- április 12.
I.
Vasárnap, este tíz. Óriási volt az izgalom, őszintén szólva féltünk – ha múlt időben beszélhetek… El se merem hinni, hogy 16 év után Magyarországon sikerült leváltani az autokrata, mérhetetlenül korrupt kormányzatot, a parancsuralmi rendszert, az álnok narancssárga pártot, élén az egyre felfuvalkodottabb Orbán Viktorral. A Fidesz komolyan veszélyeztette a magyar demokráciát, és az utóbbi időben háborús rémmesékkel riogatta a magyar népet. Az oknyomozó újságírók rengeteget dolgoztak azon, hogy bebizonyítsák, nem túlzás: a fideszes nagyfőnökök és csatlósaik rabolnak, lopnak és hazudnak. Ezt nem lehet szebben mondani. Nem csak nekem szívem vágya, hogy Magyarország fölébredjen, és elinduljon a progresszió és a megtisztulás útján – milliók óhajtják a változást!
Úgy tűnik, győztünk! Mi, mindannyian, akik nem csupán kormányváltást, hanem rendszerváltozást akartunk – nemcsak mostanában, a választási kampány idején, hanem hosszú évek óta.
Én Vajdaságban élek – de mi is ugyanúgy magyarok vagyunk, mint a hozzánk képest határon túliak, és legtöbben a szavazatunkat is leadtuk. A politikai letargiámból fölébredve igazi hazafi lettem, amióta Magyar Péternek köszönhetően az elmúlt két évben nekilendült a demokrata mozgalom. Korábban sokan szégyenkeztünk a miniszterelnök miatt – hiszen a miénk is volt, a mi nevünkben is föllépett –, aki összevissza beszélt az Európai Unióról, és „Brüsszel”-ből egy ócska, hamis metaforát dagasztott. Aztán az oroszokhoz húzva a lebombázott, meggyötört Ukrajnából ellenséget faragott, hogy háborúval fenyegethesse az embereket, mert ezt találta ki kampányszlogenként.
Sajnos Pásztor Bálint, a nép nyelvén szólva, kétfelé nyalt. Ezt sem szükséges szebben megfogalmazni. Nem csupán támogatta Aleksandar Vučić és Orbán Viktor antidemokratikus, demagóg kormányait, hanem ízléstelenül hízelgett is mindkét kormányfőnek. Megcsúfolta a karakán vajdasági szellemiséget, elcsúfította a vajdasági magyar polgár profilját. Sajátosan értelmezte a politikát – gazsulálásként, miáltal pénzért, posztért elárulta a vajdasági magyarság szuverenitását.
A Tisza nem csupán egy párt, hanem egy mozgalom, melynek célja, hogy Magyarország végre nyugati típusú demokrácia, szabad európai ország, jogállam legyen. Nem az a fontos, hogy valaki konzervatív-e vagy posztmodern, jobboldali vagy baloldali, hanem hogy a régi nagy jelszóra – szabadság, egyenlőség, testvériség – esküdjön fel. És hogy a politika ne a korrupció, magyarán a lopás melegágya legyen, hanem a privát érdekeket teljesen mellőző, odaadó tevékenység, mely kizárólag a köz javát szolgálja, és az egyenrangúság az alapelve. Mit láttunk az elmúlt tizenhat évben Magyarországon, mit látunk Szerbiában? A hatalom tombolását. A hatalomtól megrészegült államférfiakat.
Lehet, hogy minálunk is lesz rendszerváltás? Hogy a VMSZ nem fogja tudni leuralni az egész délvidéki magyarságot? Hogy itt is lesz sajtószabadság? Hogy szóhoz tudnak jutni a másként gondolkodók? Hogy a Családi Kör nem lesz az itteni magyar nyelvű média fekete báránya?
II.
Este fél tizenegy van. A szavazatok feldolgozottsága 90%. Hárommillió-háromszázezer ember szavazott bizalmat a Tiszának, köztük én is, mi is. Meglett a kétharmados Tisza-többség! Díszkivilágításban ragyog a parlament épülete Budapesten. Következik Magyar Péter győzelmi beszéde. Rajta a világ szeme! A budapesti polgárok ujjonganak, s velük mi is itt, Bácskában és Bánátban, noha a mi helyzetünk még mindig nem jó, azonban legalább lélekben mi is szabad magyarok lehetünk itt, a Tisza partján! És örülnek a magyarok világszerte, a rengeteg ember, aki külföldön kénytelen dolgozni, miközben a szíve hazahúz.
Nemcsak én tisztelem ezt a fiatal politikust, hanem még rengetegen. Óriási munkát végzett teljes ellenszélben, és eközben érett politikussá vált, kijárta a közéletiség magasiskoláját. Ő testesíti meg a reményt és az ígéretet, hogy a magyar nemzet felemelkedhet, és vele mi, határon túli magyarok is visszanyerhetjük a méltóságunkat.
Megcsináltuk, mondja Magyar Péter. A Tisza és Magyarország megnyerte ezt a választást, nem kicsit, hanem nagyon, sőt nagyon-nagyon. Visszavettük a hazánkat! Magyarország újra európai ország akar lenni, erős szövetséges az Európai Unióban és a NATO-ban. A magyarok ma nemet mondtak a hazugságra, az ámításra, a félrevezetésre… Hosszú, kitűnő beszéd, Magyar Péter a polgárait szerető, tisztelő, rájuk vigyázó Magyarországot ígér, és a külhoni magyarokról sem feledkezik meg.
A jövendő miniszterelnök bátran távozásra szólította fel az Orbán-kormány bábjait, az ún. közjogi méltóságokat. Aki a Tiszára szavazott, az komplett rendszerváltást akar! Új embereket a politikában, új struktúrákat az országban!
III.
Közeledik az éjfél. Mindjárt üt az óra: tényleg történelmi pillanatokat élünk. Most már nem félünk! „Vége van, vége van!” – örvendeznek a fiatalok a pesti utcán. Bárcsak elmondhatnánk mi is itt, Vajdaságban, hogy vége van a VMSZ egyeduralmának és médiamonopóliumának! A VMSZ-funkcionáriusok privilegizált helyzetének. A Prosperitatin keresztül gyakorolt lekenyerezési taktikának. Reméljük, hogy Pásztor Bálint lehajtott fejjel kullog haza Budapestről, miután részt vett a Fidesz eredményváró rendezvényén, és az sem ártana, ha bocsánatot kérne a vajdasági magyarság megvezetéséért. Mert egyeduralomra tört, sőt azt el is érte, szolgákkal vette körül magát, rossz tanácsokat adott, és szolgalelkűségre próbálta tanítani ezt a maroknyi tisztességes népet.
RADICS Viktória
