A digitális/virtuális világ berobbanásával egy társadalmi forradalom, új út kezdetén állunk. Ezzel a változással párhuzamosan folyik az engedelmes ember (alattvaló) típusának pszicho-biológiai kialakítása is. A mai fiatalokból fokozatosan kiölik az együttérzést, és tudatosan a közönyösség, az olcsó élvezetek, a bugyuta, felelőtlen viselkedés útjára terelik őket. Ez az, amire a rablógazdálkodók törekednek, és amiről az elmúlt cikkekben írtam. A tökéletes világ akkor lépne színre, ha a robotokhoz hasonlóan kiszámíthatók és irányíthatók lennénk. A mai ismeretek, műszaki vívmányok és technológiák birtokában ez egy megvalósíthatónak tűnő célkitűzés.
Bizonyára sokan nem szeretnének a bevezetőben ábrázolt világban élni, de a valóság ebbe az irányba mutat. Japánban mesterséges úton előállított embriók „kitenyésztésével” foglalkoznak, hivatalosan egyelőre csak állatkísérletek formájában, de amit jelenleg még csak emlősök sejtjeivel tesznek, az az embereknél is megoldható. Elon Musk is engedélyt kapott az amerikai hatóságoktól, hogy az agyba ültetett chipeket immár embereken is tesztelheti, bár az állatkísérleteinél rengeteg állatot kellett leölni a sikertelen beültetések miatt! Mindkét esetben a beteg emberek/gyermektelen párok megsegítése ürügyén végzik a kísérleteket (nincs mögötte semmi profit és hataloméhség!), de tudjuk, „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”.
A nyereségnövelő „tökéletes világ” kialakítása nem új dolog. Hosszú története van. Kezdjük először a közelmúlt eseményeivel. 1913-ban sikerült először a gyártás folyamatából a lehető legtöbb hasznot kisajtolni. A tökéletes kizsákmányolás ipari úttörője Henry Ford amerikai üzletember volt, aki a futószalagos sorozatgyártás bevezetéséről vált ismertté. Következzen egy rövid idézet Bánffi Tibor írásából, melynek címe Henry Ford ötdolláros mutatványa. „Detroit volt az autógyártás központja az Egyesült Államokban. A sorozatgyártás bevezetésével a Ford gyáraiban folyamatosan romlott a munkamorál. 1913-ban a fluktuáció elérte az évi 380%-ot, később már a dolgozók 50%-a hagyta el a gyárat havonta. A bérek nem tartottak lépést a kíméletlen termeléssel. Hárompercenként készült el egy Ford T modell. A munkát a könyörtelen tempó és a monoton egyhangúság jellemezte. Az új belépők folytonos kiképzése komoly anyagiakkal és nehézséggel járt. 1914. január 14-én megvalósult a tömeggyártás minden feltétele, de az emberi tényezőt kihagyták a számításból. A gyártás elemeire bontásával elsorvadt a szakmunka jelentősége, az ember a gépezet egyik eszközévé vált. A futószalag sebességének növelésével egyszerűen lehetett igazodni a kereslet egyre növekvő igényéhez. Henry Ford egyre ritkábban fordult meg az elégedetlen dolgozók között. A panaszáradat kezelését a kíméletlen vezetőkre bízta.” (https://www.autoszektor.hu/hu/content/henry-ford-ot-dollaros-mutatvanya-1-resz) Ford újítása több művészt is megihletett. Aldous Huxley a Szép új világ c. regényében egy tökéletesen ellenőrzött totalitárius társadalom képét vetíti elénk, melyben minden ember apró részecske a futószalagos gépezetben. Huxley regénye Ford után 632-ben játszódik, ahol a társadalmi beavatkozás már az ember fogantatásával kezdődik, és a haláláig tartó befolyásolással folytatódik. Miközben Huxley a művében Ford rendszerét isteníti, a neves művész, Charlie Chaplin a Modern idők c. filmjében a géppé alacsonyított ember sorsával, e jelenség bírálatával foglalkozik.
A 20. század elejéről a közepére ugrunk, amikor Raymond Albert, azaz Ray Kroc amerikai üzletember betársult a McDonald’s-hoz, és létrehozta a világ legsikeresebb gyorséttermi üzletláncát. Ray Kroc tovább tökéletesítette a munkások világát (kizsákmányolását) a gyorskiszolgáló rendszernek köszönhetően. A McDonald’s és más gyorséttermek, hasonló vállalkozások a sikerüket a hatékonyságnak (a cél elérésének optimális módszere és technikái), a kiszámíthatóságnak (pl. az adagok mérete, költségei, a munkások bére, a beszállítók költségei), az előreláthatóságnak (minden országban ugyanazon feltételek kialakítása) és az ellenőrzésnek (nemcsak az alkalmazottak felett, hanem a vásárlók befolyásolása a kialakított feltételek alapján) köszönhetik. Ekkortól, vagyis az 1950-es évek közepétől követhetjük az észszerűsítés elvének terjedését először a magánvállalkozásoknál, később az állami intézményekben is. Ennek az észszerűsítési folyamatnak a hátrányait manapság az egészségügyi szolgáltatások visszaesése terén érzékelhetjük a legjobban.
A McDonald’s a franchise üzleti értékesítési rendszernek köszönhetően vált világmárkává. A franchise értékesítési rendszer segítségével termékeket, szolgáltatásokat vagy technológiai eljárásokat forgalmaznak előre meghatározott szabványoknak megfelelően, miközben a szerződő felek gazdasági és jogi függetlensége megmarad. Vagyis ez azt jelenti, hogy a terméket, szolgáltatást vagy technológiát adó üzleti fél komoly jutalékot kap, míg a szerződő fél feladata a nyereség kitermelése. Amennyiben a vállalkozás csődbe megy, akkor a felelősség a szerződő felet sújtja. Ez a rablógazdálkodás egy remek formája!
Jelenleg ott tartunk, hogy George Ritzer amerikai szociológus megalkotta a mcdonaldizáció fogalmát. Ezzel annak a jelenségnek adott nevet, amelynek során a társadalom mind több módszert vesz át a gyorsétteremiparban szokásos eljárásokból. Elsősorban a munkások gépekként való alkalmazása (elbutítása), a kiszámíthatóság és az észszerűsítés a legfőbb átvett jellemzők!
Szép, új, tökéletes világokat nem csak a múlt században igyekeztek kialakítani. Az angol Robert Owen tényleg a munkásai életének javításán fáradozott, és igyekezett megvalósítani a tökéletes (totalitárius) világról alkotott elképzeléseit. Következzen egy részlet Schvéd Brigitta Robert Owen és az utópista szocializmus c. írásából. „Owen életében és gondolkodásában fordulópontnak számított, amikor 1817-ben »felkarolta a szocializmust«, és az általa «Új társadalomszemléletnek« (New View of Society) nevezett irányzat követője és propagálója lett. […] Javaslatának lényegi eleme volt, hogy mintegy 1000–1200 fős közösségek telepedjenek le előre kijelölt földterületeken, és mindannyian éljenek egy épületben, nyilvános konyhával és étkezdékkel. Elképzelése szerint minden családnak legyen saját magánlakása, és hároméves korig minden család gondoskodjon gyermekeiről. Ezt követően a gyermekeket a közösség nevelné, de a szülők például az étkezéseket saját gyermekeikkel tölthetnék. Owen javaslata szerint az ilyen közösségeket magánszemélyek, egyházközségek, megyék vagy más kormányzati egységek hozzák létre, így biztosítva lenne a szakképzett személyek általi hatékony felügyelet, a munkát és a munka eredményeinek élvezetét pedig közösségben kellene és lehetne megélni.” (https://ujkor.hu/content/robert-owen-es-az-utopista-szocializmus-new-lanark-new-harmony-es-owen-uj-erkolcsi-vilaga)
A fentiek ismeretében én egy tökéletlen, de sokkal emberibb világban szeretnék élni!
WILHELM József
