A távoktatás időszakában az akkori tanügyminiszter elégedetten nyilatkozta, hogy megszűnt az iskolai erőszak. Üresen kongó, jobbára bezárt iskolákban elég bizarr is lett volna másképp.

Alig állt azonban vissza a jelenléti oktatás, a kortársi erőszak a korábbiaknál is hevesebben tört ismét elő, olyannyira, hogy idén szeptemberben már a szenzációhajhász bulvárlapokban is vezető témává vált, ami a tényeken túl azért is aggasztó, mert a szenzációéhség gyakran túllép a még elfogadható tájékoztatás érzékeny határán.

Az egyik belgrádi napilap nagyszabású felmérést végzett az iskolai erőszakról, amelyből kiderül, hogy 2021-ben Szerbiában összesen 570 alkalommal tettek feljelentést iskolai erőszak miatt, idén májusig pedig 212 esetben. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa, ugyanis csak a legsúlyosabb, harmadik szintű erőszakos cselekményeket (verekedés, fojtogatás, dobálás, égési és egyéb sérülések okozása, fegyveres támadás stb.) kell bejelenteni, továbbá a lelki jellegű, a közösségi és a szemérem elleni erőszak legsúlyosabb formáit, de ezekről – bár gyakran előfordulnak – kevesebb szó esik.

Az egyik legutóbbi fővárosi eset kapcsán az érintett iskola igazgatónője elkeseredetten nyilatkozta, hogy az intézmények egyik-másik erőszaktevővel szemben tehetetlenek, különösen akkor, ha az erőszakos magatartás megerősítést nyer a családban. A nyolcadikos elkövetőt pl. az apja kifejezetten bátorította arra, hogy „férfiasan” viselkedjen. A bulvárlap ismeretei szerint ez mindaddig tartott, mígnem egy konfliktusban a saját gyermeke húzta a rövidebbet. Magam is tanúja voltam, hogy egy másik apuka dagadó kebellel védte fia „macsós” viselkedését, aki hamis közösségi profilján meglehetősen kényes fotókat osztott meg a lányismerőseiről.

Vétkes és áldozat

A szülők viszonyulásán nagyon sok múlik, vélik a szakemberek, akik szerint a kortársi erőszak 21. századi esetei annyiban különböznek a korábbiaktól, hogy általában videófelvételek is társulnak hozzájuk, amelyek felkerülnek a közösségi oldalakra, és azáltal nagyobb léptéket adnak az erőszaknak

– A szülők legyenek együttműködők, és ne várják el az oktatási intézményektől, hogy egyik napról a másikra megoldják a problémát. Általános szabály, hogy a szülők azonnali megtorlást követelnek a másik gyermek ellen, aki valamilyen erőszakot követ el, és ez helytelen. Főképp, ha saját kezükbe akarják venni a bíráskodást – mondja az egyik iskolapszichológus.

Az erőszak iránti hazai viszonyulás meglehetősen ellentmondásos. Míg az erőszak elszenvedője és a család azonnali és lehetőleg minél súlyosabb megtorlást követel, amit gyakran önbíráskodással akar rendezni, addig az erőszak megfékezését célzó eljárásrend elnéző az erőszaktevővel szemben, hiszen őt magát is áldozatként kezeli. Ez az attitűd a társadalom azon részénél is jelen van, amely valamilyen módon az elkövetői oldalhoz kötődik.

A szerbiai jogszabályok furcsa módon elsősorban az oktatási intézményeket sújtják szankciókkal. Ha ugyanis az iskola „nem tesz intézkedéseket” a kortársi erőszak esetén, akár egymillió dinárig terjedő bírsággal is sújtható, a felelős személyre kirótt pénzbírságra pedig rámehet az igazgató egész havi fizetése.

A fiatalkorú elkövető 14 éves korig semmiképpen, utána is csak nagyon súlyos és kivételes esetben büntethető. Egy dorgálással is alig felérő iskolai „fegyelmivel” általában megússza a dolgot, ami akár „menő dolog” is lehet a többiek szemében.

Az erőszakoskodó szülei elvileg büntethetők, ám hivatalból senki nem tesz feljelentést ellenük, így nem valószínű, hogy a több száz esetből valaki is fizetett volna bírságot.

Tragédia és jogerős ítélet

Az iskolai erőszak sajnos nem ismer határokat. A sajtóban naponta olvashatunk külföldi országokból származó híreket. Ez alól a jugoszláv utódállamok, sőt az anyaország sem kivétel.

Magyarországon nemrég tragédiába torkollott egy hosszabb ideje tartó iskolai zaklatás. Egy 11 éves, egyébként jól tanuló kislány a vonat elé ugrott. Tettét minden jel szerint osztálytársainak gúnyolódása és más bántalmazásai okozták. A szerencsétlenséget válságos állapotban, életveszélyes sérülésekkel élte túl. Ha életben is marad, vélhetően tartós és súlyos károsodásokkal kell számolnia.

Bár a hozzátartozók többször jelezték az iskolában a zaklatásokat, szerintük nem sok történt a probléma kezelése érdekében, a tragikus balesettől pedig azzal zárkózott el az intézmény, hogy nem iskolaidőben történt, ezért nincs közük hozzá.

A saját szemszögéből bizonyos mértékben mindkét oldalnak igaza lehet. Kérdés, hogy azok a tizenéves osztálytársak, akik főképp a külsejére, öltözködésére vonatkozó beszólásaikkal folyton „cikizték” a szerencsétlenül járt kislányt, milyen mintákat és milyen értékrendet hoztak magukkal otthonról. És vajon nemcsak bennük, de a szüleikben is felvetődik-e egy pillanatra a gondolat, mi lenne fordított helyzetben?

Bármennyire is közhelynek hangzik, megtörténtet nem lehet meg nem történtté tenni.

A Győri Törvényszék jogerősen öt év szabadságvesztésre ítélte azt a középiskolást, aki 2019 decemberében tanítási órán több késszúrással súlyos, életveszélyes sérüléseket ejtett osztályfőnökén, mert az egyébként eminens diák hármast kapott a matematikadolgozatára.

Az eljárás során többször felvetődött, hogy maga a vétkes is áldozat, a saját vagy mások becsvágyának kárvallottja, hiszen a közepes osztályzat olyan súlyos frusztrációt váltott ki benne, ami bűncselekménybe sodorta. Egy meghallgatáson a megkéselt tanárnő maga is azt mondta, szerinte nem büntetésre, hanem segítségre van szüksége a fiúnak. Ettől függetlenül a bíróság bűnösnek találta, ő pedig tudomásul vette az ítéletet.

Jó magaviselet esetén kb. másfél év múlva feltételesen szabadulhat a fiatalkorúak börtönéből.

BERETKA Ferenc