Ismét téma lett Szerbiában az úgynevezett garantált nyugdíj bevezetése, amely több szomszédos és európai országban már nem újdonság. Civilizációs tendencia Európa gazdagabb országaiban, amelyekre lényegesen több forrást szánnak. A bevezetéséhez nálunk új jogi megoldásokra van szükség. Milan Krkobabić, a Szerbiai Egyesült Nyugdíjasok Pártjának elnöke és falufejlesztési miniszter szerint „olyan társadalmilag felelős állammá kell válnunk, amely főleg a legkiszolgáltatottabbakkal foglalkozik, és ezek kétségkívül a legidősebb állampolgárok”. Az úgynevezett garantált nyugdíj a szociális juttatások speciális típusa és a generációk közötti szolidaritás felismerhető kifejezése, a 65 évesnél idősebb állampolgároknak szól.
Úgynevezett garantált nyugdíjat kapnának azok a 65 évnél idősebb emberek, akik több mint 20 éve szerb állampolgárok. Ez az adományozás különösen fontos lenne azoknak a nőknek, akik szültek, gyermeket neveltek, háztartást működtettek, nincs jövedelmük, nem részesülnek szociális juttatásban és különböző okokból nem felelnek meg a időskorból, családból, fogyatékosságból származó bármilyen típusú nyugdíj megszerzési feltételeinek. A statisztikai adatok szerint Szerbiában körülbelül 200 ezren vannak. A miniszter szerint körülbelül 100 euró ez a régióban, és talán néhány euróval több lenne hazánkban. Horvátországban körülbelül 12 000 dinárt tesz ki. Észak-Macedóniában a 100 eurós szociális nyugdíjat azoknak ítélik meg, akik legkevesebb 15 éve élnek az országban, nincs vagyonuk és tulajdonjoguk, amelyekből el tudják tartani magukat.
A biztosítás alapján szerzett nyugdíj mellett léteznek olyan szociális juttatások is, amelyeket a költségvetés finanszíroz, és amelyek nem a járulékfizetéseken alapulnak. A szociális nyugdíjak vagy egyetemesek, minden olyan embernek szólnak, aki egy bizonyos korhatárnál idősebb, vagy csak a szegény sorsú időseknek számára biztosított, és az anyagi állapot, azaz a jövedelem és a vagyon ellenőrzésével kapják meg.
Szerbiában a legtöbb 65 évnél idősebb ember – csaknem 90 százalékuk – jogosult nyugdíjra járulék vagy öröklés alapján. A szegénységről szóló hivatalos adatok szerint nincsenek nagyobb veszélyben az átlag népességnél, és a nyugdíjrendszer ebben az értelemben elérte egyik célját – az időskori szegénység elleni védelmet, holott mintegy 200 ezren nem él(het)nek a nyugdíjhoz való jogukkal, és kimaradnak a szociális segítségnyújtási programokból is.
Ljubisav Orbović, az Önálló Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint minden polgárra gondot kell fordítanunk, és segítenünk kell az idős embereknek, akiknek nincs nyugdíjuk, de ez a segítség nem nevezhető nyugdíjnak. A Milan Krkobabić miniszter által bejelentett „garantált nyugdíjat” szociális juttatásként veszélyes lenne nyugdíjnak nevezni, mert akkor a nyugdíjat szociális ellátásra degradálnánk.
– A nyugdíj az a jövedelem, amelyet az ember annak alapján kap, hogy munkája során elkülönített egy bizonyos összeget, és befizette a Nyugdíjbiztosítási Alapba, ahonnan bizonyos kártérítést kell kapnia abban az időszakban, amikor fizikailag már nem tud dolgozni. A nem dolgozó embereknek fizetett ellátmány nem lehet nyugdíj – pontosítja Orbović. Hozzáteszi, hogy támogatja az elképzelést, hogy a lehetőségekkel összhangban segítsék a nem dolgozó embereket abban, hogy idős korban kielégíthessék alapvető szükségleteiket, azonban különbséget kell tenni a munkával szerzett nyugdíj és a szociális segély között. A nyugdíj szerzett jog, és nem szociális juttatás!
TAKÁCS Magda
