Január első napjaiban rengeteg fiatal tanügyi dolgozó fellélegzett, az első hivatalosnak számító bejelentés ugyanis az oktatási rendszer jelenleg egyik legterhelőbb gondjára ígért biztató megoldást. A tárcavezető ugyanis jelezte: 2020-ban megszűnik a lassan több mint egy évtizede tartó foglalkoztatási tilalom, és az iskolák végre kiírhatják a pályázatokat azokra a munkahelyekre, amelyek időközben megüresedtek. Legalábbis Móricka így képzelte.  

Azt azonban megszokhattuk az utóbbi időben, hogy a dolgok mégsem úgy mennek, ahogy a hétköznapok embere gondolja (mellesleg: valamilyen szinten a jogszabály is előírja, illetve előírta mindaddig, amíg konfúziós bukfencek sokaságával a saját képére nem formálta a hatalom).

Tízezrek bizonytalanságban

Mint ismeretes, idestova bő évtizede van már érvényben az a szabály, hogy az oktatási intézményekben csak olyan embereket lehet a szabad munkahelyekre határozatlan idejű munkaviszonyba felvenni, akiket egy másik iskolában „technológiai felesleggé” nyilvánítottak.  Bár a tanulók szédületes fogyatkozása miatt osztály vagy óra nélkül maradott tanárok szakmai profilja csak nagyon kis hányadban fedi a hiányzókét, a tilalom minden munkahelyre érvényes. Így lehetetlen helyzetek alakultak ki. Országosan az új esztendő első napjaiban nem kevesebb, mint 33 584 ember dolgozott határozott idejű (kéthavonta lejáró, de legjobb esetben is csak az adott tanév végéig érvényes) munkaszerződéssel. Kivétel nélkül 30 év körüli fiatalokról, többségükben nőkről van szó, akiknek az élete szó szerint ellehetetlenült, hiszen a folytonos létbizonytalanságban családalapításra, gyermekvállalásra, önálló életre csak a nagyon bátrak merték rászánni magukat. A többiek hosszú éveken át a reménytelen várakozás és a bizonytalanság malomkövei között őrlődtek. Egyes iskolákban a dolgozók fele ilyen helyzetben van.

Nem kapott minden iskola engedélyt

Persze nem mindenkinek volt ellenére ez a fonák helyzet, sőt néhol direkt kapóra jött. Az igazgatók gyakorlatilag szabad kezet kaptak abban, hogy ideiglenes jelleggel kedvük szerint eldöntsék, kit vegyenek fel a megüresedett munkahelyekre, és nem kellett attól tartaniuk, hogy évtizedekre a „nyakukon marad” egy-egy döntésük következménye. Miután pedig a legújabb hatalmi koalíció kilúgozta az intézmények éléről azokat, akik ragaszkodtak a saját döntéseikhez és felelősségükhöz, szélesre tárult a kapu az önkormányzati listákon lévő „érdemes káderek”, magyarán a pártalapú foglalkoztatás előtt.

És bár az úgynevezett „tanügyes börze” jóval korábban működni kezdett, a hivatalos „értelmezés” 2015-re teszi a létszámstop kezdetét. Így a 2020 januárjában megkezdett részleges feloldás is csak azokat érinti, akik 2015-ben vagy ennél később léptek határozott idejű munkaviszonyba. A pályázatok kiírására vonatkozó, 2020. január 31-én közzétett első határozat a meghirdetett 5000 helyett csak 4470 munkahelyre adott engedélyt. Az eredeti feltételek szerint az iskolák azokra a munkahelyekre kérelmezhették ezt, amelyek 2015-ben üresedtek meg, és teljes munkaidőre vonatkoznak. A hivatalos lista (http://www.mpn.gov.rs/wp-content/uploads/2020/02/Zakljucak-Komisije-51_saglasnost-za-raspisivanje-konkursa-na-neodredjeno-vreme.pdf) viszont semmilyen indoklást nem ad arról, milyen szempontok alapján döntöttek, és hogy miért nem kaptak zöld fényt százával a feltételeknek mindenben megfelelő kérelmek.

Az első körben sok a furcsaság

Bár az oktatási miniszter korábban nem győzte hangsúlyozni (és ebben a szakszervezetek kánonban ismételgették őt), hogy a pályázatok elsősorban az adott munkahelyeken évek óta, határozott munkaidőben dolgozó emberek helyzetének rendezését célozzák, a témával kapcsolatban megjelent legújabb információk mintha megfeledkeztek volna róluk. Sehol egy szó nem esik arról, hogy a döntésnél bármilyen előnyük lenne. Az egyes intézményekben jóváhagyott helyekből viszont egészen másra lehet következtetni.

A számomra legjobban ismert óbecsei község adatai között igazán meglepő, hogy míg a két falu közül Péterrévének csak egy helyet hagytak jóvá (pedig az ott dolgozók bő fele vár erre), Bácsföldvárnak egyetlenegyet sem, addig a városi intézményeknek 35-öt. Ennek fele (17) még csak nem is tanári, hanem adminisztratív és kisegítő munkakörökre vonatkozik! Olyanokra is (pl. egy intézményen belül pénzügyi-adminisztrációs koordinátor és pénzügyi-adminisztrációs munkatárs, tehát 2 fő), amilyenek a hatályos normák szerint az iskolákban nem is léteznek! Továbbá olyan tanítói munkahelyre is, ahonnan 2015-ben „technológiai feleslegként” elküldték és tanfelügyelői rendelettel egy másik iskola nyakába varrták az ott dolgozót, hogy utána „vigaszágon” egy „érdemesebbet” juttassanak be a helyére.

Az ígéretek szerint a február első felében esedékes második körben jóvá fogják hagyni a hiányzó státusok újabb részét. Ez azokra is vonatkozik, akik legalább 60 százalék munkaidővel 2016-2017 óta folyamatosan dolgoznak egy intézményben. Továbbra sem esik viszont szó azokról, akiket a „tanügyes börze” hatályba lépése óta nem lehetett állandósítani (értsd: nem sikerült közben „alkalmasokra” lecserélni).

Izgalmas lehet majd a döntési folyamat is, hiszen Šarčević miniszter állítása ellenére immár nem az igazgató választja ki a legmegfelelőbb pályázót (ami lehet jó is, meg rossz is), hanem egy háromtagú bizottság. Ezt viszont (nem tudni majd, külső sugallatra-e, vagy anélkül) ő fogja felállítani.  Közben továbbra sem esik sehol szó az évek óta ott dolgozó (nyilván jól ismert és bizonyított) emberekről, meg arról sem, hogy az esetleges újabb jelentkezők között bármi is mellettük szólna.

Húzós kérdés, de még a szakszervezetek is hallgatnak róla.

BERETKA Ferenc