Branko Ružić újonnan kinevezett oktatási miniszter első interjújában maga is elismerte, amit a múlt héten a tanügy mostoha helyzetéről állítottunk. Meggyőződése szerint politikusként hozzájárulhat majd ahhoz, hogy az oktatás soha többé ne legyen az állam „árva gyereke“ – mondta ezt válaszul a szintén saját (nem alaptalan) feltételezésére, miszerint rengeteg bírálat fogja érni minden irányból, mert nem szakemberként vállalta fel a hivatalt. Sokan gondolják ugyanis, hogy egy ilyen jelentős és értékes rendszer irányítása nem politikusnak való.

Ettől függetlenül segíteni akar, és ehhez megvannak a feltételei, véli, bár sem a szerb oktatástörténet első és máig legjelentősebb miniszteréhez, Dositej Obradovićhoz, sem a reformok atyjához, Vuk Karadžićhoz nem kívánja mérni magát. „A miniszterség mulandó kategória, a rendszer a fontos. Úgy gondolom, hogy a rendszert még tovább tudjuk fejleszteni.”

Tapasztalt politikusra jellemzően első nyilatkozatában általánosságokon kívül szinte semmit nem mondott, így később nehéz lesz bármit is számon kérni rajta.

Arra az újságírói kérdésre, hogy mit tart jelenleg elsődleges feladatának, tett egy elvárt, de nem túl sokatmondó kijelentést: „a diákok, egyetemi hallgatók, továbbá a tanítók, tanárok és egyetemi oktatók egészségének megőrzését.”

A szakszervezet párbeszédet sürget

A tanügyi szakszervezetek uniója október végén hatpontos követelést intézett az új kormányhoz, amely főképp az oktatásügyben dolgozók anyagi helyzetének érdemi rendezésére, azaz az „igazságos közalkalmazotti bértábla“ mihamarabbi (2021-ben esedékes) bevezetésére és a kollektív szerződésben szavatolt, de évek óta elmaradt juttatások (az újévi/Szent Száva-napi jutalom) pótlására, továbbá a technológiai felesleg csökkentése által megspórolt mintegy 5 milliárd dinár elosztására vonatkozik. Ez utóbbiban a kormány korábban meg is állapodott a szakszervezetekkel, csak éppen a vállalás teljesítéséről feledkezett meg, amely szerint fejenként egyszeri 25 ezer dinárt kellene kifizetnie minden tanügyi dolgozónak.

A szakszervezeti unió ezért „protokolláris összejövetelek helyett hivatalos és konkrét tárgyalásokat vár el a kormánytól és a minisztériumtól“.

A másik három reprezentatív szakszervezet szintén tárgyalásokat sürget. Bár konkrét követeléseket nem fogalmaztak meg, az oktatási miniszterhez intézett levelükben hangsúlyozták: „Úgy gondoljuk, (a minisztérium) tisztában van azzal, hogy az oktatásban dolgozók munkája és felelőssége mennyire megnövekedett, és hogy ők minden társadalomban a fejlődés hordozói, ezért komoly társadalmi párbeszédre számítunk.”

Bár korábban némi bizonytalan sztrájkfenyegetés is elhangzott, mostanában ennek hírét sem hallani.

Az új miniszter egyelőre udvariasan nyitott minden tárgyalás előtt. „Korábban alkalmam volt… találkozni az oktatási szakszervezetek képviselővel, akik kiváló emberek. A saját szempontjukból mindig világos érveik voltak, és biztos vagyok benne, hogy még mindig vannak. Nincs oka annak, hogy a társadalmi párbeszéd ne folytatódjon.“ Az első tárgyalást meg is tartották. A tudósítások szerint a kölcsönös udvariasságon túl nemigen hangzott el érdemi dolog, hacsak a miniszter magvas megállapítását nem vesszük annak: „Nem vetélytársak vagyunk, hanem partnerek.”

Felkészületlenül(?!)

Természetesen a súlyosbodó járványhelyzet az iskolák életét is nagymértékben befolyásolja, így az új miniszter sem hagyhatta szó nélkül. Szerinte november elején még nem volt ok arra, hogy a kombinált (tantermi és távoktatási) modellről áttérjenek az online tanításra, ellenben figyelemmel kísérik a fejleményeket, és a válságtörzzsel egyetértésben meghozzák a szükséges döntéseket. Közben nyilvánosságra jutott, hogy a járvány iskolai jelenlétével kapcsolatos igencsak bizalmasan kezelt számadatok aggasztó ütemben növekednek, és a legutóbb közöltekhez képest a többszörösére emelkedtek.

Maga a miniszter nem zárta ki, hogy a november 15-éig tartó (de Vajdaságban nem érvényes) őszi szünidőt esetleg meg fogják hosszabbítani. Ez részben be is következett, így pár napos járványszünet a vajdasági diákokra is érvényes.

Darija Kisić Tepavčević, aki immár az új kormány egyik minisztere, sokat sejtetően azt közölte: „az iskolák felkészülten várják, hogy áttérjenek az online oktatásra.” A Danas napilapnak nyilatkozó pedagógusok ezzel szemben egybehangzóan állítják, hogy a tanárokat erről nem tájékoztatták, és útmutatást sem kaptak arra, hogyan kell dolgozniuk, ha bezárják az iskolákat.

Tartanak tőle, hogy a fő támogatást a televíziós tanórák jelentik majd. Ezeknél nagy kérdés, hogy egyáltalán ki nézi őket. Ha így történik, valószínűleg ez a tanév is elveszik. Az osztályzással, a záróvizsgával kapcsolatos kérdésekre sem a pedagógusoknak, sem a szülőknek nincs válaszuk. Számos tanár úgy véli, jó lenne fenntartani az oktatást az iskolákban, mert a közvetlen tantermi munka hatása összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a tévés tanóráké.

Az iskolák jelentős része a tanév elején választott magának egységes online oktatási platformot (pl. a Google-tantermet), fiókot nyitottak a diákoknak és a tanároknak, ám sokan nem biztosak benne, hogy hatékonyan használni is tudják.

Egy megnyugtató hír

Van viszont egy mindenekfelett megnyugtató, a folytonosság szempontjából pedig fontos hír: Mladen Šarčević görcsös igyekezete, hogy „párton kívüli” szakemberként megfeleljen felettesei elvárásainak, nem volt hiába. November 3-án közölték, hogy a munkában megőszült derék főmenedzser (saját magániskoláiban ugyanis ez volt a munkahelyi besorolása) a kormány közvetlen közelében marad: egyszerre (a rossznyelvek szerint dupla fizetésért?) két megbízatása is lesz: Aleksandar Vučićot különleges, Ana Brnabićot pedig oktatásügyi reformokkal kapcsolatos tanácsokkal látja majd el, mindannyiunk boldogulása és az oktatás felvirágoztatása érdekében.

BERETKA Ferenc