Az Ifjúsági Világtalálkozóra Lisszabonba érkezett pápa első beszédében Európáról és a Nyugat legfontosabb feladatáról fejtette ki a gondolatait.

A pápa a lisszaboni városkép részét alkotó óceán képéből kiindulva fogalmazta meg mondanivalóját Európáról a jelenlevőknek. Rámutatott, hogy az óceán nemcsak népeket és országokat, hanem kontinenseket is összeköt, egyben az élet eredetére is emlékeztet bennünket, ezentúl pedig okot ad a reményre.

 Megosztottság a világban

„Örülök, hogy Lisszabonba érkeztem. Ez a találkozás városa, amely sok népet és kultúrát foglal magába, és amely ezekben a napokban még globálisabb jelleget ölt: bizonyos értelemben a világ és a jövő fővárosa lett” – mondta Ferenc pápa első beszédének kezdetén, amelyet a portugál hatóságokhoz intézett. A főváros óceánparti jellegéből kiindulva felsorolta azokat a fenyegető nagy globális kérdéseket, amelyek megoldásra váró közös problémák a mai megosztott világban. Ezek pedig a planetáris igazságtalanság, a háborúk, az éghajlati és a migrációs válságok. „Úgy tűnik, hogy ezek gyorsabban haladnak, mint a képességeink, és gyakran az akaratunk, hogy egységes módon szembenézzünk ezekkel a kihívásokkal.”

 A pápa álma Európáról

Felidézte a 2007-ben megkötött Lisszaboni Szerződést. Rámutatott, hogy Lisszabon a legnyugatibb főváros a kontinensen, amely a találkozás még szélesebb útjai felé való megnyílás szükségességére figyelmeztet bennünket. „Remélem, hogy az Ifjúsági Világtalálkozó az „öreg kontinens” számára az univerzális nyitottság iránti lendület lehet, vagyis lendület a nyitottságra, amely fiatalabbá teszi. A világnak szüksége van Európára, az igazi Európára. Szüksége van Európa híd- és béketeremtő szerepére a kontinens keleti részén, a Földközi-tengeren, Afrikában és a Közel-Keleten.” Ezt a célt a párbeszéd, a befogadás és a békediplomácia eszközeivel érheti el.

„A történelem óceánján viharok közepette vitorlázunk, és érezzük, hogy a béke bátor útjaira van szükség. Az Európa iránti mély szeretettel és a kontinenst meghatározó párbeszéd szellemében feltehetjük a kérdést: Hova vitorlázol, ha nem mutatod meg a világnak a béke útjait, valamint a kreatív utakat ahhoz, hogy véget érjen az ukrajnai háború és sok más konfliktus, amely annyi vérontást okoz? Vagy kiszélesítve a látókört, megkérdezhetjük: Nyugat, milyen úton vitorlázol? […] Egy olyan Európáról, a Nyugat szívéről álmodok, amely nagy tehetségét a konfliktusok megoldására és a remény lámpásainak meggyújtására használja; egy olyan Európáról, amely képes visszaszerezni fiatalos szívét, valamint mindenki nagyságát veszi figyelembe a saját közvetlen szükségletein túl; egy olyan Európáról álmodom, amely magában foglalja a népeket és a személyeket saját kultúrájukkal együtt anélkül, hogy az ideológiák és az ideológiai kolonizáció formái után futna.”

 Az óceán, amely az élet eredetére emlékeztet

Ezt követően, visszatérve az óceán képéhez, kiemelte, hogy az az élet eredetére is emlékeztet. „A mai fejlett világban paradox módon most prioritássá vált az emberi élet védelme, amelyet egy ijesztő utilitarizmus fenyeget, amely az életet használja és kiselejtezi.” A pápa szerint feltehetjük itt is a kérdést: „Hova vitorlázol, Európa és te, Nyugat, az időskorúak kiselejtezésével, a szögesdrótból épített falakkal, a tengeren bekövetkező hatalmas számú halálesetekkel és az üres bölcsőkkel?”

A Lisszabont körbeölelő óceán képére utalva a pápa hangsúlyozta, hogy a város okot ad a reményre, a remény városa éppen az Ifjúsági Világtalálkozó vendégül látása miatt is. „A világ minden tájáról származó fiatalok, akik vágyakoznak az egységre, a békére és a testvériségre, sürgetnek bennünket, hogy váltsuk valóra az álmaikat. Kimennek az utcára, de nem azért, hogy haragosan kiabáljanak, hanem hogy megosszák az Evangélium, az élet reményét. Akkor, amikor sok helyen tanúi vagyunk a tiltakozás és a nyugtalanság időszakának, ami a populizmus és az összeesküvés-elméletek formáinak termékeny földje, az Ifjúsági Világtalálkozó esélyt jelent arra, hogy közösen építkezzünk.” Ezzel kapcsolatban a pápa a remény három építési területét jelölte ki

A remény építési területei

A környezetet illetően Ferenc pápa rámutatott: nem állíthatjuk, hogy hiszünk a fiatalokban, ha nem biztosítunk nekik egészséges területeket, ahol a jövőt építhetik. „Úgy tűnik, hogy a fejlődést a technológia és a személyes kényelem találmányaival mérik, miközben a jövő arra hív, hogy visszafordítsuk a születési arányok visszaesését és az élet akarásának gyengülését. Az egészséges politika e tekintetben sokat képes elérni: a remény generátora lehet.” Második építési területként a pápa kiemelte a nevelés szerepét, amely „nem pusztán a gazdasági növekedésre irányuló technikai ismereteket adja át, hanem a fiatalokat a történelem részévé teszi, átadja a hagyományt, értékeli vallási dimenziónkat és igényeinket, és elősegíti a társadalmi barátságot”.

A remény harmadik építési területeként a testvériséget nevezte meg a pápa, amelyet mi, keresztények Jézus Krisztustól tanulunk meg. A globalizáció szélesebb kontextusában, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz, de nem teremt testvéri közelséget, arra kaptunk meghívást, hogy tartsuk fenn a közösségérzést, kezdve azzal, hogy törődünk a közelünkben élőkkel. A pápa a fiatalokat állította példának, akik a béke iránti felhívásaikkal és az élet iránti szomjukkal arra buzdítanak minket, hogy törjük le a megosztottság falait, amelyeket a különböző vélemények és hitvallások nevében emeltek. „Arra kaptunk meghívást, hogy testvérekként reményt adjunk a világnak, amelyben élünk, és ennek a csodálatos országnak.”

HARMATH Károly OFM