Tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, de én mégiscsak kimondom hangosan, amit már hosszabb ideje fogalmazgatok magamban: az emberiség és a társadalmak a képmutatásra alapozzák az életet! Ennek pedig két lehetősége van: vagy senki sem mond igazat, vagy pedig mindenki hazudik. A parlament és a kormány krokodilkönnyeket hullat a nélkülőző és mind keservesebben élő választópolgárokért, közben jelezték, hogy megérdemelt fizetésnövelésre tartanak igényt. Az egyik miniszter bevallotta, hogy 353 ezer euróért vásárolt lakást. A pravoszláv egyház főpapjai annak idején ájtatos szentmisén vettek részt a nagy zsinat előtt, amelyen egymásnak estek különböző sikkasztások és korrupció vádjával. Aztán miért fényképezkednek a politikusok és az államvezetők az elemi csapás sújtotta vidékre induló segélyszállító kamionok mellett, ha nem képmutatásból? Ha saját zsebükből küldenék, akkor talán még értenénk, így viszont az adófizető polgároknak kellene feszíteniük a segélyszállítmányok mellett, hiszen az ő pénzük van benne.

A képmutatás bombája akkor is robbant, amikor kiderült, illetve a nyilvánosság is tudomást szerzett arról a valóban megbotránkoztató hírről, hogy az államfő kabinettje, valamint a képviselőház és a kormány nem fizeti rendszeresen a villanyt, a vízszámlát, a kommunális illetékeket! Még az a szerencse, hogy jogállamban élünk, különben felháborodnánk. Az viszont egy kicsit már bosszant bennünket, hogy tőlünk kegyetlen szigorral meghatározott határidőre kérik a lakbér, a villany, a gáz és egyebek befizetését, különben jön a büntető kamat, a bíróság, a kikapcsolás. És ez még azokra is vonatkozik, akik évente csak háromszor-négyszer kapnak fizetést. Valóban egy új és eddig ismeretlen közgazdasági törvényszerűség az, amikor rendszeres havi fizetés és jövedelem nélkül is eleget kell tenni az állam és a közszolgálat iránti kötelezettségeknek. Mi a kenyérért és a tejért azonnal, a helyszínen fizetünk, a kereskedők és a feldolgozó cégek viszont több hónapos késéssel fizetnek a termelőknek. A szerbiai közszolgálati televízió például felmenti a tévé-előfizetés alól a földrengés sújtotta vidék lakóit, akik megrongálodott házaikban és lakásaikban talán nem is nézhetik a televízió adásait, és lehet, hogy kedvük sincs hozzá…

Egyszóval emberarcú ez a mi demokráciánk, csak az emberiesség hiányzik még belőle. Az igyekezet és a jóakarat megvan. A dohányzás elleni küzdelem például sokkal eredményesebb, mint a maffia elleni harc. De a dohányzás elleni siker még nagyobb lenne, ha nem a dohányzást tiltják be szinte mindenhol, hanem a dohánytermesztést. Végül az sem mellékes, hogy az emberre és egészségére káros dohányzásból az állami bürokráciának van a legtöbb haszna.

 NAGY Nándor