Segélyeket osztanak a polgároknak, százával szórják az eurót, harcolnak a koronavírus ellen, védőoltásokat vásárolnak, gyógyítják az embereket, építik az utakat stb., stb., és mindeközben a korrupciós ügyeket és az újabbnál újabb eszement pénzkölcsönöket titok fedi.

A folyó év első kilenc hónapjában Vučić a kis csapatával együtt káprázatos hárommilliárd euróval növelte meg Szerbia államadósságát, ezáltal nemcsak a gyerekeink, de már az unokáink nyakába akasztott teher is nőtt.

Szerbia államadóssága szeptember végén 29,59 milliárd eurót tett ki, ez az ország bruttó hazai termékének (GDP) 56,5 százaléka, derül ki a Pénzügyminisztérium legfrissebb adataiból.

Szerbia államadóssága 2021. augusztus végéhez viszonyítva megnőtt, amikor is 28,47 milliárd eurót tett ki, ez az összeg a GDP 54,3 százaléka. A világjárvány sújtotta 2020-as év végén Szerbia államadóssága 26,66 milliárd euró volt, ami a GDP-n belüli részesedés 57 százalékát jelenti.

Vučićék háromhavonta vettek fel egymilliárd eurónyi kölcsönt, miközben azt terjesztgetik, hogy az ország pénzügyei soha jobban nem álltak még. Olyasmiket szajkózik Vučić is, és Mali is, hogy az adók, a jövedékek és a járulékok befizetése rekordokat döntöget, a drága hiteleket folyamatosan törlesztik stb. Akkor annyi lenne a kérdésem csupán, hogy mire is sikerült felvenni és elkölteni ezt a hárommilliárd dollárt kilenc hónap alatt?

Szerbiának 14,2 milliárd euró volt az államadóssága Đinđić hatalomra kerülése idején. Amikor 2012-ben a visszafelé haladó párt átvette a hatalmat, 15,4 milliárd volt ez az adósság. Ez az összeg jelenleg a 30 milliárd eurónál tart.

A hatalom részéről folyamatosan tolvaj sárgáknak titulált demokraták is adósságba verték az országot… bizony, az ő adósságuk 1,2 milliárd euró volt, Vučić pedig jelenleg 14,5 milliárdnál tart. Ha Vučić és a diplomahamisító Siniša Mali tudnak így számolni, akkor nyilván miért ne tudnánk mi is? Azzal a csekélyke különbséggel, hogy a mi adataink egész biztosan pontosak és az elemzéseink is szabadok.

De nézzük csak sorban. Az új vezetőség Slobodan Milošević után való hatalomra kerülésekor 14,2 milliárd eurós államadósságot örökölt. Đinđić és a sárga tolvajok úgy tették tönkre Szerbiát, hogy az államadósság a világgazdasági válság előtt volt a legalacsonyabb, 2008 júniusában 8 623,6 millió. Aztán a válság elkezdődött, majd Tadić egy csomó szerencsétlennel együtt, a mindenféle Dinkićekkel, Vesićekkel, Krstićekkel, Dačićokkal, Krkobabićokkal és hasonlókkal 15,45 milliárd euróra növelte az államadósságot.  Majd ekkor érkeztek a megmentők, az úgynevezett radikális haladók, amikor Szerbia adóssága 14,5 milliárd eurót tett ki. Egyszerű, mint a pofon. Šešelj és Vučić 2001-beli távozása után 14 milliárd eurós adóssága volt az országnak. Amikor ismét visszatértek, az adósság 15,3 volt. És majd, amikor megint távoznak, természetesen Đilas lesz a bűnös azért is, mert 40–50 milliárd eurós adósságot hagynak majd maguk után.

De térjünk csak vissza ahhoz, hogy mire is költöttek eddig biztosan. Mennyit is tesz ki ez a csupán kilenc hónap alatt felhalmozódott hárommilliárd eurós adósság, és mire is lett elköltve ez a pénz?

A Szerb Haladó Párt majdnem valamennyi, vagyis 700 000 tagja napi rendszerességgel azzal vádolja Dragan Đilast, hogy 600 millió eurót lopott el. Nos, ez rendben is lenne, igazából én is kíváncsi lennék arra, hogy Đilas tett-e zsebre pénzt, és ha igen, mennyi is volt az. Ám továbbra is fennáll a kérdés, hogy Vučić és csapata kilencéves uralkodása alatt miért nem ítélték már el Dragan Đilast, és miért nem adták vissza az embereknek és az államnak az ellopott pénzeket? Ehhez nem volt elég a tíz év. Ezért úgy fogunk bánni mi is az adatokkal, ahogy Vučić szokott a televízióban vagy a grafikonjain, amely nyilván gazdaságilag nem a legszakszerűbb módszer, ám láthatóan sem Vučić, sem Mali sem tudja jobban. Sem ők ketten, sem azok, akik támogatják őket.

Valószínűleg a 14,5 milliárd euró, de már a hárommilliárd is felfoghatatlannak tűnhet számunkra, ám mégis, a számítások szerint annyi pénzt elszórtak, hogy az összegből Vajdaság legjobb termőföldjéből 1,5 millió hektárt meg lehetne vásárolni tízezer euró körüli hektáronkénti áron. Egész Vajdaságban mindössze 1,6 millió hektárnyi ilyen termőföld létezik. Tehát alapvetően eltapsoltak majdnem egy teljes Vajdaságot. Csak az elmúlt kilenc hónapban a társaság eltapsikolt 300 000 hektárnyi földet.

Azt mondják, segítik a fiatal gazdákat, bizony. Nagydobra verik, hogy fejenként 15 000 eurót adnak mindenkinek. Tehát 14,5 milliárd euróért szinte minden fiatal háztartás Szerbiában kaphatott volna egy komoly pénzösszeget, hiszen azzal a pénzzel, amit elvertek a haladók, majdnem egymillió új háztartás kaphatott volna segélyt. Nem semmi, valljuk be.

A Szerbián áthaladó minőségi autópálya kilométerenként 1,5-től 10 millió euróba kerül. De legyen átlag ötmillió, ez is annyit jelent, hogy 14,5 milliárd euróból legalább 3000 kilométer utat megépíthettek volna. Belgrádtól Párizsig és vissza. Egész Európát behálózhatták volna utakkal, nemhogy ezt a tönkretett, kis országot.

Nem tudjuk pontosan, hogy mennyi utat épített és adott át Vučić eddig, de azért több mint 500 kilométert biztosan nem. Igazából egyik autópályát sem ők kezdték el építeni, és egyet sem ők fejeztek be, de azért nyakra-főre dicsérik magukat.

Emellett Vučić azt is szereti hangoztatni, hogy mennyit fektet bele a kórházakba, és persze kihangsúlyozza, hogy előtte senki sem fektetett pénzt a kórházakba, és nem épített még kórházat senki. Elmondása szerint 2021-ben mindent ugyanúgy találtak a kórházakban, ahogy volt, amikor Šešelj meg ő 2001-ben távoztak a hatalomról. Hogy ez valóban így van-e, döntsék el önök. Mi térjünk inkább vissza Vučić sikereinek felépítéséhez. Az elnök szerint a belgrádi klinikai központ építése 125 millió euróba fog kerülni. Természetesen ez is a legszakszerűbb és a legnagyobb lesz a világon. Fantasztikus, de igazából 14,5 milliárd euróért voltaképpen 100 klinikai központot lehetne felépíteni. A legszakszerűbbeket és legnagyobbakat a világon. Az újvidéki klinikai központ is még csak félig készült el, és annak sem Vučić építette az első részét. Az viszont már kevésbé fontos, hogy az egyébként is csekély fizetések még nagyobb csökkentésével csak elzavarta az országból a sok orvost meg nővért. Igaz, hogy mostanában az egekbe magasztalja őket, és kitüntetéseket osztogat nekik, de a pöffeszkedő arrogancia miatti szakkáderek külföldre való kivándorlását soha semmivel sem fogja pótolni.

A hárommilliárd euró értéke tehát, amit kilenc hónap alatt sikerült elverniük, 600 kilométernyi autópálya és 25 óriási klinikai központ, olyan, mint amilyeneket Svájcban láthatunk… És ők továbbra is csak teszik tönkre Szerbiát, miközben a koronajárvány-válság mögé vagy a 30 meg 100 eurós állítólagos segítségek osztogatása mögé bújnak. 5,7 millió állampolgár 100 euróval szorozva, az 570 millió euró. Rendben, de akkor hova lett a többi 2,5 milliárd? És az utolsó negyedéves adatokra még várni kell, ki tudja, mennyi adósság lesz még felhalmozva az év végéig.

Szerbia tönkretételének mértékét a polgárok készpénzhitel-tartozásának hatmilliárd euróra való felduzzasztása tükrözi a legjobban: hatmilliárd eurót (!) kell törlesztenie egyszer ennek a szerencsétlen pórnépnek – plusz a 30 milliárdnyi államadósság.

Slađana Gluščević