„Alig van élelmiszerüzlet a nagyobb városokban, ahol még lehet kristálycukrot kapni, legalábbis ez a tapasztalat Újvidéken, Szabadkán, Óbecsén és Zentán. A kisebb településeken még csak-csak találni, de úgy tűnik, a minisztérium bejelentése, miszerint van elég tartalék, és nem kell aggódni a hiány miatt, mégsem állja meg a helyét” – közölte hétfőn a Szabad Magyar Szó. A portál egy átfogó körképet készített, amelyből kiderült, hogy a finomított, fehér kristálycukor mellett hiány van porcukorból is, bezzeg barna nádcukorral akár Dunát is lehetne rekeszteni…

Benne van ebben a hiányban a sokat tapasztalt vajdasági ember elővigyázatossága, a befőzési szezon kezdete, és természetesen az is, hogy a cukor bizony csak szabott áron értékesíthető – bizonyos feltételek esetén. Megtapasztaltuk mi már, milyen az, amikor valami nincs a boltban; ha mégis ráfutunk, bevásárolunk belőle akkor is, ha éppen otthon van még belőle a kamrában. Ha csak két kilót adnak el egy vásárlónak, akkor beállítjuk a sorba a gyereket, a nagymamát, a férjet és a feleséget is, meglesz az a nyolc-tíz kiló seperc alatt…

A történethez hozzátartozik, hogy a kormány által megszabott ársapka csak az egy kilogrammos kiszerelésű cukorra vonatkozik, ami azt jelenti, hogy egy ötkilós csomagolásnak már vidáman lehet valós piaci árat szabni – és abból aztán nincs is hiány.

Az illetékes minisztérium szerint aggodalomra természetesen semmi ok, cukor van elegendő a piacon, és ez a helyzet a liszttel és az étolajjal is.

Ha egy ilyen hírt olvas a szerbiai átlagpolgár, azonnal elrongyol a boltba, bespájzol lisztből és olajból is.

És minden valószínűség szerint jól teszi.

Ugyanis ha hiánytól egyelőre nem is kell tartani, azért az nagyon valószínű, hogy előbb-utóbb lényegesen drágábban lehet majd hozzájutni az alapvető mezőgazdasági élelmiszeripari termékekhez.

Az alapvető élelmiszerek árát még a tél kezdetén fagyasztotta be a kormány egy rendelettel a polgárok életszínvonalának megóvása érdekében. Akkor még nyoma sem volt az orosz–ukrán háborúnak, azonban a kőolaj és a földgáz ára már vidáman vágtatott, azok pedig alapjáraton is mindennek a drágulását szokták eredményezni.

Aztán, amikor februárban Oroszország megtámadta Ukrajnát, az első sokk elmúlta után számos nemzetközi szervezet hívta fel a figyelmet, hogy a közvetlen harci cselekményeken túlmenően is nagy bajokra kell számítani, ha elhúzódik a háború: ugyanis a világ gabonatermésének nagyon nagy hányadát éppen a két érintett ország állítja elő. Európa legnagyobb napraforgóétolaj-ellátója ugyancsak Ukrajna.

Ukrajna az egész világ kukoricaexportjának tizenhat, búzakivitelének tizenkét százalékát adja, a legnagyobb búzaszállító Oroszország pedig a tizenhét százalékát. Az ukrajnai kikötőkből nem lehet elszállítani a terményeket, mert az orosz hadsereg lezárta azokat, Oroszország exportpiaca pedig a szankciók és a szállítási nehézségek miatt csökkent.

A német kormány adatai szerint húszmillió tonna gabona rekedt Ukrajnában, a nagyrészt Odessza kikötőjében veszteglő rakományok zöme Észak-Afrikába és Ázsiába kerülne, ahol hamarosan egészen komoly hiány alakul ki.

Az ENSZ figyelmeztetett: az ukrajnai háború következtében a világszervezet Világélelmezési Programja (WFP) sem lesz képes arra, hogy azonnali élelmiszersegélyt nyújtson a rászoruló országoknak szerte a világon. Emiatt a WFP humanitárius hozzáférést kért az ukrán kikötőkhöz az élelmiszerexport újraindítása érdekében. Nyilván nem kapta meg.

Ennek az is oka lehet, hogy egyes politikusok szerint Vlagyimir Putyin szándékosan akar éhínséget előidézni a Közel-Keleten és Afrikában. Erről beszélt egy német lapnak például Németország volt moszkvai nagykövete, aki szerint a Kreml migránsáradattal akarja destabilizálni Európát.

„Putyin úgy gondolja, a gabonaimport összeomlásával éhezők milliói menekülnek el a térségből Európa felé, ahogyan szíriaiak milliói menekültek korábban a háború borzalmai elől” – fogalmazott az egykori nagykövet, aki hozzátette azt is: az orosz erők ezért bombázzák az ukrajnai gabonaraktárakat, és akadályozzák meg, hogy az ország gabonát adjon el külföldre.

Annalena Baerbock német külügyminiszter a minap ugyancsak arról beszélt: Putyin fegyverként használja az éhezés veszélyét az Ukrajna ellen folytatott háborújában, s ezt bizonyítja az is, hogy az orosz hadsereg magtárakat rombol le, mezőgazdasági területeket bombáz, és blokád alá veszi a kikötőket, amelyekből el lehetne szállítani a terményt. Baerbock szerint Moszkva „gabonaháborút folytat”, vagyis megbénítja az ukrajnai gabonaexportot, hogy megosztottságot idézzen elő a szomszédja elleni brutális támadó háborúját elítélő száznegyvenegy ország körében.

Hogy tisztázzuk: az orosz hadsereg nem Ukrajnát akarja kiéheztetni, hanem azokat, akiket Ukrajna lát el gabonával. Igazán nagy káoszt világszerte ezzel lehet okozni, és ezt az orosz elnök pontosan tudja.

De nemcsak a nyugati politikusok tartanak világválságtól: Orbán Viktor magyar miniszterelnök az Újvidéki Mezőgazdasági Vásár megnyitóján a hétvégén többek között a következőket mondta: „Az az érdekünk, szerintem a szerbeknek is, de a magyaroknak biztosan, hogy a világban mindenkit el tudjunk látni kenyérrel, mert ha ez nem sikerül, akkor óriási tömegek indulnak meg majd Európa felé – immáron nemcsak a jobb élet reményében, mint ahogy most tapasztaljuk, hanem a túlélés reményében. És akkor az a migráció, ami eddig volt, egy gyermekmese lesz ahhoz képest, ami ezután következik, és ez nem fogja kímélni sem Szerbiát, sem Magyarországot. Ha gyökerénél akarjuk orvosolni a bajt, akkor ezeket az országokat, az ott élő embereket helyben kell tartani, és annak első számú föltétele, hogy legyen mit enniük.”

„Újabb migrációs hullámokkal fenyeget az ukrajnai háború nyomán fellépő globális élelmezési válság, ezért a nemzetközi közösségnek segítséget kell nyújtania a legnehezebb helyzetben lévő országoknak” – ezt már Szijjártó Péter magyar külügyminiszter mondta néhány nappal korábban.

Új piacot kell találni, ahonnan behozzuk az árut, amelyet eddig Ukrajnától szereztünk be – erről beszélt mintegy másfél hónappal ezelőtt Marko Čadež, a Szerbiai Gazdasági Kamara elnöke. És akkor még azt mondta: Szerbiának van elegendő liszt-, olaj- és cukortartaléka, itt az ideje, hogy a kormány engedélyezze ezek kivitelét.

Az engedély azóta megszületett.

Csak éppen van egy kis gond a cukorellátással.

Egyelőre a cukoréval.

KOCSÁNYOS Pálma