A nyugdíjasok nem mindig biztosak abban, hogy az ellátmányuk összegét helyesen határozták meg    

A Köztársaság Nyugdíj- és Rokkantsági Biztosítási Alap statisztikai adatai szerint az átlagellátmány 29 378 dinár. A legkisebb dolgozói, katonai és iparos nyugdíj 16 004 dinár, a földművesek nyugdíja pedig 12 582 dinár. Azok az öregségi, előrehozott öregségi, rokkantsági és családi nyugdíjasok, akiknek a decemberi járandósága kisebb volt 35 840,11 dinárnál, az idén decemberig (a novemberi ellátmányra is vonatkozik) havonta nyugdíj melletti térítést kapnak, amelyet nem számítanak be alapnyugdíjukba és a csekken külön tüntetik fel (ugyanúgy, mint eddig). A nyugdíj melletti térítést megkapják a munkanélküliek II. és III. kategóriájába tartozók is, akik a törvény rendelkezéseivel összhangban a rokkantsági nyugdíj 50 százalékára jogosultak. Ha a rokkantsági nyugdíj alacsonyabb, mint az ideiglenes ellentételezés jelenlegi összege, a kedvezményezett megtartja a kompenzációt, amíg ki nem egyenlítődik a meghatározott rokkantsági nyugdíjjal.

Minden jövőbeli nyugdíjas számára az egyik legfontosabb kérdés, hogy mekkora lesz az ellátmánya. Emellett nagyon gyakran azok, akik már kaptak döntést a nyugdíjról, nem biztosak abban, hogy az összeget helyesen határozták meg. Ezért és néhány más, talán kevésbé nyilvánvaló dilemma tisztázása érdekében megpróbáljuk elmagyarázni, hogy a nyugdíj- és rokkantsági biztosításról szóló törvény hogyan szabályozta a nyugdíj összegének meghatározását.

A nyugdíj- és rokkantbiztosításról szóló törvény (2003) hatálybalépésével a nyugdíj összege meghatározásának módszere megváltozott azokhoz a korábbi szabályozásokhoz képest, amikor a legkedvezőbb 10 évet vették alapul (amikor az egymást követő években a legnagyobb volt a kereset). Napjainkban az alapnyugdíjat a szolgálati idő és a realizált fizetések, befizetett járulékok alapján határozzák meg, de fontos szerepe van az általános pontértéknek is, amely január elsejétől 862,04 dinár.

A számítás első lépéseként meghatározzák a biztosított munkaévei során szerzett keresetét, majd éves szintre lebontva összehasonlítják az adott év szerbiai átlagbérével. (A hatályos törvény alkalmazásának kezdete, azaz 2003 óta az összes járulékkal lefedett jövedelmet figyelembe veszik.)  Ha elosztják a fizetést a köztársasági átlagbérrel, megkapják az éves személyes együtthatót. Ha a megkeresett bér magasabb az átlagnál, az együttható magasabb, mint 1, ha alacsonyabb, akkor az együttható egynél kisebb. A törvény szerint a legnagyobb éves személyes együttható nem lehet 5-nél nagyobb (ez a maximális nyugdíj korlátozásának egyik módja). Az éves személyi együtthatókat összeadják és elosztják annak az időszaknak a teljes időtartamával, amelyre érvényesek. Ez a lépés a nyugdíj összegének kiszámításakor nagyon fontos, ugyanis abban az esetben, ha a biztosított kevesebb, mint 12 hónap szolgálatot teljesített egy naptári évben, úgy tűnik, a matematikai képlet hiányos, mert a kevesebb, mint 12 hónap alatt megszerzett jövedelmet a köztársasági átlagbérhez viszonyítják, ami kedvezőtlen helyzetbe hozhatja a biztosítottat. A gyakorlat azt mutatja, hogy a 12 hónapnál rövidebb időszakban megkeresett fizetés továbbra is különböző módon befolyásolhatja a nyugdíj összegének kiszámítását. A bérek általában valamivel alacsonyabbak az év elején, mint az év végén a bérkiegészítések miatt. Ezért lehetséges, hogy az a biztosított, aki csak az év második felében kapott fizetést, valamivel kedvezőbb helyzetbe kerül, mint ha az év első hat hónapjában dolgozott volna. (Természetesen ez a helyzet nem feltétlenül vonatkozik minden biztosítottra és minden munkáltatóra, nem mondható, hogy létezik általános szabály.) Fontos hangsúlyozni, hogy a személyes együttható legtöbb 3,8 lehet, ami a nyugdíj maximális összege korlátozásának egy másik módja.

Miután meghatározzák a személyes együtthatót (amely gyakorlatilag a biztosított teljes munkakor alatti átlagbére és a Szerb Köztársaság ugyanezen időszak alatti átlagfizetésének aránya), még mindig van néhány viszonylag egyszerű matematikai művelet. Először a személyes együtthatót kell megszorozni a biztosítás teljes időtartamával, figyelembe véve a meghatározott speciális szolgálati időt. A nők szolgálati idejét 2019-ben nyolc százalékkal, 2020-ban hét százalékkal, az idén hat százalékkal növelik. Ez utóbbival lezárul az átmeneti időszak.

A személyes együttható és a szolgálati idő kiszámításával személyes pontot kapunk, amelyet megszorzunk a törvény szerint meghatározott általános ponttal (az idén 862,04), és amely minden nyugdíjas számára közös. Az utolsó matematikai művelettel a nyugdíjas megkapta a nyugdíj dinárban kifejezett összegét.

TAKÁCS Magda