Mi a különbség a történelmi siker és a pürrhoszi győzelem között?

Előrebocsátom, sem közvetlenül, sem pedig közvetve nem voltam érintett a vasárnap megtartott köztársasági, tartományi és önkormányzati választásokban, így – úgy hiszem – pártatlanul elemezhetem mindazt, ami Magyarkanizsa községben lejátszódott.

Kénytelen vagyok így tenni, mert csak amit én tapasztaltam, igencsak megkérdőjelezi a választások tisztaságát, emiatt pedig fenntartással kell fogadnom minden győzelemmel kapcsolatos hurráoptimista kinyilatkozást, habár engem például az államelnök győzelmi mámorral átitatott ömlengése egyáltalán nem érdekel, maradok a lehető legszűkebb „pátriámban”, azaz Oromhegyesen, valamint Magyarkanizsa önkormányzat területén.

Ettől függetlenül nem kerülhetem meg az önmagát legjelentősebbnek tartó magyar párt elnökének a választások eredményei ismeretében adott nyilatkozatát:

„Történelmi eredményt ért el a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a vasárnapi szerbiai választásokon: a parlamenti, a vajdasági tartományi és az önkormányzati választáson is a korábbinál nagyobb támogatottságot szerzett…”1.

Részben egyet kell értenem vele, ugyanis a CESID által kiválasztott minták 93,4 százalékos feldolgozottsága a következő mandátumszámokat jósolják: Szerb Haladó Párt – 189, Szerb Szocialista Párt – 30, Győzelem Szerbiáért – 12, VMSZ – 9, Csak előre – 3, Albán Demokratikus Alternatíva – 3 és Szandzsáki Demokratikus Akció – 2.2.

Csakhogy nagyon kilóg a lóláb, mert a felsorolt mandátumokat nem(csak) a kapott szavazatok alapján érhették el, hiszen a választási küszöböt (3 százalék) csak három lista haladta meg, emellett még – függetlenül a küszöbtől – 4 kisebbségi lista kapott mandátumot, azaz 14 választási lista szavazatain (azaz az összes kb. 12 százalékán) is csak ezek osztozkodhattak.3.

Tételezzük fel, hogy legnagyobb valószínűséggel összesen 3.300.000 szavazó járult az urnák elé, így a VMSZ által elért 2,3 százalékos eredmény, a mintegy 70.000 szavazat igencsak több a legutóbbi 56 620-nál, azonban én ezt komoly fenntartásokkal tudom csak elfogadni, de erről majd később – Magyarkanizsa község példája segítségével – fogok írni.

Szerintem, a történelmi győzelem ezzel, na meg a fenntartásokkal, a tartományi eredményekkel be is fejeződött, mert az önkormányzati eredmények sokkal nagyobb problémát jelentenek. A legnagyobb kérdés: Vajon sikernek lehet-e nevezni azt, hogy Magyarkanizsa, Zenta, Kishegyes és Topolya önkormányzatán kívül a többi „magyar községben” egyértelműen a Szerb Haladó Párt diadalmaskodott?

No, de térjünk át Magyarkanizsa községre, hiszen ott az eredmények4. akár hivatalosnak is tekinthetők. Már szemet szúr, hogy a szavazásokon való megjelenés (54,36 százalék) jócskán meghaladja a köztársasági átlagot. Mégiscsak a legmeglepőbb az Adorjánon való részvétel, hiszen a 796 nyilvántartott polgár közül 555 járult az urnák elé (majd 70 százalék). Ehhez képes a tóthfalusi 60 százalék elenyészően kicsi, de ott a megfigyelők közül senki nem vett észre problémás esetet.

Nagyon sok ember keresett telefonon, visszaéléseket jelentettek, amelyek közül csak a legérdekesebbeket kívánom papírra vetni: a szavazók utaztatása (a gépkocsivezetők felhívták a szállítottak figyelmét, remélik, tudják, kire kell szavazni), a közvállalatok dolgozóinak megfélemlítése, a szavazás titkosságának megsértése (a szavazónak fel kellett mutatni a megfigyelők egyikének, hogy kire szavazott), a szavazók megjutalmazása (miután szavaztak, a szavazóhely közelében „ajándékot” kaptak). Én mást nem tehettem, arra kértem a panaszkodókat – közülük még olyan is akadt, aki szólt az ott posztoló rendőrnek, akadályozza meg a jogsértést, a válasz pedig az volt, az ő feladata csak a rend fenntartása, mást nem tehet –, jegyzőkönyveztessék a szavazatszedő bizottságban található kültagok segítségével az esetet, de nincs tudomásom arról, hogy ezt minden esetben megtették-e.

Engem – habár a felsoroltakat sem tudom semmibe venni – sokkal inkább zavar, hogy senki sem tud választ adni a kérdésre: voltak-e a szavazatszedő bizottságok által „megbundázott” esetek (itt a halottak és a külföldön élők „leszavaztatására” gondolok)? Mindezt a lehető legegyszerűbben le lehetne ellenőrizni, ugyanis a Köztársasági Választási Bizottságnak létre kellene hozni egy olyan lehetőséget, ahol a web vagy okostelefon használatával e személyek személyi számának beírásával a külföldön élők (vagy az elhunytak rokonai) megtudhatják, leadták-e hozzátartozóik (nevében valakik) a szavazatukat.

Érdekes, hogy jegyzőkönyveztetett problémák ellenére az EU illetékesei azonnal gratuláltak az eredményekhez. De még ezzel sincs problémám, mert 2000-ben is választási csalást kiáltottak, amit össznépi ellenállást eredményezett, azonban erre ma nagyon kicsiny az esély, hiszen várható, napokon belül ismét bevezethetik a rendkívüli állapotot, mivel a COVID–19-vírusfertőzöttek száma (pont a választásoknak köszönhetően) tovább fog növekedni, így a hatalmon levők kezében hatékony eszköznek bizonyulhat a várható zavargások megfékezésére!

Bizonyára emlékeznek rá, a köztársasági elnök korábban megígérte, ha rosszabbodik a helyzet, lemondják a választásokat. Ehelyett eltitkolták a helyzet romlását!

BALLA Lajos

____________________