A mindennapi életet mindinkább átitatja az utálkozás, a gyűlöletbeszéd, a mások megvetése, miközben mindenhol a megértés, a tolerancia látszatát keltik, és miközben tonnaszámra hallgathatjuk a politikusoktól, vallási vezetőktől a megbékélésről, szeretetről, odafigyelésről, együttérzésről szóló üres szólamokat. De miért is terjed ilyen mértékben a gyűlölködés? Milyen mozgatóerők állnak emögött? És hogyan tudják a rablógazdálkodók a gyűlöletszítást a maguk hasznára fordítani?

A múlt század egyik legismertebb emberjogi aktivistája, Martin Luther King mondta az egyik nyilvános felszólalásakor a következőket: „Senki sem születik úgy, hogy másokat gyűlöljön a bőrük színe, az etnikai származásuk vagy vallásuk miatt. A gyűlöletet időközben tanulják, sajátítják el. És ha meg tudnak tanulni gyűlölni, akkor meg tudnának tanulni szeretni is! Mert a szeretet sokkal természetesebb érzés az ember szívében, mint a gyűlölet.” Ezek a gondolatok a jézusi szeretettanításban gyökereznek, és az emberi lét legalapvetőbb erkölcsi előírásai közé kellene tartozniuk. Csakhogy az emberi tartás elcsökevényesedésének, a szellemi lét leépülésének egyik következménye, hogy egyre több ember képtelen a másik felé bizalommal közeledni, sőt, ennél sokkal rosszabb a helyzet, a tömegek nem tudnak különbséget tenni az ellenszenv és a gyűlölködés között. Míg az ellenszenv személyekkel, csoportokkal vagy tárgyakkal kapcsolatos ösztönös, negatív érzés, amely nem tudatos tapasztalatokon alapszik, de amiben még benne van a másik viselkedésének, helyzetének a megértési szándéka, tehát az emberi tudatosság és bizalom, addig a gyűlölködés állapotában az ember már nem akar, és nem is tud a tudatosság, felelősség szintjén cselekedni, hiszen az érzelmei elborítják az elméjét, a cselekedetei pedig nem a béke, hanem az erőszak medrében örvénylenek irányíthatatlanul.

De honnan ez a sok negatív energia bennünk? Mi áll ennek a hátterében? Véletlenül alakul ez így, vagy tudatosan létrehozott állapotról van szó? Néha az az érzése támad az embernek, mintha a II. világháború előtti közhangulatot élnénk át újra, amikor a bizonyos emberek, csoportok, nemzetek elleni gyűlölködés erőltetetten mindennapos jelenség volt, mint ahogy az mostanában is van. Úgy tűnik, a gyűlölet új korszakát éljük, főleg az internetes vélemények (kommentek) világában, de az utcákon jelenleg is tombol a gyűlölettől fűtött erőszak. Elfelejtettük, hogyan kell emberségesen viselkedni? Miért gyűlölködünk? Milyen pszichológia folyamatok állnak e jelenség mögött? Mert sajnos ez egy olyan érzés, amellyel elsősorban saját magunknak ártunk úgy érzelmi, mint fiziológiai értelemben (vérnyomás, szívverés, idegösszeomlás stb.), de a fizikai cselekedetek szintjén is. A válasz ezekre a kérdésekre sokrétegű, de leegyszerűsíthető. A neoliberális kapitalizmus által létrehozott rendszer fojtogat bennünket minden oldalról, és az ebből adódó tehetetlenség, kiszolgáltatottság, közöny, megalázottság, kisemmizettség érzései, a napi stresszhelyzetek vezetnek – az indokolt vagy tudattalanul felgyülemlett – gyűlölködés felszínre kerüléséhez, terjedéséhez. Ez nem egy véletlen társadalmi állapot, hiszen a vadkapitalizmus teljesen kiásta önmaga alól az alapokat. Ettől szorongunk! Ezt a káoszt akarják majd kihasználni a rablógazdálkodók (és használják ki már most is ott, ahol valamilyen válsággócpont van), hogy még többet lophassanak, hiszen a nagy gyűlölködésben, leszámolásokban (Oszd meg, és uralkodj! Lásd orosz–ukrán testvérháború!) remek alkalmakat teremtenek ehhez, mint amilyen a fegyver-, drog-, szervkereskedelem, gyermekprostituáltak („hadiárvák”) futtatása stb.

Két újabb idézettel folytatnám e cikket. Az első a Kemény motorosok c. filmből való: „Nehéz nem gyűlölni… embereket, dolgokat, intézményeket. Mikor megtörik a lelkedet, és élvezettel nézik, ahogy elvérzel, a gyűlölet az egyetlen helyénvaló érzés. De tudom, mit tesz a gyűlölet az emberrel. Ízekre szedi, és kifordítja önmagából. Olyanná válik, amilyenné soha sem akart.” A második idézet Homonnay Gergely írótól származik: „Soha nem maradok csendben, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a gyűlölet ne kergessen senkit a halálba, és hogy tegyünk a gyűlölet ellen. Mert a gyűlölet nem épít, hanem megmérgezi a lelkeket, és rombol.”

A gyűlölködés mögött legtöbbször valamilyen félelem áll, pl. a biztonságért, a jövedelemért, a lenézéstől, kitaszítástól stb. való félelem. A gyűlölet sok esetben egy védelmi mechanizmus része, amikor önmagunkat és a szeretetteinket szeretnénk megvédeni a társadalmi rendszer igazságtalanságaitól. „Mindenki egyenlőnek születik” vagy „Minden emberi lénynek joga van ahhoz, hogy egyenlő bánásmódban részesüljön” – ezek a kijelentések az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának cikkelyei. Ezért is tanácsos mérlegelni és átgondolni a lehetséges megoldásokat, mielőtt a gyűlölettől vezérelve megszólalnánk, cselekednénk. Csakhogy a politika, az államvezetés világából percenként dőlnek az ellenpéldák. A pocskondiázás, gyűlöletbeszéd, a lekicsinylés, acsarkodás és tettlegesség, az ocsmány szavakkal teli véleményezés teljesen normális politikusi viselkedés. Az idő ellenük dolgozik: ki mit vet, úgy arat – szól a mondás!

Sajnos a gyűlöletszítás a hatalmasok egyik igen kedvelt uralkodási módszere, amivel jövedelemhez jutottak/jutnak (vagyonelkobzások révén), továbbá a rendszerhű alattvalók számára megfelelő szórakoztatást is biztosítottak. A középkori eretneküldözés, majd az újkori boszorkányperek és az inkvizíció azok a kulcsszavak, melyekkel a vallási vagy társadalmi másként gondolkodókat beazonosították és elítélték egy több száz éves időszakon keresztül. A kritikusan gondolkodók és a normáktól eltérően cselekvők elleni gyűlöletkeltés, heccelés azonban minden korban jellemző volt az ókortól máig. A világjárvány alkalmával vagy a jelenlegi erőszakellenes tüntetések során is a rendszerrel szembeszegülőket vádolják elhajlással azok, akik brutálisan durván tipornak minden emberit, méltóságteljeset.

A boszorkányperekről és a hihetetlen számú áldozatokról szinte mindenki olvasott, hallott, látott valamit. Ami e jelenség kapcsán kevéssé ismert, az az a tény, hogy a boszorkányüldözések ilyen méretű kiteljesedése a könyvnyomtatásnak volt köszönhető, hiszen az akkori Európa különböző országaiban egymástól függetlenül jelentek meg ilyen jellegű könyvek, szórólapok. Az újkor elején az emberek hasonló helyzetben voltak, mint manapság mi vagyunk. Akkor a középkori rendszer kezdett összeomlani, és kiépülni az új, tőkés világ. Az emberek akkor is egyfajta létbizonytalanságban éltek, nemcsak a mindennapi élet szükségleteit, hanem az új világ fejlődését, jövőjét tekintve is. Ma az internetnek, a mesterséges intelligenciának köszönhetően mi is egy újfajta világban élünk. Csakhogy mi ismerjük az ötszáz évvel ezelőtti világ elferdüléseit. A kérdés az, hagyjuk-e a rablógazdálkodókat tovább garázdálkodni, vagy az ujjaikra koppintunk?

 WILHELM József