Nem tudom, mi jogon bírálják és marasztalják el a televíziót itt, nálunk is az apró-cseprő hibákra vadászó polgártársak, amikor hivatalos nemzetközi statisztika hívja fel a figyelmet arra, hogy Európában Szerbia az előkelő második helyen áll a tévénézését illetően! Igaz, mi szeretünk mindenben az elsők és a legjobbak lenni, ha nem a világon, akkor Európába, a Balkánon vagy a térségben. Ami a tévénézést illeti, nem kell szégyellni ezt a második helyet sem, hiszen csak 4 perccel maradunk le az első helyezett Románia mögött, ahol a nézőbajnokok 317 percet, azaz valamivel több mint 5 órát töltenek a tévéképernyő előtt – naponta. Mi négy perccel kevesebbet, de szintén valamivel többet öt óránál. Magyarország a tévénézést illetően a 4. helyen áll a 282 perces, azaz több mint négy és fél órás tévénézéssel.

Tulajdonképpen mit nézünk, jobban mondva bámulunk öt órán át? Általában török és hazai sorozatokat, valóságshow műsorokat, de ha jobban belegondolunk, két focimeccs is napi négy óra a tévé előtt. Valamikor a legendás Tito-beszédek voltak ehhez hasonlóak – csak jóval ritkábban, és szerencsére nem minden nap. Valahol olvastam azt is, hogy az egyik előző hónapban a jelenlegi köztársasági elnökünk nem kevesebb, mint 783 alkalommal szerepelt a televízióban egy 30 napig tartó hónap alatt. Nem tudom, önök hányat jegyeztek meg az elnöki jelenésekből, de én néhányra odafigyeltem, például legutóbb arra, hogy határozott rendeletére eltávolították a védőkorlátokat az elnöki hivatal környékéről. Erre különben azért figyeltem fel, mert tudtommal eddig, illetve a jelenlegi köztársasági elnök előtt egyáltalán nem volt védőkorlát az elnöki palota körül. Figyelemre méltó poénszerzési taktika: előbb meghozni egy kellemetlen rendeletet, majd megszüntetni azt, aminek mindenki örül, és dicséri a döntéshozót. De van még egy biztos poént hozó elnöki megnyilvánulás: amikor bejelenti a fizetések és a nyugdijak növelését. Ez különben az év elején kezdődött – mármint a bejelentgetés –, de a saját nyugdíjamon ezt eddig nemigen tapasztaltam. Sőt, még azt sem tudom pontosan és biztosan, hogy a három éven át levont 10 százalékból mennyit kaptam vissza.

És amikor mérgemben kezdtem jobban odafigyelni, akkor hallottam egyszer-kétszer halkan megjegyezve, hogy van alap és lehetőség a fizetések és a nyugdíjak növelésére, amiről a kormány valószínűleg decemberben tárgyal, a végső döntést pedig januárban hozzák meg, és márciustól folyósitják. Majd valahogy a választások előtt. Így örül a boldog dolgozó és a nyugdíjas háromszor ugyanannak, azaz a fizetés növelésének: először, amikor megígérik és bejelentik, másodszor, amikor meghozzák a rendeletet, és harmadszor, amikor megkapják a megnövelt fizetést és nyugdíjat. Bizonyságául annak, hogy egy rókáról nem kettő, hanem három bőrt is le lehet húzni.

És ha netán valaki esetleg megunná az ilyen és hasonló tévéműsorokat, híradókat – azoknak van egy üdítő és kellemes kikapcsolódást ígérő javaslatom. Egy politikai interjúnál, elnöki nyilatkozatnál, sajtóértekezletnél vegyék le a hangot, és csak nézzék őket. A szájmozgásukat, a mimikát, a kézmozdulatokat. Higgyék el, szórakoztató és érdekes. Talán még annál is érdekesebb, mint amikor hallatszik is az, amit mondanak. Viszont abban egyáltalán nem hiszek, hogy az okosabb enged. Mert ha ez igaz lenne, akkor még kiderülhetne, hogy a buták irányítják az országot.

NAGY Nándor