Mi a közös a diaszpórában és Rokon Ilonkában?

A Sajtószabadság Alapítvány (a Szabad Magyar Szó, a Családi Kör, a Slobodna reč és a Politikon című szerb/angol politikatudományi folyóirat társkiadója) első alkalommal szervezte meg 2023 novemberében a Demoeclipse – Tanácskozás az elvándorlásról konferenciát, amelyen nyolc ország tizenhat kutatója beszélt a térséget érintő demográfiai változásokról.

A konferenciára Budapesten, a CEU épületében került sor, ahol interdiszciplináris jelleggel négy panelt követhettek az érdeklődők. Az első panel egyik előadója, a Belgrádi Egyetem Filozófia és Társadalomtudományok Karának kutatója, Rácz Krisztina egy rendhagyó előadással érkezett a tanácskozásra.

Mi a közös a Rokon Ilonka Copyrightban és az University of Bótelőttben meg a vajdasági létben? Hogyan hat ez ránk, az identitásunkra, és egyáltalán mit mond ez el rólunk, vajdaságiakról? Erről volt szó az előadásában, amelyben nemcsak arra mutatott rá, hogyan épülnek be ezek az elemek a kommunikációnkba, identitásunkba, de arra is, hogy ezek a szófordulatok, közös nosztalgikus élményeken alapuló vicces oldalak hogyan járulnak hozzá a diaszpóra életéhez.

– Az identitást, egy közösségbe való tartozás érzését ápolják ezek az oldalak. A tudománynak is jobban lépést kellene tartania azokkal a dolgokkal, amelyek a virtuális világból jönnek, és amelyeket mi magunk készítünk. Hiszen ezek a dolgok nemcsak úgy vannak, ahogy a Rokon Ilonka és az University of Bótelőtt sem csak úgy van, hanem ezeket mi is generáljuk. Kommenteket írunk, aktívan, utánozva a bejegyzés nyelvezetét, beszédstílusát, ez is azt mutatja, hogy ez jelent valamit az embereknek, kapcsolódni akarnak ehhez, felismerik magukat benne, és a szituációkat is, amiket akár ma is megélnek. Ezzel ezek a Facebook-csoportok, -oldalak egy közösséget alakítanak ki, amelyben az emberek rájönnek arra, hogy nemcsak mi éltünk meg dolgokat, hanem ezek identitásalakítóak, ráadásul sokan éltük meg ugyanazt. Ez a ráébredés örömet okoz, ugyanakkor ez nem olyan téma, amit kinevetünk, hanem érdekes beszédtéma, plusztudást hordoz magában, hogy én ezeket a dolgokat tudom, akár legyen szó a disznóvágásról vagy bármiről, ami ehhez az itteni léthez köthető. Pozitív önképet ad, provinciális, kisvárosi, esetleg falusi identitás egy ilyen fogyatkozó csoporthoz való tartozás, emigránsnak lenni egyszerre érdekes és értékes – fejtette ki Rácz Krisztina, akitől azt is megkérdeztük, hogy milyen hatása van annak, hogy akár a Rokon Ilonka Copyrightról beszélve ez már szinte egy márka, amit nem csak a falvakban ismernek.

– Szerintem az, hogy sokan vagyunk, és többen vagyunk, akiknek az identitásának ez része, ez arra is önbizalmat ad, hogy felvállaljuk. Érdekes és értékes, úgymond ezek vagyunk mi, és ez nem lenézendő dolog. Kontextus keletkezik, amiben ez poénos, értékes tudást jelent, ráadásul ezek a frázisok a hétköznapjainkból jönnek. Így ez az érték visszakerül a hétköznapi életbe, brand lesz belőle.

A konferencia visszatérő témája volt az, hogy gyakran a kutatók nem néznek a számok felé, hiszen a diaszpórában élő vajdaságiakat nem számoljuk, holott nagy csoport él külföldön, amellyel érdemes lenne foglalkozni. Rácz Krisztina kifejtette, hogy ő sem tud arról, hogy lenne diaszpórakutatás, amire próbálta is felhívni a figyelmet más kutatók körében.

– Vesszőparipám ez, hogy a két tudományos ágat, a kisebbségkutatást és a diaszpórakutatást össze kellene kapcsolni, hiszen nem csak a vajdasági magyarság ilyen, más szerbiai kisebbségek is hasonló cipőben járnak. Más kisebbségekről sem tudom, hogy foglalkoznának diaszpórakutatással, gyerekcipőben jár az, hogy ötvözzük a két perspektívát, és releváns adatokhoz jussunk. Akár ahhoz, hogy megszámoljuk, hogy Bécsben hány ember él, aki vajdaságinak vallja magát. Nyilván ez egy olyan dolog, amit soha nem fogunk megtudni, de ha megtudhatnánk például azt, hogy melyek azok az elemek, amelyek miatt ők vajdasági magyarnak érzik magukat, az érdekes lenne. Úgy gondolom, egy kicsit lemondunk a diaszpóráról. A számokhoz kötjük magunkat. Valóban, tényleg csak arról van adatunk, hogy hány magyar ember él Szerbiában, de nem nézünk a számok mögé, holott léteznek még sokan, akik bizonyos módon, helyzetben, generációban valamiképpen részei a vajdasági magyarságnak, vagy még a részei akarnak lenni – emelte ki a kutató.

SEREGÉLY Orsolya