A 2003-ban először elfogadott és azóta több alkalommal módosított oktatási alaptörvény gyökeres változásokat hozott az iskolák addigi életében. Ezek a változások főképp a jogszabály 2009-ben, valamint 2017-ben szinte teljes egészében újraírt szövegében erőteljesek.

Már a törvény első változata az iskolák felelősségébe utalta a gyermekek biztonságának kérdését, és kötelezte az intézményeket arra, hogy a helyi önkormányzattal együttműködve hozzanak saját aktust, amely előírja a gyermekek és a tanulók védelmére és biztonságára vonatkozó intézkedéseket arra az időre, amíg az iskolában vannak, illetve az intézmény által szervezett minden tevékenység idejére. Továbbá kötelezi az iskolákat az előírt intézkedések végrehajtására. (Egyértelműen megtévesztő, hogy az MNT által megrendelt és hivatalosnak tartott fordítás teljesen félreértelmezi ezt a rendelkezést, és az intézkedések végrehajtását az intézmény helyett az önkormányzat kötelezettségeként határozza meg![1]).

Az intézkedések elmulasztása miatt súlyos felelősség terheli az iskola dolgozóit: a miniszter minden további nélkül levált(hat)ja az igazgatót, a mulasztással terhelhető konkrét személy pedig súlyos kötelezettségszegés miatt elveszítheti a munkahelyét. Vétség vagy bűncselekmény esetén bírósági felelősségre vonás is várható.

Ez a kötelezettség a módosítások után még határozottabban beépült a jogszabályba, ugyanis az első változat mindössze 6 helyen, a legutóbbi már 19 helyen hivatkozik rá.

Mindez leegyszerűsítve azt is jelenti, hogy iskolai körülmények között a véletlen baleset gyakorlatilag kizárt, mert minden ilyen esemény valaki mulasztásának minősül.

Életveszélyes iskolai baleset Újvidéken

Mindezt annak a csaknem tragédiával végződött újvidéki esetnek az apropóján mondtuk el, ami november utolsó napjaiban történt az újvidéki Dušan Radović iskola egyik (csaknem vadonatúj) épületének udvarán. Mint arról a sajtóból értesülhettünk, az iskola vaskerítésének egyik kapuja ráesett egy elsős kisdiákra, aki súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Az eset mintegy félórával azután történt, hogy a sérült diák számára befejeződött a tanítás. Ő azonban még az iskolaudvarban volt, és állítólag több társával együtt felmászott a kapura, amely eddig tisztázatlan körülmények között kiugrott a vezetősínből, és a gyermekre zuhant.

A Blic napilap egy szemtanúra hivatkozva azt közölte, hogy a gyermekek felkapaszkodtak a kapura, és lökdösték azt. Szerinte „egyszerű játéknak tűnt az egész”, mégis váratlan tragédiába torkollott.

A városi tanács oktatással megbízott tagja rövid tájékozódás után egyből sorolni kezdte mindazt, amiben szerinte az iskolát komoly mulasztás terheli. Az illetékes városi testület ajánlása ellenére a kérdéses kaput nem tartották zárva, az ügyeletes tanár pedig órát tartott ahelyett, hogy az udvaron és a folyosón felügyelt volna, sőt az iskola novemberben biztonsági őrt sem fogadott fel (mert a szülők befizetéseiből kellett volna fizetni a bérét, ám az önkéntes hozzájárulásokból nem folyt be elég pénz). Pedig – a tisztségviselő szerint – ezáltal megelőzhető lett volna a súlyos baleset.

A rendőrség megállapította, hogy a gyermek szülei írásbeli hozzájárulásukat adták, hogy egyedül is haza lehet őt engedni, és mivel az elsősöknek már befejeződött a tanítás, a többieknek pedig javában folyt a következő tanóra, az iskolaudvarnak elvileg üresnek kellett volna lennie.

A tanfelügyelőség e jegyzet írásakor még nem véglegesítette az esettel kapcsolatos jegyzőkönyvét, az iskolaügyi hivatal vizsgálatával kapcsolatban pedig nem került nyilvánosságra információ.

Tény továbbá, hogy az iskola épületét pár éve nagy pompával, magas rangú városi és minisztériumi személyiségek jelenlétében adták át rendeltetésének, de helyi vélemények szerint a munkálatok kivitelezésével, sőt akár a műszaki átvétellel is lehettek gondok, hiszen egy ilyen, viszonylag komoly fémkerítésnek és kapunak huzamosabb igénybevételnek is meg kellene felelnie. De erről hivatalosan egyelőre nem beszél senki. A szülők körében viszont egyre inkább terjed az a vélemény, hogy a kapu szerkezeti hibája okozhatta a kisiklást, hiszen nem volt rajta ún. végzáró, amely a kapuszárnyat a kereten belül tartotta volna.

Ismét bűnbak?

A városi illetékes által vélelmezett iskolai mulasztások kapcsán néhány dologról szót kell ejteni, mert hasonló esetekben könnyen félre lehet őket magyarázni.

Ilyen a kapuk zárva tartása, ami bár indokolt és kívánatos intézkedés, a váltások vége felé nagyon nehéz betartani. A tanulóknak ugyanis eltérő időben fejeződik be a tanítás. Valaki a negyedik, mások a hetedik óra után indulnak haza, a többség pedig közben. Sokukat az iskola előtt várják a szüleik, és mindenki azt szereti, ha a legközelebbi kijáraton juthat ki a néha több utcára is nyíló iskolaudvarból.

A tanári ügyelet kérdése még összetettebb. Általában tanáronként heti egy munkaórára, az óraközi szünetek idejére korlátozódik. Ezt a gyakorlatot bizonyára át kellene értékelni. Az is kérdés, miért voltak fél órával a tanítás után is ott a kerítésre felkapaszkodó kisdiákok. Vajon az önálló hazabocsátást aláíró szülők felkészítették-e gyermekeiket arra, hogy a saját biztonságukat szolgáló szabályokat mindenütt (az iskolában, az utcán, a közlekedésben stb.) szigorúan tartsák be?  Ezáltal inkább elejét lehetne venni a hasonló tragédiáknak, mint ha biztonsági őr felügyeli az udvart. (Amit nagyon hiányolt az önkormányzati ember, ellenben pénzt nem biztosított rá a város. A szülőktől viszont nem sikerült önkéntes alapon beszedni.)

Egy újonnan épült létesítmény biztonságos működését (így a kapuét is) tucatnyi mérnök pecsétje, aláírása szavatolja. Vajon egy iskolaigazgató, ügyeletes tanár vagy a mindenes gondnok felülbírálhatja azt? Áthárítható-e emiatt bármelyikőjükre a felelősség? Netán ismét odajutunk, hogy bűnbakot legkönnyebb a tanügyben találni?

Beretka Ferenc

[1] http://www.mnt.org.rs/dokumentum/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven hun-zosov.docx 108. szak (1) bek.

A cikk nyomatott változata a Családi Kör hetilap 2019. december 12-ei számában jelent meg.