Már csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy a magyar fociban annak idején honosítottak egy afrikai fiatalembert, bizonyos Thomas Sowunmit. Ő volt a Magyarországra érkezett idegenlégiósok egyike, aki magyar állampolgárságot is kapott. Mi több a nemzeti válogatottnak is tagja lett. Persze az anyaországi futballt ő sem tudta megváltani, de kétségtelenül érdekes színfoltja volt a budapesti Vasasnak és nemzeti csapatnak.

Később jött a bácskai Nikolić Nemanja, akit a magyar riporterek következetesen „Nemannyának” neveztek. Később az Amerikai Egyesült Államokban is játszott, mostanában, pályafutása vége felé pedig ismét egy magyar klubhoz szerződött.

Érdekesebb a felsoroltaknál a verbászi születésű Miloš Kerkez esete, aki immár stabil tagja a mostani magyar fociválogatottnak. A kiváló, tehetséges balhátvéd immár a Liverpool, a jelenlegi angol bajnokcsapat tagja, és együtt játszhat válogatottbéli társával, Szoboszlai Dominikkel. Szerbiában mostanság azon agyalnak a közösségi oldalakon és a sportsajtó egy részében, hogy miért nem a szerb nemzeti csapatot választotta a fiatalember. Különböző magyarázatokat, indoklásokat olvashatott a nagyérdemű, miszerint a magyar nagymama döntött a kérdésben, illetve hogy az Ausztriában vendégmunkásként élő és dolgozó szülők befolyásolták a fiatalembert döntése meghozatalában. Szóba került persze, hogy hívták-e, megkeresték-e Milošt a Szerb Labdarúgó-szövetségből, amikor már az ifiválogatott tagja volt Magyarországon. Nos, az illetékesek szerint többször, több órán át tárgyaltak a sráccal, illetve korábban édesapjával, Szebasztiánnal, de ezek a megbeszélések nem hozták meg a kívánt sikert.

Nem igazán világos, hogy Miloš Kerkez ügye miért lett most ennyire időszerű, hiszen már évek óta tudjuk errefelé, hogy kiről van szó, és aligha egyedülálló az ő esete. Akadt már hasonlóra példa a futballban, de más sportágakban is. Mi több a szerb labdarúgás is jegyzett ehhez hasonlókat: annak idején a spanyolországi Bojan Krkić esete volt a legismertebb. A szerb–spanyol vegyes házasságban (Spanyolországban) született labdarúgó sem öltötte magára a szerb válogatott mezét. Újabban Pavlović, Bajčetić, Motika szerepel a belgrádi kívánságlistán, de közülük sem mindenki vállalja fel a szerbiai állampolgárságot, illetve a válogatottságot. Alighanem érthető, ha a külföldön született, ott nevelkedett és szocializálódott fiatalemberek számára (akik a sportpályafutásukat is ott kezdték) nehéz ez a kérdés: a hazafias szólamok itt nem segítenek, ha nincs igazi kötődés az egyik szülő (esetenként akár mindkettő) szülőföldjéhez, akkor rendszerint hiábavalónak bizonyulnak az illetékesek erőfeszítései, ilyen-olyan tárgyalásai és ígérgetései. Az ilyen esetekben rá kell bízni a sportolókra a döntést.

Ha pedig már a magyar labdarúgó-válogatottról esett szó: manapság sokat cikkeznek arról, hogy egy svéd labdarúgó elhagyja-e portugál csapatát, a Portót? Különböző, gyakran egymástól eltérő hírek jelentek meg a tehetséges csatár átigazolásáról. Amúgy pedig ez a futballista születésekor, Svédországban a Gyökeres Viktor nevet kapta. Nem nehéz kitalálni, hogy Európa melyik országából származik. Ahogy annak idején a svédek többsége is tudta, hogy Ibrahimović szülei melyik balkáni országból emigráltak Skandináviába. Nem beszélve a svájci labdarúgó-válogatott koszovói, azaz albán származású játékosairól. A mai, globalizálódó világban ez ma már nem szenzáció, így maradhatunk annyiban, miszerint Miloš Kerkez pályafutására kell figyelni. Nemcsak angol csapatában, hanem a magyar válogatottban is.

(németh)