A világon mindenhol vagy majdnem mindenhol, tehát azokban az országokban, ahol a végrehajtó hatalmat a kormány gyakorolja, 100 napig nem bírálják az új kabinetet a magára valamit is adó sajtóban. Úgy tartják, ennyi időre van szüksége az új hatalomnak ahhoz, hogy bejáródjon, a politikája kikristályosodjon, és mindenki számára világos legyen, milyenek is a politikai szándékai és a gazdasági céljai – ilyen a bevett szokás.

Jól is van ez így a működő demokráciákban, azokban az országokban, ahol a kancellári rendszer irányítja az életet. Ahol elnöki rendszer van, mint, mondjuk, az Egyesült Államokban vagy Franciaországban, ott más a helyzet. De mi azt mondjuk, hogy itt a kormány a meghatározó politikai tényező, holott mindenki tudja, hogy van egy ember, aki nemcsak a kormányt irányítja, hanem meghatározóan beleszól a parlamenti munkába, és az igazságszolgáltatásra is óriási hatást gyakorol, ha akar. És akar, és meg is teheti.

Mindezt azért mondom, mert a napokban múlt el az új szerbiai kormány első 100 napja. Tudja-e, kedves olvasó, hogyan hívják a miniszterelnököt? Biztos sokan igennel válaszoltak, de le merem fogadni, hogy jóval többen csak megvonták a vállukat, ami nem lenne baj, ha igazi, működő demokráciában élnénk. Sőt, ez lenne a kívánatos, hogy a gyerek leckéje, a hétvégére tervezett kirándulás, a munkahelyen felmerülő problémák rendezése előnyt élvezzen, és ne azon gondolkodjunk, hogyan éljük túl a hónapot meg a következő fél évet a növekvő fizetésekből, melyekből egyre kevesebbet tudunk vásárolni, mert az árak iparkodóbban nőnek a béreknél. Ne az legyen a fontos, melyik úton juthatunk el a munkára úgy, hogy ne ütközzünk útakadályba, tiltakozó emberek falába. Ne az járjon az eszünkben, melyik pénzből vesszük meg a napi orvosságot, mert az egészségügyi rendszer nem a kijelölt módon működik, holott egész munkakorunkban rendszeresen fizettük a rendszernek járó pénzt. Tehát ha a kormány végezné a dolgát, mi a nyaralást terveznénk, az idén például a Seychelle-szigetekre. Mondják: igen barátságosak, sőt, szemrevalók a vendéglátók. Viccen kívül: habár a Seychelle-szigetek vonzó lenne, maradjunk a szerbiai valóságnál, ahol a többség nem is tudja, melyik óceánban keresendő a térképen a Seychelle-szigetek.

100 nap. A kormány élén Đuro Macut. Kinevezve. Eskü letéve. Megünnepelve. „Az általános gazdasági körülmények között a kormány akkor vette át a hatalmat, amikor a közkiadások hatalmas nyomás alatt voltak” – mondta Macut professzor. Leegyszerűsítve is érthetetlen. Miért mond a miniszterelnök ilyen sületlenségeket? Azért, mert ezt mondatják vele.

Nem szokták a kormányok ünnepelni az első 100 napot, csak dolgoznak. Itt, Szerbiában kissé másképpen látják, láttatják a dolgokat velünk, adófizető polgárokkal. Tehát 2025 január elsejétől a minimálbér 13,7 százalékkal emelkedett. Október 1-ig még 9,4 százalékos emelés várható. Ez majdnem egynegyedes emelkedés nem egészen egy év alatt. Önök nem érzik a Seychelle-szigetek közeledtét? Rossz napjuk van. Már csak egy lépés az Indiai-óceánig. Csak bele kell lépni.

A közszférában a bérek nyolc százalékkal emelkedtek, mondotta Macut. Biztos nem hazudott, csak nem mondott igazat. Mert igazság akkor lenne, hogy ön ugyanannyi fizetésért 8 (nyolc) százalékkal több húst, lencsét tudna venni, holott a töltött káposztában egyre több a rizs, kevesebb a hús.

Nos, aki azt mondja, itt minden rendben van, az nem csak nem mond igazat, hanem hazudik. Aki azt állítja, itt a kormány kormányoz, szándékosan elferdíti az igazságot. Hozhatnám a példákat a Macut-beszédből, de minek? Đuro Macut egy kitalált senki, mint az egész kormány. Mint ahogy kitalált senki volt az elődje, az újvidéki Miloš Vučević vagy a korábbi, amíg kellett, jól kihasznált Ana Brnabić is. Még játékban van, de fene sem tudja, meddig. Emlékeznek még Nebojša Stefanovićra? Miniszter volt, a hadügyek meg a belügyek irányítója. kormányfőhelyettes. Nem sok köze volt a hadsereghez, meg a rendőrökhöz sem. Úgy ejtette a mindenható, hogy a beton megrepedt volna alatta. Azt mondták róla egykor, ő az uralkodó örököse a trónon, ma örül, hogy van.  Azt beszélték akkor, amikor eltűnt, hogy a Jovanjica-botrány egyik főszereplője – tudják, ez az a „csak” 4 tonna marihuánát felfedő botrány. A mai napig sem tisztázott, kinek hozta a hasznot. Egyesek szerint akkor két klán volt a párton belül, az egyik az említett Stefanović köré csoportosult, a másik pedig az elnök fivére köré. Na, ki győzött?

Aki azt mondja, itt működik a jogállam, szándékosan hazudik.

Tehát elmúlott a 100 nap. Béke poraira!

ÖREG Dezső