Nyugat-Európában még mindig tombol az energiaválság, s a jelek szerint nem is lesz hamarosan vége. Ezt az áldatlan helyzetet csak tovább szítja a globális politikai helyzet. Az EU ugyanis bejelentette, hogy amennyiben Oroszország lerohanja Ukrajnát, a huszonhetek kemény büntetéseket rónak Moszkvára. Teszik azt annak ellenére, hogy az egykori vasfüggönytől nyugatra fekvő országokban már most a duplájára emelkedett a két legfontosabb energiahordozó, a villany és a földgáz ára.

Amennyiben valóban sor kerülne a hangoztatott szankciók alkalmazására, aligha hihető, hogy Putyin „cár” tétlen maradna. Akárcsak néhány európai országban, az egykori Szovjetunió magjában is egy kézben van a hatalom, s ennél fogva „1. pont: a főnöknek mindig igaza van, 2. pont: ha mégsem, akkor az 1. pont lép hatályba”. Ez a demokráciának hazudott állapot kísértetiesen emlékeztet Rejtő Jenő Sárga garnizonjára, ahol az ötventagú népgyűlést döntött mindenről, de ez azt csinálta, amit Jimmy Fool, a Bolond Skót mondott.

Tehát hiába köt szerződést Berlin, Párizs, Bécs… a Gazprom óriásvállalattal, ha Oroszország első embere „viszonozza” a büntető intézkedéseket, akkor adott esetben egyik napról a másikra elzárhatják a gázcsapot, és a nyugati gazdaság – történelmi léptékkel mérve – egyetlen pillanat alatt a földre kényszerül. Márpedig most éppen ez a helyzet. A közelmúlti földgáz ezer köbméterenkénti 270 dolláros ára döbbenetesen rövid idő alatt 1000, majd 2000 dollárra ugrott. S ami a legrosszabb, nincs belőle elegendő.

Rövid ideig a belgrádi vezetésben is felmerült a kétség, hogy esetleg Szerbia sem kerülheti el a sorsát, Aleksandar Vučić azonban megígérte, hogy közbenjár a Putyin nevű barátjánál, s kieszközöli, hogy mi a kedvezményezettek, vagyis a Kína és Fehéroroszország által alkotott csoportba kerüljünk. Mint ismeretes, ez sikerült is neki, s június végéig mi csupán 270 dollárt fogunk fizetni ezer köbméter gázért.

Az áron senki sem döbbent meg, annál is inkább a szerződés hatályos időtartamán, hiszen közismert tény, hogy az orosz Gazprom általában 5-6 évre szóló szerződést kötött az érintett államokkal. Okkal kérdezhetjük, hogy mi mivel érdemeltük ki ezt a megszorítást. Nos, a gazdaságpolitikai szakemberek szerint a válasz abban keresendő, hogy Szerbiában hamarosan választások lesznek. Az utóbbi időben végzett felmérések szerint az uralkodó Szerb Haladó Párt kénytelen lesz lemondani a főváros irányításáról, mert ott az ellenzéknek kifejezett az győzelmi esélye. Az sem bizonyos, hogy az államelnököt az elkövetkező években is a SNS fogja delegálni, mi több, a parlamenti helyekért is késhegyre menő versengés várható. Márpedig Moszkvának egyáltalán nem áll érdekében a hatalomváltás. Ők igen szoros, tulajdonképpen derékhajlító kapcsolatot építettek ki a jelenlegi nómenklatúrával, amelynek a szava nyugat, a szíve pedig kelet felé dobog. Vele ellentétben több mint bizonytalan az ellenzék majdani nemzetközi elköteleződése. Márpedig Moszkvának esze ágában sincs feladni a térségünkben megszerzett befolyását. Ez annál is inkább érthető, hiszen Szerbiát csupa NATO-államok veszik körül, s amennyiben Belgrád is esetleg a katonai szövetség tagjává válik, akkor Oroszországnak nem lesz mit keresnie a Balkánon.

Nos, a kiszivárgott hírek szerint a legutóbbi, a gáz árával kapcsolatos Vučić–Putyin találkozó egyik, igen fontos témája éppen ez volt, vagyis, hogy amennyiben a jelenlegi szerbiai elnök és pártja a posztján marad, Belgrád távol tartja magát a NATO-tól, ennek fejében pedig a Gazprom továbbra is VIP-partnernek tekinti, és hajlandó olcsó gázzal ellátni Szerbiát.

Kétségtelen, hogy a 270 dolláros ár igen kedvező, de ez alatt nem szabad azt érteni, hogy az orosz nagyvállalat haszon nélkül „kedveskedik” nekünk. Szó sincs róla! A szakemberek szerint ugyanis a Gazprom számára már a 100 dolláros ár is kifizetődő. Amit ezen felül keres, azt akár extra profitnak is nevezhetjük.

A fentebb említett 2000 dollárig felugrott gázárból eredően tavaly az oroszok rekordnagyságú, 20 milliárd dollár hasznot könyvelhettek el. Fennállásuk kezdete óta egy év alatt soha ennyi pénz nem landolt a folyószámlájukon.

Sokan kérdezik, és nem ok nélkül, hogy az oroszok miért „fékezik” a saját árjegyzéküket, hiszen – pillanatnyilag – az egyeduralkodó szerepében tetszeleghetnek a világ e részén, vagyis annyit kérhetnek a földgázukért, amennyit akarnak, vagy amennyit nem szégyellnek. Nos, ezt elvileg ugyan megtehetnék, de annak is tudatában vannak, hogy egy bizonyos határ átlépésével maguk alatt vágnák a fát, ugyanis könnyen megtörténhetne, hogy az európai piacon megjelenik a (folyósított) amerikai és katari gáz, ami igen komoly konkurenciát jelentene. Sőt az sincs kizárva, hogy akár belátható idő belül másodlagos helyzetbe hozná a Gazpromot. Éppen ezért nyilván jobbnak látják nem túlfeszíteni a húrt.

Ez a globális huzavona azonban bennünket – egyelőre – nem érint, hiszen a ránk vonatkozó hat hónapos szerződéssel Putyin lényegében Vučić és a SNS hatalmon maradási esélyeit igyekezik alátámasztani.

Ahogyan az egy jó batyuskától elvárható.

BOTH Mihály