonságát, tiszteletét és erőforrásként való bevonását. Meggyőződésünk, hogy a stratégia 3. elve (a diszkrimináció és erőszak megelőzése, az alapvető jogokhoz, szolgáltatásokhoz és erőforrásokhoz való hozzáférés, a méltóság tiszteletben tartása, az egyéni autonómia, valamint az összes emberi jog és alapvető szabadságjog védelme) nem került teljes mértékben kidolgozásra, mert nem lehet tiszteletben tartani az egyén méltóságát, ha az állam nem biztosítja a lehetőségein belül a szükséges pénzügyi forrásokat és szolgáltatásokat.

A méltó öregedés magában foglalja az alapvető élet-, egészségügyi és szociális szükségletek kielégítéséhez szükséges és elegendő pénzügyi források és szolgáltatások biztosítását, függetlenül attól, hogy az illető jogosult-e a fenti szükségletek kielégítésére elegendő nyugdíjra. A nyugdíjasok több mint 60 százalékának a társadalmi-gazdasági helyzete nem kielégítő, mert a kapott nyugdíj nem teszi lehetővé számukra a méltó öregedést, valójában szegénységben élnek. Ebben a csoportban még körülbelül 500 ezer nyugdíjas és idős ember van, aki rendkívül kiszolgáltatott, mert 24 ezer dinár alatti nyugdíjat vagy szociális ellátást kap, amit Szerbiában a szegénységi küszöbként határoznak meg. Körülbelül 140 ezer mezőgazdasági nyugdíjast is diszkriminálnak, mert náluk a legalacsonyabb nyugdíj (bizonyos összegig államilag támogatott nyugdíj, függetlenül a szolgálati idők és a befizetett járulékok alapján megszerzett nyugdíjtól) alacsonyabb, mint a munkavállalói kategória legalacsonyabb nyugdíja.

Az idősek társadalmi-gazdasági helyzetének és szükségleteinek közvetlen nyomon követése érdekében a helyi önkormányzatoknak és a helyi közösségeknek speciálisan úgy kell(ene) szerveződniük, hogy folyamatosan rálátásuk legyen a területükön élő idősek egyéni helyzetére, igényeire. Helyi közösségi szinten bizottság alakulhatna a helyzet figyelemmel kísérésére, az idősek segítésére. A nyugdíjas-egyesületeknek ugyan ezekkel a kérdésekkel kellene foglalkozniuk, de elsősorban az egészséges és szociálisan aktív személyekre koncentrálnak, míg az egyesület tagjai, akiknek segítségre van szükségük a különböző problémák megoldásában, kimaradnak a látókörből. Senki nem törődik azokkal, akik nem tagjai a nyugdíjas-egyesületnek, vagy akiknek nincs nyugdíjuk. Ily módon a helyi közösség a szociális ügyekért felelős hatáskörén keresztül betekintést nyerhetne a helyzetbe, és konkrét intézkedéseket tehetne a családdal nem rendelkező, vagy a számukra szükséges támogatást nem nyújtó idősek problémáinak megoldására. A helyi közösségek szintjén működő bizottságokba önkéntes alapon vehetnének fel személyeket, illetve kapnák meg a szükséges díjazást. Ez a segítség megnyilvánulna magányos emberek látogatásában, beszélgetésben, vagyoni és jogi kérdések megoldásához nyújtott segítségben, orvoshoz történő vezetésben, a szükséges élelmiszer és gyógyszer megvásárlásában, tűzifa beszerzésében stb. Jelenleg az önkormányzatok többsége különít el pénzt az idősek megsegítésére, de kérdés, hogy kinek adják. A nyugdíjas-egyesületek leggyakrabban a helyi önkormányzatok által jóváhagyott anyagi forrásokból szerveznek kirándulásokat a részt vevő, társadalmilag aktív tagok számára.

A nyugdíjalap finanszírozási terve évente több mint 6 millió eurót irányoz elő a nyugdíjasok életszínvonalának javítására, illetve emelésének tervére, amelyet értelmesebben lehetne felhasználni a sérülékenyebb nyugdíjas csoportok célzott megsegítésére.

A jelenlegi helyzet nélkülözi a nyugdíjjogosultságukkal nem élő nyugdíjasok és idősek gazdasági helyzetének konkrétabb elemzését, amely alapján az azt javító tevékenységeket lehetne tervezni. A 65 év felettiek életminőségének javítása érdekében két olyan speciális cél kiegészítését javasoljuk, amelyek számszerűsítenék a nyugdíjasok, az idősek legnépesebb csoportja társadalmi és gazdasági helyzetének javítását.

  1.  A nyugdíjasok és idősek átlagnyugdíja ne legyen kevesebb az átlagkereset 50 százalékánál, és a legalacsonyabb garantált nyugdíj ne legyen kisebb a minimális fogyasztói kosárnál.
  2.  A családi nyugdíj ne legyen kevesebb a garantált nyugdíjnál.”

Többek között ezeket az észrevételeket és javaslatokat küldte el Darija Kisić szakminiszternek a Katonai Nyugdíjas Személyek Szakszervezete.

Takács Magda összeállítása