Végre eljött a felhőtlen megelégedettség ideje. Bárki kedvére lubickolhat a sikertörténetekben, így magam is megfogadtam: ebben az írásban nem lesz egyetlen kérdőjel sem, hiszen – mint azóta is rendületlenül halljuk, olvassuk a médiában – történelmi időket élünk. Szempontja válogatja, hogy a jelző egyenesen győzelemre vagy „csak” sikerre, netán területszerzésre (!) vonatkozik-e.

Korosabb emberektől jogos némi óvatosság a „történelmi” jelző kapcsán, ugyanis egy-egy emberöltő több ilyennel szolgál, és utólag általában beigazolódik, mennyivel más lett volna az élet nélküle.

Most azonban nem kétséges, hogy az ország egyik fele ünnepel, hisz még a vártnál és reméltnél is jobban megvalósultak a választási célok. A másik fele meg, hogy egy kicsit visszaéljünk József Attilával, „szétnéz merengve és okos

fejével biccent, nem remél.”

Beérett a kisérettségi

Ebben az örömteli időszakban azt is el kell ismerni, hogy a választásokkal egyidejűleg történelmi magasságba tört az oktatás fejlesztési céljainak megvalósulása is, így megannyi korábbi aggályunkat egy mozdulattal félresöpörte.

A félig-meddig távoktatásban töltött tanév végén sikeresen lezajlott a nyolcadikosok záróvizsgája. A tesztlapokat az iskolában, a korábbi gyakorlattól eltérően nem egy légtérben, hanem több tanteremben töltötték ki a tanulók. A korábbi évek meghatározó szabálytalanságait elkerülendő, fokozottabb biztonsági elemekkel látták el a teszteket tartalmazó műanyag zacskókat, hogy megelőzzék a kiszivárogtatást. Ezeket nemcsak tanúk előtt kellett kibontani, hanem a folyamatot videófelvételen rögzíteni is kellett.

A rendszer kiválóan működött, és hosszú éveken át tartó, küzdelmes munka eredményeként az idén sem melltartóban, sem „nagydologra” menet nem lopták ki a nyomdából a feladatsorokat, senki nem árulta az utcán, sőt az interneten sem lehetett a vizsgát megelőző este megtalálni egyetlen feladat megoldását sem. Kiszivárogtatásról ugyan kaptunk hírt, de ez a fentiekhez képest hétköznapi módon zajlott. Az egyik sandžaki iskolában egy diáklány nemes egyszerűséggel lefényképezte a vegyes összetételű tesztet, és mobiltelefonon megosztotta a társaival. Igaz, ehhez a felügyelő tanárok jóindulatú szemhunyására is szükség volt, hiszen digitális eszközt nemcsak használni, de a vizsga helyszínére bevinni is szigorúan tilos. Mivel térben és időben behatárolt szabályszegésről volt szó, a kérdéses tesztet csak 127 Novi Pazar-i diáknak (a helyi nyolcadikosok mintegy 8 százalékának) kellett megismételnie.

Hovatovább, a kisérettségi eredményei a kitűzött időpontban, június 23-án reggel kezdtek megjelenni a megadott honlapon. Ilyen óriási adatmennyiség egyidejű kezelése során általában várható némi késlekedés, de a nap folyamán láthatóvá váltak az elért pontszámok – bizonyos számú diák kivételével, akik még szombaton délelőtt sem tudták, hová tűntek a tesztjeik. Meglepő módon teszthibákról is alig érkezett figyelmet érdemlő hír. A korábbi év(tized)ekben máshoz szoktunk.

Hogy vajon a folyton felhánytorgatott ügyeleti hiányosságokat mennyire sikerült felszámolni, arra szintén csak következtetni tudunk, bár az eredmények közzététele kapcsán hivatalosan nem vetődött fel a gyanú, hogy a tanulók tömegesen írták volna át egymáséról a megoldásokat.

Ha unalmaskodni akarnánk, de nem tesszük, azt is mondhatnánk, hogy a választási folyamat minden mást háttérbe szorított, meg hogy helyben senki nem láthatta a kitöltött feladatlapokat, ám ez – bárki gondolná is – mit sem árnyal a történelmi áttörésen.

Izgatottan várjuk az összesített eredményeket, amelyek lehetővé teszik az összehasonlítást iskolák, községek, körzetek között, hogy megnyugtató választ kapjunk a záróvizsga eddigi gyakorlatának harmadik nagy problémájára, az értékelésben mutatkozó lazaságra. Mivel idén a teszteket jelentős részben szoftverrel nézték át (ami azt jelenti, hogy zárt típusú, tehát karikázós, tippelős megoldásokat kellett adni), megannyi szubjektív körülményt kiiktattak a pontozásból, a tanárok által átnézett feladatok esetében pedig teljes egészében kizárták a részrehajlást, hiszen senki nem tudta, honnan érkezett, még kevésbé, hogy ki töltötte ki az adott tesztlapot. Sőt azt sem mindig, hogy melyik diák nevéhez kinek a pontszámai kerülnek.

Az már módszertani kérdés, hogy a zárt típusú (találgatós) válaszadás mennyire tükrözi a tanulóktól oly nagyon elvárt problémamegoldó képességet, és alkalmas-e egyáltalán a kompetenciaalapú mérésre.

Távoktatás – siker és újabb esély

Még meg sem kezdődött a nyári szünidő, a buzgó oktatási miniszter máris megnyugtatott mindenkit a várható közeljövő tárgyában: „Amennyiben ősszel megérkezne a koronavírus-járvány második hulláma, a tanügy készen fog állni arra, hogy ismét alkalmazzák a távoktatást” – adta hírül a sajtó.

A választások másnapján kiderült, a járvány korántsem csökkent olyan mértékben, ahogy előtte elhitették velünk. Pedig ezt is győzelemként élhettük meg. Sőt, nem is kell őszig várni ama bizonyos második hullámra, jó lesz, ha az első hullám igazából lecseng addigra.

Ám – ahogy mi, idősebbek a boldogult egypártrendszerben megtanultuk – „semmi sem lephet meg bennünket”, ezért már gőzerővel folyik a televíziós tanórák felvétele a jövő tanévre. Sőt – és ez a valódi történelmi siker – olybá tűnik, maga az egypártrendszer is újraéledt a poraiból.

A kérdőjeleket ilyetén tegye ki mindenki oda, ahova jónak látja.

BERETKA Ferenc