Nincs is kínosabb dolog annál, amikor valakit a szájára vesz a falu. Összesúgnak az ember háta mögött, gúnyos pillantások kísérik lépteit, hirtelen elhallgatnak, ha belép a szobába… Az ember érzi, hogy valami nagyon nincs rendben, de nem igazán tudja, mi is a gond mindaddig, amíg kerül valaki, aki megpróbálja felvilágosítani, jó esetben finoman, szem előtt tartva a másik érzékenységét, segítséget és vigaszt, esetleg kiutat kínálva az embernek.

Valami ilyesmi járhatott Derek Chollet, az amerikai külügyminisztérium tanácsosának fejében is, amikor a múlt héten Belgrádban „aggodalmát fejezte ki” az orosz Wagner-csoport szerbiai ténykedése miatt. „Láttuk, hogy a Wagner-csoport katonákat toboroz Szerbiában és más országokban is, és azt gondoljuk, hogy ezt nem lehet tovább folytatni. Örülök, hogy Belgráddal és más országokkal is együtt tudunk dolgozni ennek a tevékenységnek a felszámolásán” – jelentette ki Chollet csütörtökön, miután találkozott Aleksandar Vučić köztársasági elnökkel.

De igazából nem Chollet volt az első, aki szóvá tette ezt a kínos dolgot, nevezetesen, hogy a Wagner jelen van Szerbiában.

Korábban Aleksandar Olenik, az Együtt Vajdaságért – Vajdaságiak koalíció köztársasági parlamenti képviselője hívta fel egy Twitter-bejegyzésben a figyelmet: már nemcsak aktív terjesztője Szerbia az orosz háborús propagandának, hanem zsoldosok toborzásában is aktívan részt vesz. Aztán azért kiderül a posztjából, hogy ezt arra alapozva állítja, hogy Belgrád engedélyezte az egyébként Európában betiltott Russia Today működését, amely viszont állítólag valóban hirdetett olyan, „több mint csábító” felhívást, amely huszonkét és ötven év közötti önkénteseknek szól, akik „nem lehetnek Ukrajna, az Európai Unió vagy valamely NATO-tagállam állampolgárai”, s akik a Wagner alkalmazásában honi viszonyainkhoz képest szédítő összegeket kereshetnek.

Na, és akkor most itt álljunk meg egy pillanatra.

A szerb nyelvű sajtó tüzetes tanulmányozásából kiderül, hogy errefelé kevesen tudják, mi is az a Wagner-csoport. Van, aki „magánhadsereget” emleget, más „elit kommandósokat”, egyesek „vállalatot”. Van, aki az ukrajnai frontról érkező hírek hallatán (ahol a Wagner meglehetősen aktív szerepet játszik) kissé óvatosabban bánik a minősítéssel, mert eszébe jut Arkan meg az ő Tigrisei, meg a mindenféle állatok megnevezéseit viselő csapatok, amelyek a délszláv háborúk idején a legmocskosabb dolgokat követték el, amelyeket egy háborúban el lehet követni. És esetleg eszébe jut, hogy ezeket annak idején félkatonai alakulatoknak neveztük, és még saját nemzet- és harcostársaik is igyekeztek elhatárolódni tőlük.

A Wagner nagyjából mindez így, együttesen. Alapvetően egy orosz katonai magánvállalat, legalábbis 2014-es megalakulásakor így definiálta magát. Mivel az orosz törvények nem teszik lehetővé, hogy az országban ilyen katonai magánvállalat működjön, ezért nem is ott ténykedik, hanem a világ szomorúbb, rendszerint háborúk marta vidékein: Maliban, Dél-Afrikában, Szíriában… A katonai magánvállalatok egyik jellemzője ugyanis, hogy bárki igénybe veheti a szolgálataikat, ha azokat meg tudja fizetni. Cserébe nagyon jól felszerelt, nagyon jól kiképzett fegyvereseket kap, akik nagyon jól tudnak harcolni nagyon sok pénzért.

Vlagyimir Putyin orosz elnök már 2012-ben beszélt arról, hogy Moszkvának is szüksége lenne katonai magánvállalatokra. Két évvel később, 2014-ben létrejött a Wagner-csoport, amelynek vezetője Dmitrij Utkin lett, aki korábban az orosz katonai felderítésnél, a hírhedt GRU-nál szolgált. Ugyanakkor azonban a Wagner létrehozásához szükséges pénzt egy bizonyos Jevgenyij Prigozsin biztosította, aki karrierjét a szentpétervári alvilágban kezdte, kilenc évet töltött börtönben mindenféle köztörvényes bűnök miatt, majd a rendszerváltó Oroszország adta lehetőségek révén mesésen, de legalább törvénytelen módon meggazdagodott. Jó kapcsolatokat ápolt az ugyancsak szentpétervári Putyinnal, s ez a kapcsolat az évek során csak erősödött. Prigozsin azonban egészen 2022 őszéig tagadta, hogy köze lenne a Wagnerhez – akkor aztán „nevére vette” a társaságot, méghozzá látványosan: orosz börtönökben kezdett toborozni, ígérvén egyfelől szabadságot, másfelől halált, kinek-kinek „érdemei” szerint.

Mindezt úgy, hogy közben Oroszország törvényei továbbra is tiltják a katonai magánvállalatok létezését. Rácz András történész, a Berlinben működő Német Külpolitikai Társaság külsős munkatársa így ír a Wagnerről: „A Wagner-csoport 2021-es állapot szerint nemhogy Oroszországban, de máshol sem létezett mint egyetlen, egységes jogi entitás. Ehelyett egy bonyolult, sokszereplős, számos országon átívelő és igen gyakran változó cégháló van a szervezett mögött, ezen keresztül zajlik a pénzek áramlása.” A csoport ráadásul „a parancsnoki láncot tekintve az orosz hadsereg – valamilyen fokú – alárendeltségében működik”. De ennek az orosz sereg vezetése nem örül, aminek pedig számos személyi-hatalmi oka van.

Az Ukrajna elleni háborúban a Wagner az első pillanattól kezdve aktív szerepet vállalt. Az eredetileg mintegy ezerfős katonai elitalakulat mára mintegy húszezer főre duzzadt, elitségét elvesztette, frissen toborzott embereit nem kíméli, néhány napos kiképzés után küldi őket a tűzvonalba, miközben a „régi gárda” arra vár, hogy színre léphessen.

Na, ez a társaság toboroz most Szerbiában.

Vagy nem. Mert a hatóságok ilyesmiről nem tudnak, legalábbis saját állításuk szerint.

A Nova.rs portál megpróbált a szerbiai illetékesektől tájékoztatást kapni a zsoldosseregről és tevékenységéről, azonban választ egyetlen illetékes helyről sem kapott, pedig csak azt szerette volna megtudni hivatalos forrásokból, hogy a Wagner valóban jelen van-e Szerbiában, s amennyiben igen, ezt hogyan engedhették meg, és mit terveznek a hatóságok tenni ebben az ügyben. Ivica Dačić külügyminiszter hétfőn azt mondta: nem tud a Wagner toborzásáról, de rámutatott, hogy Szerbiában büntetendő, ha valaki külföldi harci cselekményekben vesz részt.

Eközben Koszovó miniszterelnöke, Albin Kurti kijelentette: az észak-koszovói barikádokon decemberben Szerbiából busszal odaszállított emberek őrködtek, akik között voltak olyan terepruhások is, akik a Wagner és az Éjszakai Farkasok (Putyin kedvenc motorosbandája) jelzéseit viselték, s hogy erről felvételek is készültek.

Persze, lehet, hogy Kurti csak megragadta a jónak tűnő lehetőséget, hogy ilyesmit állítson.

Vagy nem.

Mindenesetre a puszta tény, hogy egy ország területén megjelennek valamilyen félkatonai alakulatok, azt jelenti, hogy az adott állam hatóságai nem tartják teljes egészében ellenőrzésük alatt az ország területét vagy az ott lévő fegyveres erőket – figyelmeztetnek a szakértők.

És ez az igazi baj ezzel az egész Wagner-jelenléttel.

KOCSÁNYOS Pálma