Az ország lakosságának túlnyomó többségét ugyan nem érdekli és nem zavarja, de azért nem árt tudni, hogy tavaly nyár óta hivatalosan és jogszerűen nincs, pontosabban törvénytelenül működik Szerbia Olimpiai Bizottsága. A szokatlan helyzet amúgy szintén csak keveseket zavar, hiszen az élsportolók száma is csekély errefelé. Az olyanoké különösen, akik eséllyel indulnának az olimpián. Igaz viszont, hogy esetenként ezeket is akadályozzák a felkészülésben és a szereplésben.

Az evezősök esete

A nemzeti olimpiai bizottságok munkája elsősorban az olimpikonok felkészítésének biztosításából és támogatásából áll. A testület azon tagjai, akik ezenkívül a nemzetközi, akár szakági, akár olimpiai bizottságban is szerephez jutnak, leginkább a háttérben tevékenyek. A nagy versenyeken, így az olimpiai tornákon is főképp az éremosztáskor látjuk őket. A kiváltságok egyike, hogy a Szerbiai Olimpiai Bizottság tagjaként vagy delegátusaként alkalmanként átadhatja hazája versenyzőinek az érmeket. A szerep tehát inkább protokolláris.

Tavaly nyáron, amikor lejárt az akkori testület tagjainak mandátuma, kisebb vihart kavart az evezősök olimpiai felkészülése körüli perpatvar, a szakági szövetség ugyanis nem az eredményeik alapján olimpiai részvételre jogosult Mačković–Pimenov párost akarta indítani a párizsi olimpiai tornán, hanem egy másik kettőst. Az elhúzódó vita után, amely komolyan hátráltatta felkészülésüket, mégis Mačkovićék indulhattak. Bár sohasem tudjuk már meg, mi lett volna, ha nincs a zavar az edzésmunkában, illetve a felkészülésben, de ilyen körülmények között is derekasan helytálltak a Szerbiát képviselő evezősök a francia fővárosban.

A Szerbiai Olimpiai Bizottság az eset kapcsán kizárta soraiból az evezősök szakszövetségét, ami tovább bonyolította az ügyet, egyebek mellett azzal is, hogy megszűnt vagy lényegesen csökkent az evezősök szövetségének anyagi támogatása. Itt érkezünk el a dolgok leglényegesebb és legérzékenyebb részéhez, a pénzhez.

A kényelmes hivatalok

A legendás kenus, Matija Ljubek mesélt montreali sikereit követően, hogy olimpiai szereplését egy apatini csónakgyártó mester támogatta, lévén, hogy a kenusoknak nem volt országos szövetségük. Az már anekdota, hogy az egyik itteni televíziós riporter a közvetítés során azt találta mondani:

„Matija annyira igyekszik, már feltérdelt a csónakban…”

A kajakosokat már ismerték valamennyire, nekik volt is országos (érdek)szervezetük, de a kenusoknak nem. Ljubek sikereit követően összekapcsolták a két vízi sportágat, bár az evezősök ma is vallják, hogy ők az arisztokraták ebben a trióban.

Az viszont egyértelműen a bürokrácia diadala, hogy az ilyen, csak kevesek által űzött sportágaknak is komoly, tetemes létszámú apparátussal működő szövetségeik vannak. Az ilyen országos szervezeteknek az lenne a dolguk, hogy a klubokban folyó edzésmunkát kísérve, a fiatal tehetségek fejlődését támogatva segítsék az adott sportágat. Ehelyett azonban leginkább csak hivatalnokok, jobb esetben kiöregedett sportolók foglalkoztatásában merül ki a tevékenységük, pedig ők jelölik utána képviselőjüket az országos, azaz nemzeti olimpiai bizottságba.

Választások pedig lesznek!

Nyár óta nincs tehát legálisan választott vezetősége, törvényes testülete a Szerbiai Olimpiai Bizottságnak, de a kereseteket minden alkalmazott megkapja, döntések is születnek. Ezeket most utólag semmissé nyilvánította a minisztérium különbizottsága, és elrendelte a választások kiírását. Először december végére, majd egy hónappal későbbre. Most már február közepén tartunk, de senki sem tudja, mikor választanak új vezetőséget az olimpikonok.

A háttérben zajlanak az egyeztetések, a különböző szintű és hangulatú megbeszélések, de a részleteket nem ismerjük. Annyit tudni, hogy Božidar Maljković, az egykori kosárlabdaedző, aki több mandátumon át vezette a testületet, nem indul a megtisztelő címért. Február elején még jelölt volt, de aztán visszalépett. Indoklása szerint azért, mert az állami csúcsvezetés beleavatkozott a választások előkészítésébe. Magyarán: saját jelöltje lehet a Szerbiai Olimpiai Bizottság elnöki tisztségére az állam vezetésének. A jól értesültek szerint a lemondásban levő kormány sporttal és ifjúsági ügyekkel megbízott tagja, Zoran Gajić miniszter a favorit. Őt röplabdaedzőként ismerjük, a számára kiszemelt tisztség ellátásával kapcsolatban pedig csak elvárásaink lehetnek. Megtörténhet, hogy megválasztását követően fellendül a testület munkája is. Az biztosnak látszik, hogy hamarosan megtartják a nyár óta esedékes választásokat, és a jövő tekintetében feltehetően az égiek támogatásában kell bízni. A megválasztandóknak meg nekünk, sportbarátoknak is.

(németh)