A parlamenti választásokat Szerbiában idén április 26-ára tervezték, de időközben kitört a járvány, és minden leállt. Van, ami több időre, és van, ami kevesebbre. A választásokat is elhalasztották. Aleksandar Vučić március 16-án – aznap, amikor 55 új koronavírusos beteget azonosítottak – bejelentette, a járványra való tekintettel a parlamenti, a tartományi, valamint az önkormányzati választásokat június 21-én tartják meg. És meg is tartották. A pandémia legközepén, amikor aznap az új fertőzöttek száma 91 volt, és ketten haltak meg a koronavírus-járvány következtében. Miért mondhatta le a választásokat az ismert adatok mellett, és miért tarthatta meg azokat szintén az ismert adatok mellett? Sokan sokféle magyarázatot adtak már, de a legegyszerűbb indoklás ez lehet: azért, mert megtehette.
Annak ellenére, hogy olyan fontos volt megtartani június harmadik vasárnapján a választásokat, a kormányfő kijelölését elhúzták október ötödikéig. Mindenki azt gondolhatta volna, hogy azért várakozunk ennyit, mert a döntés nehéz, valaki új vezeti majd a kormányt. De nem, maradt a régi kormányfő. Miért pont a miloševići rezsim megdöntésének huszadik évfordulóján közölte az államfő azt, hogy marad minden a régiben? Mert megtehette.
Az, hogy a vezércikk megírásáig, vagyis a választások után pontosan 119 nappal még mindig nincs kormányunk, az is csak azért lehetséges, mert megtehetik, annak ellenére, hogy soha nem szerepelt a Szerb Haladó Párt ilyen jól egyetlen parlamenti választáson sem: a 250 helyből 188-at szereztek meg. Lehet, hogy addigra, amikor a kedves olvasó ezt a cikket olvassa, már meglesz az új kormány, de lehet, hogy nem. November harmadikáig van idejük húzni az időnket.
És az is valószínű, hogy csak kozmetikai csinosítások lesznek a régi/új kormány összetételében, abban, amit annyira várunk. (Talán jobban, mint amennyire Vladimir és Estragon várta Godot-t.) Hogy miért? Mert megtehetik.
VÍGI ZSOLDOS Zsaklina
